Botrányok szaggatják szét a fantáziasportot

Ez az internetes szerencsejáték evolúciójának új lépcsőfoka az online póker után – írtuk idén tavasszal, amikor kipróbáltuk az új amerikai divatjátékot, a daily fantasy sportot. Az online fantáziafocinak akkor szakértők azt jósolták, hogy idén tavasszal, az NFL-idény kezdetével fog igazán berobbanni, és ez meg is történt. Az amerikai tévékben szeptemberben a két legnagyobb fantáziasport-fogadással foglalkozó cég, a Fanduel és a Draftkings többet hirdetett, mint összes sörmárka összesen. Iparági becslések szerint három hét alatt a két cég 200 millió dollárt szórt el hirdetésre, és kettőjüknek összesen 60 ezer tévészpotja futott le ezalatt. Ilyenek, mint ez (ha nem ismerné fel, a narrátor Edward Norton, a háromszoros Oscar-jelölt színészsztár):

Az érdeklődést sikerült is alaposan felkorbácsolni, elemzők szerint a két cég idén 2,6 milliárd dolláros forgalmat fog lebonyolítani, és 2020-ra évi 15 milliárdosra hízhat az iparág. Aztán jöttek a botrányok.

Az első lépés az volt, amikor a Bloomberg bemutatta az embert, aki eddig több mint 2 millió dollárt kaszált a fantáziafocin. Saahil Sud matematikus-közgazdász, és adatbázis-elemzéssel foglalkozott, mielőtt főállású fantáziafoci-edző lett volna belőle. Most napi 8-15 órát tölt adatok elemzésével, modellek felállításával, és az eredményeket megtippelő szoftvere csiszolgatásával. Napi 140 ezer dollárt forgat a játékban, és napi átlagban 8 százalékos nyeresége van. Ami persze rengeteg, napi 11 ezer dollár profit, ez durván három havi átlagfizetés Amerikában. Még el sem ült a rajongók felháborodása, hogy egy ilyen fantáziafoci-terminátor ellen az egyszeri hobbistának semmi esélye sincs, amikor kiderült, hogy vannak ennél még nagyobb ragadozók is.

Először az bukott ki, hogy a Draftkingstől adatokat szivárogtat ki egy munkatárs az NFL-fogadásokkal kapcsolatban, aztán az, hogy a két cég alkalmazottai rendszeresen játszanak a konkurenciánál, és a maguk bennfentes infóira támaszkodva (például arra, hogy pontosan ismerik a saját játékosaik és fogadásaik statisztikáit) hülyére nyerik magukat. Egy Draftkinses középvezető például egy hét alatt 350 ezer dollárt kaszált a Fanduelen. A két cég gyorsan kiadott egy közleményt, amiben az összes alkalmazottjukat eltiltották attól, hogy bármilyen hasonló oldalon játsszanak, de a rajongók bizalomvesztése ennyivel biztosan nincs még elintézve.

A legaggasztóbb az a felmérés, amit a Sport Business Daliy adott közzé a baseball-liga félidejében. A statisztika a szezon első három hónapját elemezte ki, és elég ijesztő eredményt mutatott:

Az elemzés három nagy csoportot mutatott ki a játékosok között:

• A cápák, a már említett 1,3 százaléknyi profi, ők átlagosan 9100 dollárt tettek fel tétnek a vizsgált időszakban, és 2400 dolláros profittal zártak. Közülük is kiemelkedik 11 szupercápa, akik átlagosan 2 millió dollárt forgattak meg három hónap alatt, és 135 ezer volt a tiszta nyereségük.
• A bálnák, a játékosok 5 százaléka, akik átlagosan 3600 dollár tétet tettek fel, és 1100 dollárt veszítettek
• És a kettő között az alkalmi hobbijátékosok széles rétege, átlagosan 49 dollárnyi téttel fejenként, aminek a felét el is veszítették

Mivel az online fantáziafoci olyan elven működik, hogy a jól tippelők között az összes befolyt tétet osztják fel (illetve valamennyit eltesz a szervező oldal), jól látható, hogy a működési modell az, hogy a játékba sok energiát fektető cápák lerabolják a pénzüket szóró bálnákat. Az aprópénzzel játszó középréteg, pedig, ami csupán a tétnek bedobott pénz 8 százalékáért felel, nem oszt, nem szoroz, attól függetlenül, hogy ők vannak a legtöbben. A probléma természetesen az, hogy ha a bálnák folyamatosan veszítenek, otthagyják a játékot, és az intenzív reklámkampánnyal is csak ideig-óráig lehet fenntartani az utánpótlásukat.

Az online fantáziafoci azért nem esik az amerikai szerencsejáték-törvény hatálya alá (és ezért engedélyezik egyáltalán), mert szakértők annak idején azt állapították meg, hogy sokkal nagyobb benne a tudás szerepe, mint a szerencséé. Mostanra ez lett a játék legnagyobb problémája: a profik megkopasztják az amatőröket, akik számára egyre inkább nyilvánvalóvá válik, hogy nem játszhatnak arra, hogy egyszer majd szerencséjük lesz, és nagyot nyernek. A megoldás tehát az, hogy kis tétekkel játszik az ember, és az így összeszedett veszteségért cserébe megéri a plusz izgalom, amit a fogadás belevisz a meccsnézésbe. Ez viszont üzletileg nem éri meg a fantasysport-oldalaknak.

Az iparág viszont a vészjósló problémák ellenére nagy lendülettel halad: a Draftkings eddig 426 millió, a Fanduel 363 millió dollár befektetést kapott, le vannak szerződve az összes nagy amerikai profi sportcsapattal, ligával, tévécsatornával. És emellett tömeges perek, illetve szövetségi nyomozás is zajlik ellenük. Szakértők szerint csak az adhatna megnyugtató lezárást az egész botránysorozatnak, ha szigorú állami szabályozást kapna az egész iparág.