Így lesz az ember vérbeli guglis

Mennyire nehéz most a Google-nél állást szerezni?

Bizonyos szempontból nehezebb, mint bármikor korábban, mert évente 2-3 millióan jelentkeznek, és minden évben igyekszünk magasabbra tenni a lécet. Ugyanakkor van, amiben könnyebbé vált a bekerülés. Már nem arra fókuszálunk, hogy a jelentkező hova járt iskolába, és ott milyen jegyeket szerzett. Sokkal szélesebb körből válogatunk.

A könyvben az áll, hogy négy személyiségjegyet, jellegzetességet keresnek a jelöltekben. Ilyen az általános szellemi képesség, az adott munkával kapcsolatos tudás, és a maradék két tulajdonság a legizgalmasabb: a guglisság és a vezetői képesség. Mit jelent az, hogy valakiben megvan a guglisság? [angolul: Googleyness]

A Google-nél ezt mindenki egy kicsit másképp fogalmazza meg, alapvetően két dolog számít. Az egyik az intellektuális alázat, ami alatt azt értem, hogy az illető hajlandó valamilyen új információ alapján megváltoztatni a véleményét. A másik az, hogy olyan embereket keresünk, akik odafigyelnek a környezetükre, és ha meglátnak egy kávéscsészét az asztalon, akkor azt megfogják és kiviszik a konyhába. Akiket több minden érdekel annál, mint hogy csak elvégezzék a munkájukat, azok sokkal inkább tulajdonosnak, alapítónak érzik magukat, mintsem egy hatalmas cég alkalmazottjának.

Mi a helyzet a vezetői tudással? Ténylegesen vezetőket keres a Google, akik a többieket tudják irányítani, vagy inkább önállóan cselekvő, a feladatokat maguktól is végrehajtó emberekre van szükség?

Egy kicsit mindkettőről szó van. Nem hagyományos értelemben vezetőket keresünk,  hanem olyanokat, akik ha meglátnak egy problémát, akkor azt elkezdik megoldani. De az is legalább ilyen fontos, hogy félreálljanak, amikor máson van sor, hogy cselekedjen.

Világszerte felkapta a média a Google által óriásplakátokon közzétett rejtvényeket, melyek megfejtésével állásinterjúra lehetett jelentkezni. A könyvében azonban azt írja, hogy ezt leállították, mert nem volt túl hatékony módszer. Mennyi idő alatt jöttek rá, hogy ez így nem működik?

Körülbelül 6-9 hónap után állítottuk le ezt a kísérletet. Rengetegen jelentkeztek, az interjúk sok időt felemésztettek, és kiderült, hogy aki egyedül jól meg tud oldani egy nehéz feladványt, nem feltétlenül alkalmas arra, hogy a Google-nél egy csapat tagjaként dolgozzon. Nem volt érdemes ezekre a feladványokra több pénzt költeni.

Volt más őrült ötletük is, amiről csak utólag derült ki, hogy nem túl hatékony?

Amikor még kis cég voltunk, sokszor kaptunk visszajelzést arról, hogy a kérdező goromba volt. Mérnökök is részt vettek az interjúztatásban, és megpróbáltak hatékonyak lenni, 25-30 perc alatt végezni, ami időnként gorombaságnak tűnt. Idővel igyekeztünk jobban figyelni arra, hogy emberségesebbek legyenek az állásinterjúk.

Hallottam olyan történetet, hogy egy magyar srác csak a barátainak fejlesztgetett, a kódot nem is hozta nyilvánosságra, és igencsak hátborzongatónak találta, amikor egyszer csak felhívták a Google-től, hogy lenne neki egy jó ajánlatuk. Elképzelhető, hogy bónuszért ajánlották be, amit a dolgozók kapnak, ha felveszik a Google-höz, akit ők ajánlottak?

Lehetséges, de ez csak egy módja annak, hogy rátaláljunk valakire. Mi csak nyilvános információk alapján kereshetünk embereket, és előfordul, hogy blogbejegyzések, kommentek vagy más online tartalom alapján találunk rá a jelöltjeinkre. Elképesztően sok időt töltünk azzal, hogy megtaláljuk a nagyszerű embereket, mert a legjobb szakértők általában általában boldogak azzal, amit éppen csinálnak.

Algoritmusokkal, automatizáltan is elemzik a kommenteket és blogokat?

Nem, nem szükséges, rengeteg emberünk van erre.

A könyvében sokszor megemlíti, hogy milyen nagy móka a Google-nél dolgozni. Mi történik azzal, aki túl komoly, és nem szórakoztató többé? Kirúgják?

Nem kell senkinek viccesnek lennie, ez igazából arról szól, hogy hagyunk mindenkit olyannak lenni, amilyen. Évekkel ezelőtt kimondtuk, hogy mindenki lehet komoly öltöny nélkül is, tehát rövidnadrágban és papucsban is lehet hasznos munkát végezni. Persze aki egy üzleti partnerrel tárgyal, valószínűleg nem így öltözik fel.

Vékony vonalak határolják el a szórakoztató, gyerekes és a troll viselkedést.

Az emberek alapvetően jók, és ha így is kezelik egymást, akkor jól fognak cselekedni. Hatvanezer ember között akadnak olyanok is, akik nyomás alatt egy kicsit gorombák, merevek. A menedzsment ilyen esetekben sem azt mondja, hogy az illető rossz ember, hanem egyszerűen megmondják, hogy nem menő, amit csinál. Mindenkinek van lehetősége helyesbíteni, és az a legfontosabb, hogy az emberek tiszteletben tartsák egymást.

Mit kell elkövetni ahhoz, hogy valaki kirúgjanak a Google-től?

Ilyen például, amikor valaki rosszul teljesít, nem fejlődik. Szigorúan szabályozzuk, hogy hány munkatársunk férhet hozzá a rendszereinkhez, emellett rendszeresen fejlesztjük a biztonsági ellenőrzéseinket. Jelentősen csökkentettük a belső rendszereinkhez hozzáférő kollégák számát. Ha valaki túllép a hatáskörén, azt kirúgják.

Történt már ilyen?

Igen, egyszer. Azzal kezdődött az egész, hogy eltűnt egy fiatal lány, a családja pedig teljesen kétségbeesett, mert már három napja nem tudták, hogy mi történt vele. Ismertek valakit a Google-nél, aki meg tudta mondani, hogy a lány belépett a fiókjába, tehát él. Végül meglett a lány, egyszerűen csak lelépett otthonról. Ki kellett rúgni az illetőt, mert a családnak először a hatóságokkal kell beszélnie, hiszen ők tudják, hogy mit kell ilyenkor tenni.

Az előbb említette, hogy a dolgozók hozzáférnek a forráskódhoz, és a könyv szerint ez a fajta nyitottság is része a Google kultúrájának. Ez milyen mértékig igaz? A Gmail fejlesztői is belenyúlhat a Chrome böngésző kódjaiba?

Vannak olyan technológiák, amelyek a Gmailben és a Chrome-ban is megtalálhatók, például mindegyik kapcsolatban áll adatközpontokkal, és mindkét termékben fontos, hogy a lehető legnagyobb biztonságban legyenek a felhasználói adatok. Vannak azonban olyan részlegek is, amelyeknek nem feltétlenül kell ide becsatlakozni. A nemrég megvett Nestnek saját rendszere van, nem kellett beintegrálódnia, de aki a Nest kódjaival dolgozna, annak csak hozzáférést kell kérnie. Vannak persze szigorúan titkos dolgok is, és előfordulhat, hogy egy új termékről az egész cégben csak tízen tudnak.

A könyvben leírtak alapján a Google vállalati struktúrája lapos, és nem a felülről jött utasítások határozzák meg a fejlesztési irányt, a csoportok tagjai közösen döntenek. Néha azonban felhasználóként az az érzésem, hogy egy józanul gondolkodó programozó magától nem valósítana meg olyan korlátozásokat, amikbe időnként belebotlunk.

Tud erre példát mondani?

A Gmailben, amikor csatolt fájlként kapok egy pdf-et, a dokumentum előnézetéből nem lehet kimásolni a kijelölt szöveget. Az embernek olyan érzése van, hogy a Google ezt szándékosan csinálja, hogy több fájl mentsünk le a Drive-ba.

Én is találkoztam ezzel, de sosem volt olyan érzésem, hogy a Drive használatára akarnánk kényszeríteni az embereket. Elmondom, hogyan néz ki mindez belülről. Úgy tűnhet, hogy a Google egy hatalmas cég, rengeteg emberrel, ahol biztosan minden megoldható, de valójában elképesztően korlátozottak az erőforrásaink, mert nagyon sok a feladat. Több száz különböző ötlet van, és állandó téma, hogy milyen sorrendben legyenek ezek megvalósítva. Feltételezhető, és most tényleg csak találgatok, hogy amikor az emberek megnyitnak egy előnézetet, akkor kevesen akarnak kimásolni onnan valamit.

Mi volt a legnagyobb feladat, amivel meg kellett birkózni az emberi erőforrásokért felelős vezetőként?

Az, hogy a méretünk ellenére is kreatívak maradjunk, és kis cég érzetét keltsük. Ebben az a legnagyobb kihívás, hogy évente több ezer embert felveszünk, és mindenki hozza magával a korábbi tapasztalatait.

Hogyan változtatta meg a munkát a cég átalakítása, hogy az Alphabet alá került sok kisebb vállalat?

Az Alphabetről nem beszélhetek, legfeljebb annyit mondhatok, hogy a területemen semmi sem változott.

Mindig lehetséges jelöltként tekint emberekre, vagy néha azért ki tud kapcsolni? Ha átugranak Önhöz a barátai egy kis kerti sütögetésre, rögtön a Google-kampusz lehetséges szakácsait látja meg bennük?

Amikor megkaptam a munkát, még így volt, de ma már ritkábban fordul elő ilyen. Annyira nehéz hozzánk bekerülni, hogy ha van is egy jelöltem, sohasem tudhatom előre a végeredményt, hogy végül felveszik-e.