Jön az amerikai katonák utolsó pisztolya

Az új pisztolyoknak az igencsak kiöregedett M9-est (leánykori nevén Beretta 92FS-t) kell majd leváltania, a nyertes cég nemcsak arra lehet majd büszke, hogy ő az amerikai katonák utolsó esélyének szállítója, de jó 5-600 millió dolláros szerződésekhez juthat. Sőt, Vass Gábor, a Kaliber magazin főszerkesztője szerint nem is annyira a hadsereg megrendelése a zsíros falat. „Óriási marketing-értéke a dolognak, az M9 rendszeresítésének hatására ugyanis annak idején is sok száz amerikai rendőri szervezet tért át a Beretta termékére, illetve százezerszám vásárolták a civilek is. Borítékolható, hogy egy esetleges mostani nyertes is hasonló boom-ra számíthat.”

A baj csak az, hogy a kiírás baromi sok mindent követel meg a gyártóktól. Önmagában a gyártási kapacitás is szép kihívás lesz, mert ha a nyertesnek valóban minden M9-est le kell majd cserélnie, az nagyjából 300 ezer, plusz opcióként még egyszer ugyanennyi fegyvert jelent. Már jelentkezni a tenderre is olyan sokba kerül, hogy sok kisebb gyártó eleve neki sem áll a dolognak.

Persze a nagyok azért mind ott lesznek, bár kérdés, hogy vajon mennyire erőltetik meg magukat, vagyis lesz-e bárki, aki új fegyvert mutat be, vagy mindenki a már bizonyított modellek finomításával-átalakításával próbálja elalibizni a dolgot.

A NATO-nak jó, az USA-nak gagyi

Ez azért is érdekes kérdés, mert az amerikai hadsereg – sok egyéb szempont mellett – a lőszer gyengesége miatt is szabadulni próbál az M9-estől. Az eredetileg olasz tervezésű Beretta 92FS (az amerikai rendszerbe kerülési neve az M9) ugyanis a NATO-ban rendszeresített 9 milliméteres (egész pontosan a 9x19 mm Parabellum) lőszert használja, ami jóval kisebb, mint a korábban használt, M1911-esből kilőtt .45 ACP. Bár profi céllövők és kiképzők tömege állítja, hogy a 9 milliméteres lőszer stophatása nem gyengébb, csak jobban számít, hol éri a találat a célpontot, szakértők szerint nagy esély van arra, hogy az új pisztoly új kaliberben érkezik majd.

Hogy milyenben, azt egyelőre nem tudni, mert a kormányzati kiírás nem határozta meg előre, hogy a tender résztvevőinek milyen kaliberben kell gondolkodnia. Megoszlanak a vélemények, van, aki szerint az űrméret marad 9 milliméter, de a töltény erőssége megváltozik – ez azért érdekes, mert a Beretta M9 első példányai között volt olyan, ami rosszul viselte a nagyobb nyomáson üzemelő lőszereket (vagyis megrepedt, vagy akár darabokra is esett lövés közben). Van, aki szerint a .40-es és a .357-es kaliberű lőszerek ideje jön el, csakhogy ezek karakterisztikája nem az ideális, valószínű, hogy a pisztoly nem bírja majd ki a hadsereg által támasztott előírásokat, vagyis hogy

• legfeljebb 2000 lövésenként akadjon el,
• legfeljebb 10 000 lövésenként hibásodjon meg,
• legalább 35 000 lövést bírjon ki összesen.

Persze ezek a számok statisztikai átlagok. Egy katonának kiadott pisztollyal nem lőnek élete során 35 ezret, de még a kiképzésre használt darabokkal se sűrűn. Másrészt az M9-cel sem az volt a legnagyobb baj, hogy lövés közben akadt el. A tár viszont már az első lövés előtt a markolatba szorulhatott egy kiadós iraki porvihar után.

Egyesek szerint könnyen lehet, hogy több pályázó két fegyvert ad majd le a tenderen (erre amúgy is lehetősége nyílik mindenkinek), egy 9 milliméteres, és egy nagyobb kaliberű változatot – a SIG Sauer például egészen biztosan így tesz majd. Az amerikai hadsereg egyes speciális osztagai amúgy is megmaradtak a régi, .45-ös M1911-nél, a hétköznapi baka meg amúgy is használja, amit a kezébe nyomnak, így mindenki boldog lehet.

A legyet a kutya hátáról?

Amúgy érdekes kicsit tovább szemezgetni a további kívánalmak között. Van bőven mit átnézni, a tenderanyag (itt letölthető, gigantikus PDF) 351 oldalán olyasmiket írnak elő például, hogy a fegyver

• legyen kétkezes
• markolathéja állítható-cserélhető legyen
• elsütőszerkezete állítható legyen (mind a sütés, mint a tüzelési mód)
• rendelkezzen egy vagy több Picatinny-szereléksínnel.

De ezek még csak apróságok, nagyjából minden gyártónak van valamilyen, már piacon lévő fegyvere, ami akár egyszerre is tudja ezeket. A nagyobb probléma inkább a szolgálat közbeni teljesítménnyel kapcsolatos elvárás. Az előírás szerint a pisztolynak a használt lőszertől függetlenül komoly sebet kell ejtenie (34 centi mélyen kell belefúródnia a ballisztikai zselébe), kötelező a hangtompító felszerelhetősége, és ami a legfurcsább: a szóráskép mindössze 10 centiméteres területen kell legyen 50 méteren, a fegyver használati idejének 90 százalékában.

Itt az ötven méter a nagyon furcsa: ötven méterre pisztollyal még szituációslövész-versenyeken is csak ritkán lőnek, a statisztikák szerint a pisztolyos önvédelmi szituációk jellemzően 3 méternél kisebb távolságból zajlanak le, és ezen a csatatér sem nagyon változtat. Olyannyira nem, hogy az USA tengerészgyalogsága már nem is pisztolyt ad azoknak, akiknek beosztása miatt nem járna lövészfegyver, hanem M4-es gépkarabélyt. Ugyan több helyet foglal, viszont majdnem teljes értékű katonát kapunk, ha hirtelen szükség van rá. Ettől függetlenül az ötvenméteres célzott lövés pisztollyal nem lehetetlen dolog, csak a katonák képzési idejét nyújtja meg, hogy ilyen irdatlan távolságokra is megtanuljanak célozni.

Az biztos, hogy manapság már nem kihívás olyan pisztolyt gyártani (főleg hadipisztoly-méretben), ami képes ezt a szórásképet hozni, még ha ez főleg satuba fogva, vagy kivételes képességű lövő kezében, laboratóriumi körülmények között jön is össze. Nem feltétlenül a távolság a probléma; magyar trükklövők is képesek arra, hogy 50 méternél jóval messzebb lévő célpontot találjanak el (akár fejjel lefelé tartott pisztollyal is), viszont az tuti, hogy éles szituációban igen ritka az olyan helyzet, hogy a puska nem használható, de mindenképpen rá kell lőni egy 50 méterre lévő célpontra.

Két év alatt 300 000, naponta 410

A február közepi határidőig négy nagy gyártó adja le (vagy adta már le korábban) a jelentkezéshez szükséges dokumentumokat. Természetesen a most rendszerben lévő pisztoly gyártója, a Beretta, a SIG Sauer (több modelljüket is használják kisebb-nagyobb alakulatok és szervezetek, például a Navy SEALs és a parti őrség), a Glock és a Smith&Wesson, és egyes hírek szerint a Ruger is indul majd, viszont kisebb amerikai gyártók a kezdeti lelkesedés után inkább elálltak a csatától – túl sokba kerül a jelentkezés és a fejlesztés ahhoz, hogy aztán legfeljebb egy kisszériás, gyűjtői-rajongói szempontból érdekes modell legyen az egész vége.

A jelentkezők közül három továbbjutót választanak ki a döntnökök, akik a következő körben már kapnak állami hozzájárulást is a fejlesztéshez. A végső döntést 2016 végén hozzák majd meg, az új fegyver 2018-ban kerül be a rendszerbe. A gyártónak legalább 280 ezer, de akár majdnem 500 ezer pisztoly legyártására lesz lehetősége, ez az amerikai hadsereg személyi felszereléssel kapcsolatos legnagyobb modernizációs lépése hosszú idő óta. Könnyen lehet, hogy ez lesz az utolsó pisztoly, amit az USA hadserege bevezet. A pisztoly eszközként, anyagfelhasználás, működés és alkalmazás szempontjából jó két évtizede nagyjából elérte a határait, a gyökeres változásokat hozó fejlesztésekre igazából talán pont ez a tender az utolsó, komoly pénzzel járó lehetőség.

Vass Gábor szerint az egész tender legnagyobb kérdése az, hogy ezúttal tényleg lesz-e valami a kiíráson túl is. „A legnagyobb valószínűséggel nem lesz. Az utóbbi 15 évben legalább 3 hasonló kisebb-nagyobb tender zajlott le, legemlékezetesebb ezek közül a JCP (Joint Combat Pistol), melyre dollármilliókat költöttek a gyártók és a hadsereg, aztán nulla darabot vásároltak.”

A magyar szakértő szerint az 1980-as évek óta többször ugyanezt eljátszották a gépkarabélyokkal is. Ezt amúgy a külföldi elemzők is elismerik, szerintük viszont most kicsit más a helyzet. A gépkarabélyoknál a már rendszerben lévő fegyverek egy-egy újabb változata azért mindig bekerült a rendszerbe, az M9 továbbfejlesztett változatát, az M9A3-ast – a Beretta nagy bánatára – hivatalosan visszautasította a hadsereg.