1700-an vannak, és mind a világ legjobbjai

Hülye mondás, hogy jóból is megárt a sok, pedig tényleg van ilyen. Megvan az az érzés, amikor a tanár magyaráz, beszél, beszél, de már régen hiába, mert az agyunk régen telítődött, egyszerűen már semmit nem fogunk fel, abból amit mond, az új információk nem ragadnak meg? Na, akkor ezt szorozza meg ezerhétszázzal.

Pontosan ilyen az Intel és a Society for Science and the Public közös rendezvénye, az International Science and Engineering Fair (ISEF), ahol évről évre több ezer középiskolás gyűlik össze a világ minden tájáról, hogy bemutassa saját projektjét. Győztesekből több is van, nagydíjak mellett különdíjakat is osztanak, sokszor hasonló versenyre lehet kijutást nyerni. A fődíj 75 ezer dollár (20,4 millió forint), de összesen 4 millió dollárt (1 109 820 000 forint) osztanak szét a fiatalok között.  

Idén egészen pontosan 1760-an versenyeznek, nagy részük (ezer felett) az USA-ból, 679-en más országokból, összesen 77-ből. A legnagyobb nem amerikai ország Kína a maga 37 döntősével. Merthogy a versenyzőket a különböző nemzetek saját versenyei juttatják idáig, az ISEF nemzetközi döntő, így mindenki Finalist (döntős) feliratú nyakbaakasztós cuccal mászkál. 

A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a sok focipályányi méretű kiállítótérben felállítanak ezernél jóval több standot (vannak csapatok is, nemcsak egyéni indulók), a versenyzők benn állnak, és elmagyarázzák a projektjüket. Amúgy pedig mindenki hatalmas táblákkal készült, erre van felpakolva a lényeg a kutatásukról.

Hogy megértsük, mennyire nem könnyű befogadni mindezt, elég megnézni, milyen kategóriák vannak, már önmagában ez is sok: állattudományok, kémia, mérnökség, mechanika; növénytudományok, viselkedés- és társadalmi tudományok, bioinformatika és biológiai számítások; környezetmérnöki tudományok; robotika és intelligens gépek; biokémia; föld- és környezeti tudományok; anyagtudományok; rendszerszoftverek; egészségtudományok; beágyazott rendszerek (speciális célú számítógépek); energia: kémia; energia: fizika; mikrobiológia.

Emlékeztető: ezek középiskolások

Az egész ISEF-nek van némi problémája az alapoknál: a versenyzőknek egyszerre kell megfelelniük a szakmai szűrinek (minden kategóriának megvan a maga zsűrije, összesen viszont ők is több százan vannak) és a laikus érdeklődőknek. És ez nemcsak az újságírókra vonatkozik: egyrészt a saját területén kívül mindenki laikus, márpedig azért jó dolog tanulni egymástól, ha megnézi valaki a másik projektjét is, másrészt ilyenkor tucatnyi iskolabusszal hozzák az általános iskolásokat, akiknek minden kategória végén szerezniük kell egy pecsétet, ezzel kényszerítik őket arra, hogy végigrohanjanak a standok között.

Merthogy elmélyülni nem nagyon fognak, az biztos: a legtöbb kiállító inkább a zsűri meggyőzésére ment rá, így a legtöbb kutatásnak már a címét sem értettem. Az ember a napi tapasztalatai alapján csak legyintene, hogy: középiskolások, biztos nem foglalkoznak még olyan komolyan a dolgokkal. De egészen más a helyzet: itt nálam jóval fiatalabb lányok és srácok olyan tudományos absztraktokkal, kutatásokkal jöttek, amelyek közül néhány komolyabb volt, mint sok, amivel eddig "igazi", felnőtt kutatóktól láttam.

És ez egyáltalán nem biztos, hogy jó. Addig oké, hogy a zsűri érti, de az áltisis gyereket ez nem fogja meg, ahogy az újságírónak is nagyon kell érdeklődnie, hogy kiszúrja a rendkívül bonyolultan megfogalmazott, mégis érdekes projekteket. Voltak olyan standok, ahol több méteres, apró betűkkel teleírt táblák próbáltak meggyőzni arról, hogy ott álljak meg, máshol még képletekkel is súlyosbították ugyanezt. És még mindig középiskolásokról beszélünk. Persze nem könnyű eladni mondjuk olyan témákat, mint a biokémia, az asztrofizika vagy a beágyazott rendszerek.

Egyszerűen túl sok

Pozitívum, hogy amikor megkértem valakit, hogy összegezze a projektjét, általában már nem követte el azokat a hibákat, amiket az installáción: laikusnak is érthetően mondta el, mit csinál, és arra is koncentrált, miért kezdett ebbe bele, és mi a végeredmény. 

Persze, tényleg nehéz megfelelni egyszerre több közönségnek, de talán az installációkkal érdemes lenne a figyelemfelkeltésre rámenni, hiszen a bíráló is ember, ha egyáltalán megragad valami első ránézésre, mindjárt jobban járt a versenyző. És itt az ISEF másik hibája: egyszerűen nem lehet mit kezdeni ennyi projekttel, még a kategóriákban ítélő zsűrinek is nehéz dolga lesz, ebben biztos vagyok. A túlterhelés jól mutatja, hogy az ezer fölötti projektből összesen 22-nél kértem el az absztraktot, mert volt annyira érdekes.

Mindannyian felkapjuk a fejünket, ha azt látjuk, hogy valaki nagyon jól működő műkezet fejlesztett, előrelépett a rák gyógyításában, összetörni képtelen drónt alkotott, vagy éppen közlekedési problémákat old meg. Csakhogy ha minden ilyen kiemelkedő teljesítményből van három, már nehezebben figyelünk – márpedig volt, és ez igazából hatalmas dolog, mert akik középiskolásként már válaszokat tudnak adni bonyolult problémákra, azoktól később még többet várhatunk. De ebben az információtengerben inkább kicsit be kellett csukni az agyukat, hogy tényleg tanuljanak.

(Borítókép: Fotó: Society for Science & the Public / Facebook)