Brutális hasznot hozhat az új állami adatpolitika

Elkészült a nemzeti adatpolitikai stratégia, és ha minden érintett elfogadja, akkor megszűnik közadatokkal való csencselés, kirúgnak és/vagy átképeznek egy rakás állami bürokratát, hogy az aktatologatás helyett valami hasznosabb tevékenységgel töltsék ki a munkaidejüket. A dokumentum most van társadalmi egyeztetés alatt, július 15-ig lehet véleményezni.

Az adatbiznisz is beindulhat, és ez nemcsak ellensúlyozza az adatok értékesítéséből származó állami bevételek kiesését, hanem óriási GDP-növekedést is eredményez. Azon túl, hogy a stratégia előkészítői körülbelül ötezer új munkahely létrejöttével számolnak, más iparágakban is óriási lehet a növekedés. A napokban elkészült digitális agrárstratégiában például az áll, hogy

A stratégiában kimondják, hogy az adatgyűjtés, az adatfeldolgozás és az informatikai alapú döntéstámogatás hozza meg a várt növekedést, tehát ez elég szorosan összefügg az adatpolitikai törekvéssel.

A modern felfogású adatpolitikának ezen kívül még sokféle előnye lehet. Közismert tény, hogy az állam négy párhuzamos rendszámadatbázist tart fenn, és a hétköznapi ügyintézések során is rendszeresen megtapasztalhatjuk, hogy ugyanazt az adatot többször bekérik tőlünk. Ennek mind vége lehet, ha egy kicsit áramvonalasítják az adatkezelést. A nyilvántartásokban lévő adatok pontosságával is vannak gondok.

Néhány nemzetközi példát is megemlít a stratégia:

• Dániában a gépjármű-nyilvántartásban rendszám alapján lekérhető a gépjármű minden adata (típus, gyártási év, tömeg), így a kereskedő akkor is tud alkatrészt ajánlani, ha a tulajdonos nem tudja megmondani az autó pontos paramétereit.
• Ausztriában a kerekesszékesek és babakocsisok közlekedését segíti egy pontos térképadatokra épülő alkalmazás
• Spanyolországban rendszeresen versenyt írnak ki a közadatokat hasznosító legjobb alkalmazások számára, ami serkenti az innovációt
• Az USA meteorológiai szolgálata egy éves szinten 1,35 milliárd eurót érő időjárásipart támogat adatokkal

Azt szeretnék elérni a stratégia megfogalmazói, hogy a közadatokhoz ingyen, vagy legrosszabb esetben a lekérdezés valós költségén lehessen hozzáférni valamilyen egységes webes interfészen, vagy akár automatizálva is, hogy az információkra könnyen lehessen szolgáltatásokat építeni. Ez igencsak szembemegy a mai gyakorlattal, amikor ezer forintot is elkérnek egy földhivatali tulajdoni lap lekérdezéséért.

Persze a szabadon hozzáférhető adatok néhol érdekeket is sértenek, például azokban az intézményekben, amelyeknek a költségvetésében most meghatározó az adatok értékesítéséből származó bevétel. Ezt az államnak mielőbb rendeznie kell, hogy más forrásból biztosítsa ezen intézmények működését. De talán ennél is nagyobb falat lehet meggyőzni a közhasznú adatbázisok őrzőit arról, hogy a gondjaikra bízott információk nem tudják elveszíteni a közvagyon jellegüket.