90 százalékkal kevesebb baleset lehet önjáró autókkal

A kutatás főbb megállapításai

• Az önjáró autók és taxik elterjedése hatvan százalékkal csökkentheti az autók számát az utcákon, 80 százalékkal csökkenhet a kipufogógázok kibocsátása és 90 százalékkal lehet kevesebb baleset az utakon.
• Az önjáró autók megvásárlásának lehetősége is nagy jelentőségű lesz, de az igazi áttörést az önjáró taxik (robotaxik) elterjedése okozza majd.
• A városi lakosság 58 százaléka próbálna ki önjáró autót. Az ötlet a fejlődő országokban a legnépszerűbb.
• A potenciális vásárlók hajlandóak ötezer dollárral (1,4 millió forint) többet fizetni egy teljesen önjáró autóért.
• A döntéshozók hatvan százaléka hiszi, hogy 2025-re legalább egy olyan város lesz a világban, amely tiltja a hagyományos autók használatát. További 24 százalék szerint ez öt évvel később következik be.

Az önjáró autók és robottaxik terjedése a következő években forradalmasíthatja a városok közlekedését. A Boston Consulting Group és a Világgazdasági Fórum csütörtökön közzétett átfogó tanulmánya szerint az automata autók megjelenése az utakon nem az autópályákon való közlekedést változtatja meg, a városokban jár majd alapvető változásokkal. Teljesen máshogy járnak majd az emberek az emberek munkába és természetesen máshogy közlekednek.

Hatvan százalékkal csökkenhet az utcán lévő autók száma, nyolcvan százalékkal lehet kisebb a kipufogógáz kibocsátása és kilencven százalékkal csökkenhet a balesetek száma az utakon. A kevesebb baleset, kisebb fenntartási költségek, kisebb légszennyezettség mind pozitív hozadéka lehet annak a kényelemnek, amelyet az önműködő autók jelenthetnek.

Mindenki erre készül

Hatásuk a városokra azért is fontos kutatási téma, mert ezek a legnagyobb és leggyorsabban növekvő települési egységeink. Ma az emberiség fele, nagyjából 3,5 milliárd ember él városokban, 2030-ra már a világ népességének a kétharmada lesz városlakó. A városok felelősek az energiafelhasználás 60-80 százalékáért és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 70 százalékáért.

Ma már nem az a kérdés, hogy önműködő autók megjelennek-e az utakon, sokkal inkább az a kérdés, hogy mikor fognak megjelenni. Egyre több gyártó mutatja be saját terveit, lassan már nincs is olyan magát valamire tartó gyártó, amely ne készülne az önvezető autók okozta forradalomra. Mindez olyan nagyszabású ötletekhez is vezet, hogy például Dubajban azt tervezik, hogy 2030-ra az összes utazás negyedét vezető nélküli autókban teszik meg.

A technikai fejlődésnek nincs akadálya, a megfelelő lépéseket meg is teszik a gyártók. De emellett szükség van a társadalom, a jogi környezet felkészítésére is. Nagyon sok olyan problémát is meg kell oldani, amelyekre ma még gondolni sem merünk. Ezek között várostervezési kérdések is vannak, mert az önjáró autók megjelenésével a jövő városa jelentősen különbözni fog attól, amit ma városként ismerünk.

Sok döntéshozó már most az önműködő tömegközlekedés kialakításáról elmélkedik. Az Egyesült Államokban 40 millió dollárral támogatnának egy közepesen nagy várost, hogy bevezesse ezt, Svédországban a kormány indított programot az automatizált tömegközlekedés kifejlesztésére. De egymás után indulnak ilyen programok több országban, például Finnországban, Hollandiában, Nagy Britanniában, Ausztriában és Franciaországban.

Beleülne önjáró autóba?

A nagy kérdés most még az, hogy mennyire lennének elfogadottak az önjáró autók. A válaszadók 58 százaléka hajlandó lenne ilyet használni, 69 százalék mondta azt, hogy részben önműködőbe ülne bele szívesen. Egyáltalán nem meglepő, hogy a fiatalok nyitottabbak, a 29 éveseknek a 63 százaléka használna teljesen önműködő autót, az 51 évesnél idősebbeknek csak az 51 százaléka nyilatkozott így. Érdekes, hogy a fejlődő országokban sokkal nagyobb az érdeklődés, Indiában 85 százalék, Kínában 75 százalék ülne ilyen autókba. Valószínűleg ennek oka, hogy ezekben az országokban kevésbé fejlett a közlekedési infrastruktúra, több a baleset és azt remélik, hogy az automata autók javulást hoznak. A legkevésbé nyitottak a japán, holland és német városokban élők voltak.

Hogy a téma foglalkoztatja az embereket, jól illusztrálja, hogy a megkérdezetteknek remek ötleteik voltak az önműködő autók felhasználására. Sokan említették a betegszállítást, idősek közlekedésének könnyítését, olyan feladatokat vállalhatnának át, mint a gyerekek szállítása iskolákba. De még mozgó irodának is használnák az önműködő autókat.

A legfontosabb kérdés a biztonság, az utóbbi hetek, hónapok hírei (több baleset, köztük az első halálos, amelyet autópilóta okozott) miatt nőhet a bizalmatlanság. A megkérdezettek fele mondta azt, hogy nem érzi magát biztonságban ilyen autókban, a szülőknek például csak 35 százaléka engedné egyedül gyerekét ilyen autóval iskolába (Hollandiában 12, az Egyesült Királyságban 17 százalék). Ide tartozik az is, hogy a potenciális vásárlók előnybe részesítenék a hagyományos autógyártókat a techcégekkel szemben. Persze annak örülnének a legjobban, ha a két szektor összedolgozna; hetven százalék szerint kellene közösen fejleszteniük az autókat.

Bár kevesen láttak még közelről ilyen autót, elképzelése mindenkinek van arról, milyen legyen. A motorról például több mint 35 százalék azt várja, hogy hibrid lesz, további 29 százalék elektromosat képzel el. Annyira a jövőként gondol mindenki ezekre az autókra, hogy csak 9 százalék hiszi azt, hogy hagyományos motorral felszerelt kocsik lesznek ezek. 

A vásárlók még arra is hajlandóak lennének, hogy többet fizessenek ilyen autókért. Átlagosan ötezer dollárt (1,4 millió forintot) is adnának pluszban azért, hogy ilyen kocsijuk legyen. Az extra költséget racionális okokkal magyarázzák: ha önműködő autót használnak, messzebb is lakhatnak a várostól, ez pedig megtakarítást jelenthet a lakhatási költségekben, nem kell a parkolóért fizetni, olcsóbbak az autóval járó kötelező biztosítások is.

Megosztáson alapuló gazdasági modell a jövő

A legnagyobb változás az autók használatában lenne. A manapság legelterjedtebb modell az egy autó egy sofőr felállás. A kutatás feltételezi, hogy az önműködő autóknál ez biztosan megváltozna, az emberek megosztanák ezeket az autókat, így csökkenne a forgalom is. Családokon belül is többen használnának egy autót és a taxizásban is megjelenne a megosztás. A megkérdezettek 37 százaléka hajlandó lenne másokkal megosztani a taxit. Ez a lehetőség egyébként most is megvan néhány országban, de főleg a nők körében még nem annyira népszerű. Robotaxin (így nevezi a tanulmány az automata taxikat) azonban már 33 százalék osztozkodna, utazna együtt idegennel közös úticél felé.

A városi döntéshozók célja a biztonságos közlekedés megteremtése kerékpárosoknál és gyalogosoknál is, de nagyon nehéz a balesetek számának csökkentése, általában átfogó intézkedésekre, átépítésekre van szükség. Az önműködő autókkal ez is megoldódhat, biztonságosabbá válhatnak az utak, főleg ha a tömegközlekedésben is elterjednek az automata járművek.

Az utak tehermentesítése a másik fontos kérdés, megfigyelhető tendencia, hogy a városközpontokban egyre több gyalogosoknak, kerékpárosoknak dedikált utat adnak át, a tömegközlekedés járműveinek is lecsípnek egy-egy sávot a forgalmasabb utakon. Nem arról van szó, hogy kitiltanák az autókat a belvárosokból, inkább a többi közlekedési modellt próbálják népszerűsíteni és előnyben részesíteni. A döntéshozók hatvan százaléka szerint a folyamat részeként 2025-re lesz legalább egy olyan város, amely kitiltja útjairól a hagyományos autókat. A kérdés itt sem az, hogy lesz-e ilyen, hanem az, hogy mikor. Jól mutatja ezt, hogy további 24 százalék szerint öt évvel később, 2030-ra jön el ez a pillanat.

Azért van min aggódni

Vannak persze olyan kérdések, amelyekre még nincs válasz, emiatt néhányan aggódnak az ilyen autók elterjedése miatt. Az egyik ilyen a robotaxi. Abban nincs vita, hogy sok problémát megoldana egy ilyen rendszer, de vannak akik attól félnek, hogy az ilyen fajta közlekedési mód mellé valamilyen elitista szemlélet társulna, és ez degradálná a hagyományosabb közlekedési módokat. Amiatt is aggódnak, hogy egyre jobban szétfolyik a város, az emberek kijjebb költöznek, elhagyják a városközpontokat. Ennek egyik következménye, hogy kevesebben fizetnek majd a parkolásért és egyéb autóval kapcsolatos adók és költségek is csökkennek. Ez pedig csökkenti a városok bevételeit.

És a mindenkit érdeklő kérdés, ki fogja kifizetni a városok átalakításához szükséges költségeket, mert ugye némi átalakítás kell ahhoz, hogy minden teljesen biztonságos legyen az önműködő autókkal is. A tanulmány szerint egy tízmilliós nagyvárosnak ötmilliárd dollárjába kerülne a teljes infrastruktúra átszabása, ennek nagy részét az intelligens forgalomirányító rendszer kiépítése jelentené.

Mekkora lesz a forradalom?

Eddig arról beszéltünk, hogy nagyjából mit várnak az emberek az önműködő autóktól, de a millió dolláros kérdés, hogy mekkora forradalmat hoznak ezek az autók? Senki nem tudja megjósolni a jövőt, de a technológia nagyon gyorsan fejlődik. A tanulmány készítői a Világgazdasági Fórummal közösen négy lehetséges forgatókönyvet dolgoztak ki.

Az első a prémium önjáró autó. Itt olyan várost kell elképzelni mondjuk 2030-ra, ahol az emberek továbbra is autókkal, taxikkal, motorokkal, biciklikkel közlekednek és tömegközlekedés is olyan, mint eddig. A különbség az, hogy egyre több embernek van prémium kategóriás önműködő autója. Minden negyedik új autó önműködő lenne, de az ár még annyira magas, hogy gátolja a szélesebb körű elterjedést. Ez a legóvatosabb forgatókönyv, az eddig felsorolt hatások mérsékeltebben jelennének meg, kevésbé csökkenne a légszennyezés, alig csökkenne a forgalom, talán a balesetek száma csökkenne érezhetően.

A második forgatókönyv szerint az önjáró autók az előbbinél jóval nagyobb arányban jelennének meg az utakon. Itt a cikkben felsorolt előnyök erőteljesebben jelentkeznének, a légszennyezés akár 25 százalékkal is csökkenhetne, a balesetek száma 55 százalékkal lenne kevesebb.

A harmadik forgatókönyvben az önjáró taxik, robotaxik vennék át az uralmat (persze nem szó szerint). Itt azt feltételezik, hogy a város a közösségi autóhasználatot részesíti előnyben és elterjednének az önműködő taxik. A legnagyobb változást az autók számának ötven százalékos csökkenése jelentené, mert az emberek inkább a megosztott autókat használnák. Mivel ezeknek a többsége elektromos lenne, a légszennyezés is radikálisan csökkenne. Majdnem kilencven százalékkal lenne kevesebb baleset és a városi parkolók negyven százaléka is felszabadulna. A hátrány ez esetben az lenne, hogy jelentősen megnőne az autók által megtett út hossza, akár ötven százalékkal is többet utaznának az emberek.

A negyedik forgatókönyv hozná a legnagyobb változást a város és az emberek életében. Mindent elárasztana az automatizmus, a robottaxik kihasználtsága majdnem kétszerese lenne az előző modellekben feltételezettnek, az emberek megosztanák egymással autóikat. Alig lenne dugó a városban, jelentősen csökkenne az autók száma, szinte eltűnnének a balesetek. Ebben a szcenárióban a városvezetés tevékenyen részt vesz a közeledésirányítás átalakításában, a város tényleg a jövő városa lehetne.

Az eddigiekből azt látni, hogy az önjáró autókat akkor lehetne igazán kihasználni, ha az emberek nem magánhasználatra vennék meg azokat, hanem ezek az autók közösségivé válnának. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell fizetni érte, de minek tulajdonoljon valaki egy vagy több autót, ha az a nap nagy részében a parkolóban áll, ahelyett, hogy mondjuk a család másik tagját vigye edzésre vagy iskolába. A szép az egészben, hogy ez a világ talán nincs is olyan távol tőlünk.