További Tech cikkek
- Az Instagram ezentúl korlátozza a politikai tartalmakat
- Japán szigorítana a mesterséges intelligencia fejlesztésén
- Elképesztő változáson esik át a Waze
- Fél évig akár féláron is használhatják a vezetékes internetet a Digi előfizetői
- Aggódik az Apple az iPhone miatt, biztonsági kockázatokat rejthet egy uniós szabályozás
Aki ma bemegy egy műszaki cikkeket árusító üzletbe, vagy ha egy online kereskedőnél keresgél, alig talál olyan televíziót, ami 3D-t is le tudna játszani. Ez még akár egy-két évvel ezelőtt is lehetetlennek tűnt. A most árult tévéknek alig tizede képes háromdimenziós filmeket lejátszani a hozzávaló szemüveggel. Mi történt a 2010 óta eltelt szűk hat évben, amikor még mindenki arról cikkezett lelkesen, hogy a 3D lesz a televíziózás jövője?
Mert akkoriban a tévégyártók és a filmgyártók is azt remélték, hogy a 3D fogja forradalmasítani a televíziózást. Annyira szerették volna, annyira hittek benne, hogy rengeteg pénzt áldoztak erre. A gyártók olyan szobákat vizionáltak, mint a Mézga családból ismert tévé, amelyet Köbüki küldött vissza a jövőből.
Végül az egészből nem lett semmi. A 3D nem kápráztatta el a kritikusokat, a legtöbben szkeptikusak maradtak, és a vásárlók sem lelkesedtek rá annyira, mint lehetett volna – így pedig az elindult 3D-tévészolgáltatások is hamar leálltak. A technológia soha nem forrt ki annyira, hogy tömegek használják, hanyatlása szinte a megjelenése pillanatában elkezdődött.
Sosem volt jövője
A gyártók egy ideig még nyomatták a technológiát, de aztán belátták vereségüket, és egy-két éves intenzív hirdetési roham után leálltak. 2010-ben még új és drága volt a technológia, ráadásul tartalom sem volt hozzá, de a tévés cégek remélték, egy-két éven belül már mindenki használni fogja ezeket a tévéket.
Pedig az ötlet nem volt rossz, a megvalósítás azonban nem volt az igazi; kényelmetlen volt a szemüveg, és most itt teljesen mindegy, hogy aktív vagy passzív szemüvegekről volt szó. Sokan panaszkodtak szédülésről és hányingerről, és voltak olyanok, akik egyszerűen nem látták három dimenzióban a filmeket, hiába tették fel a szemüveget. Ráadásul a képminőség sem volt az igazi.
A kezdeti lendület szinte azonnal megtört. Az első hónapok lelkesedése után szinte senki nem nézett 3D filmeket. A televíziók megvásárlása után még megnézték az Avatart, vagy valamelyik hasonlóan látványos sikerfilmet, esetleg még belenéztek egy-két focimeccsbe és természetfilmbe, aztán semmi. Néhány havonta aztán eszükbe jutott, hogy 3D is van a tévén, gyorsan felkapták a szemüveget és rányomtak a tévéadás átalakítása gombra (mert 3D filmet csak nagyon kevesen vásároltak drágán), hogy fél óra múlva unottan vagy bosszankodva megint a fiók mélyén landoljon a szemüveg.
Először az egyik legnagyobb tévégyártótól, a Samsungtól jött a szög a koporsóba. A dél-koreai cég idén év elején jelentette be, hogy a legújabb sorozatában nem lesz 3D, már a Las Vegas-i CES-en sem mutatott be olyan tévét, amelybe beletették volna ezt a technológiát. A 3D szemüvegek megrendelését is leállították valamivel korábban (érdekes, hogy az eleinte négy szemüveggel árult tévékhez a végén más csak egy szemüveget adtak, ami ugye nagyon kevés egy családi mozizáshoz). A Samsung komolyan gondolta a szakítást, még a legdrágább készülékeikből is kihagyták a 3D-t.
A lépést aztán a konkurensek is követték – úgy tűnik, kellett valaki, aki elindítja a lavinát. Nem sokkal később az LG is hasonló lépésre szánta el magát, bár ők nem voltak ennyire drasztikusak, mint a Samsung. Az LG-nek az amerikai piacra szánt sorozatának harmada még támogatja a technológiát, de a csúcskategóriás 4K oled lapostévéiben már nem tettek 3D-t ők sem. Még a Sony is csak két 3D tévét dobott piacra idén.
Nem meglepő a gyártók döntése: ha a tévéeladásokat nézzük, akkor egyre csökkenő arányban keresték a felhasználók ezt a funkciót, amikor új tévét vásároltak. A kereslet már 2012-től csökken, pont azóta, amikor a felfutásnak kellett volna megkezdődnie. Az ESPN is ekkor szüntette meg szép csendben 3D tévéadásait. Az elmúlt négy évben 23 százalékról 16 százalékra csökkent a 3D tévék aránya az amerikai piacon, ezzel egyidőben a 3D-képes bluray-lejátszók részesedése 40 százalékról 25 százalékra esett.
Akkor most tényleg halott?
Láthatunk-e még 3D filmeket? Ha visszatekintünk a mozi történelmére, azt vonhatjuk le tanulságul, hogy mindig is voltak ilyen irányú törekvések, így kockázat nélkül állíthatjuk, hogy a jövőben is lesznek ilyen filmek. A filmgyártók már beruháztak a technológiába, a mozikat is felépítették, nem fogják annyiban hagyni, ráadásul egy 3D filmért még mindig többet lehet kérni a jegypénztáraknál. (Bár amilyen mértékben eluralkodott ez a trend a mozikban, lassan azért kell majd fizetni, hogy hagyományos, kétdimenziós filmeket nézhessünk szemüveg nélkül.)
A tévéknél maradva, nem kell félteni a gyártókat sem. Néhány évig még el tudnak adni 3D-blurayeket, és nagyon eldugva még a filmeket streamelő szolgáltatásokon is találni ilyen tartalmat. A gyártók pedig a 3D kifutása után új hívószavakat találtak, hiszen valahogy meg kell állítani a tévépiac zsugorodását és el kell adni a legújabb készülékeket is. Mert ugye hiába működne gond nélkül a tévé simán 10-15 évig, ide is betörtek a fogyasztási trendek, a felhasználók már rövidebb időre terveznek. Legalábbis a fejlettebb piacokon, de a gyártók az összes piacon szeretnék megpörgetni az eladásokat és a tévécseréket.
A tévézés jövője
A televíziózás jövője most az oled (Organic Light Emitting Diode) és a qled (Quantum Dot Light Emitting Diodes) harcáról szól, ezekből az oled már egy ideje jelen van, csak a minőséget és a felbontást növelik egyre jobban. Tényleg óriási volt, amikor az első oled-tévék megjelentek, senki nem látott még olyan képminőséget, nagyon fekete a fekete, emiatt a színek is élénkebbnek tűnnek és a tűéles kép miatt tényleg tökéletes volt az élmény.
A qled egy viszonylag technológia, itt az oled-et kombinálják a kvantumpöttyökkel. A technológia lényege, hogy nanorészecskékkel turbózzák fel a ledes háttérvilágítású lcd-tévék képminőségét, egészen pontosan a fényerőt, a kontrasztot és azzal a megjeleníthető színek spektrumát. Az eljárás a felbontástól független, vagyis a hd-s, 4K-s vagy a későbbi még több képpontból álló kijelzők képminőségét is lehet vele javítani. Ráadásul sokkal kevesebb energiát fogyaszt, mint az oled. A Samsung mutatott be ilyen tévéket és monitort a szeptemberi berlini IFA kiállításon.
A 3D után jött tehát a 4K, a hajlított képernyők, és lassan már szivárog a 8K is. És akkor a kvantumpöttyökről még nem is beszéltünk, amelyek még élesebb és még mélyebb és még élethűbb élményt varázsolnak a szobánkba.
Vannak azonban különbségek a mostani újdonságok bevezetésénél, a gyártók tanultak a 3D hibájából. Az embereknek jobban el lehet adni a nagyobb felbontású tévéket, mint egy teljesen új technológiát, amelyhez ráadásul kényelmetlen kiegészítők is járnak. A felhasználók többsége még emlékszik, milyen volt az sd-ről hd-re való átállás, látványos volt a különbség a képminőségben. Bár a hd és a 4K között nem ilyen szembetűnő a különbség, a felhasználóknak legalább a tartalomra nem kell majd sokat várniuk.
Ma már nincs olyan tartalomszolgáltató, amely ne kínálná hd-ben is műsorait. Lassan megjelennek azok a szolgáltatók is, akik elindítják a 4K adásaikat is, például a Sky tévécsatorna is sugároz ilyen műsorokat, de a Netflixen, Amazonon és YouTube-on is van 4K tartalom. Sokkal több helyen lehet tehát ilyen tartalommal találkozni, mint lehetett 3D-vel a népszerűsége csúcsán.
A vr-szemüvegben tovább él
A 3D visszaszorulása azonban nem jelenti azt, hogy az teljesen eltűnne az életünkből. Felfutóban van most egy régi-új technológia, amely gyakorlatilag egy 3D-kijelző az arcunkba tolva egy szemüveg formájában. Ez a vr, vagyis virtuális valóság. Persze nem pont ugyanarról a technológiáról van szó, amelyet a tévékben láttunk, de kétségtelen, hogy háromdimenziós a szemünkkel érzékelt kép. És mint a tévéknél, itt is más-más képet kap két szemünk.
A vr-piac 2023-ra elérheti a harmincmilliárd dolláros forgalmat, évente két számjegyű növekedéssel számolnak az elemzők. Óriási potenciál van a technológiában, és lassan már nincs is olyan nagyobb gyártó, amelynek ne lenne vr-szemüvege, talán az Apple-t kivéve. Még a Google is beállt a sorba néhány hete a Daydreammel. Mára a konzolgyártók is rámozdultak a piacra: a Sony ősszel dobta piacra saját szemüvegét, amit a PlayStationnel lehet használni, és rögtön több mint egytucatnyi játékkal indult a hardver. A Microsoft pedig az Oculusszal állt össze, hogy Xbox One kompatibilissé tegyék a vr-headsetet.
A jövőt ugyanis sokan nem az egész estét filmekben látják – azt azért mindenki sejti, hogy kevesen néznének végig egy kétórás filmet egy ilyen eszközzel a fejükön. Ráadásul elég magányos tevékenység is lenne, hiszen hiába ül mellettünk valaki, attól még ugyanúgy egy szemünkre erősített képernyőt bámulunk az interakció legcsekélyebb esélye nélkül. A játékok tehát komolyan foglalkoztatják a vr-ban érdekelteket. Nem utolsósorban azért, mert a gamerek hajlandóak is fizetni a legújabb technológiákért, ha jobb a játékélmény akár komolyabb összegeket is rááldoznak egy-egy eszközre. Nem véletlen, hogy a Sony 400 dolláros szemüvegét már előrendelésben rengetegen vásárolták meg.
A vr-tartalom piaca tavaly 221,2 millió dolláros forgalmat generált, de az előrejelzések szerint ez csak a kezdet. A 2020-ig tartó négy éves időszakban 128 százalékos lehet a növekedés, ebből a játékiparnak nagyjából harminc százalékos lesz a részesedése. Sokan tehát ez utóbbiban látják a technológia igazi jövőjét. Pont úgy, mint hat évvel ezelőtt a 3D-vel. Csak aztán nehogy ugyanaz legyen a vége.