Éreztük a nagy semmit, az autózás jövőjét

A Bosch neve mindenkinek ismerős, ha nem a szerszámgépeiről, akkor arról, hogy Hatvanban működteti a világ legnagyobb autóelektronikai gyárát, és a budapesti fejlesztési központjukban kétezer mérnök dolgozik a jövő autóiba kerülő alkatrészek fejlesztésén. Bár az autógyártók mindent a kezükben tartanak, és úgy adják el az újításokat, mintha azok a sajátjaik lennének, ezek közül elég sok valójában a Bosch kutatólaborjában született.

Las Vegasba egy koncepcióautót vitt a cég, karosszéria nélkül, hogy ne egy gyönyörű formára nyáladzzanak az újságírók, hanem a lényegre, ami a motorháztető alatt van. Ez pedig olyan elképesztően futurisztikus, hogy igazából tök mindegy, hogy milyen kasznit dobnak majd rá az elektronikára – a Bosch által elképzelt vezetési élményt szívesen átélnénk az utakon is.

Beülök a kormány mögé, az autó ilyenkor elvégez egy arcfelismerést – normális esetben rögtön be is töltené a hozzám tartozó beállításokat, a kedvenc zenéimtől a tükrök és ülések pozícióján és a hőmérsékleten át egészen a műszerfalon megjelenő színekig. Tisztára olyan, mintha amikor Windows 10-be jelentkezünk be a biometrikus Hello funkcióval.

Ez még nem is annyira scifi, az igazán futurisztikus dolgok akkor kezdődnek, amikor elkezdjük vezérelni az autót. Már az arcfelismerés is olyan profi szinten működik, hogy elég pár pillanatra ránézni a műszerfal kijelzőjén megjelenő ikonra, és máris elindul a kiválasztott alkalmazás. Persze használhatnám a kezemet is, a gesztusérzékelő a mozdulatot is értelmezi.

Ehhez hasonló rendszer már van néhány autóban, például BMW-kben, de mostanáig volt ennek a gesztusvezérlésnek egy hiányossága: elég nehéz volt kitalálni, hogy a térben hol kell megtenni a mozdulatokat. Erre azt találta ki a Bosch, hogy megrezgeti a levegőt azon a ponton, ahol a kamerák venni tudják a mozdulatainkat.

Nem ér hozzá a kezemhez semmi, mégis olyan érzés. Kicsit a fantomvibrálásra hasonlít, amikor azt érezzük, hogy rezeg a zsebünkben a mobil, pedig nincs is ott. Mintha egy láthatatlan villanypásztort húztak volna ki a levegőbe, hogy megmutassák, hol van a gesztusvezérléshez kijelölt terület.

Persze szó sincs áramütésekről, a rendszer teljesen ártalmatlan ultrahanggal kelt rezgető érzést.

Dőljön hátra, és élvezze, hogy nem vezet

Amikor a koncepcióautó robotsofőrje átveszi a vezetést, az ülések maguktól hátrahúzódnak, hogy kényelmesen kinyújthassuk a végtagjainkat. Ilyenkor igazán hasznos az ultrahangos rendszer, hiszen a lehető leglazább mozdulatokkal lépkedhetünk a zenei gyűjteményünkben.

Vannak izgalmasabb felhasználási módok is, és ez már a mindent behálózott jövő része, amikor nemcsak az autónk, de a lakásunk is tele lesz kamerákkal és egyéb szenzorokkal. A demóban azt mutatták be, hogy miközben az autó önmagát vezette, mi hangvezérléssel kérhettünk receptötleteket az esti vacsorához. Persze nem elég kiválasztani egy receptet, a főzőcskézéshez azt is tudni kell, hogy minden hozzávalónk megvan-e hozzá. 

Ha valami hiányzik, azt megrendeljük a boltból, és vagy házhoz szállíttatjuk, vagy beugrunk az előre összeállított csomagért.

Kérem, vegye át a kormányt!

A Bosch elképzelése szerint akár egy útépítés miatt megváltozott környezet is okot adhat arra, hogy a robotsofőr visszaadja nekünk a kormányzást . Ilyenkor az autó egy ideig pittyegéssel és villogással próbálja felhívni magára a figyelmet.

A fedélzeti rendszert természetesen arra is felkészítik, hogy az  önfeledten szórakozó sofőr egyáltalán nem reagál: ebben az esetben az autó közli, hogy a legközelebbi lehetőségnél lehúzódik a sztrádáról egy parkolóba, és addig nem is megy tovább, amíg át nem vesszük a kormányt.