Eddig tilos volt, mostantól engedi a Tesco. Szívesen!

Néha az ember elgondolkozik azon, hogy vajon mi változott meg az életében az elmúlt mondjuk 20 év technikai előrelépései miatt. Például olcsóbb lett-e a kenyér azért, mert érintőképernyős telefonunk van. Elég nehéz megfogalmazni az ilyesmit, mert általában már annyira hozzászoktunk a lehetőségek alkalmazásához, hogy tök mindennapinak tűnik, mikor az interneten bármilyen nyelvű szövegből értelmezhető fordítást kapunk, vagy pont akkor hasít belénk a tolatókamera kiválósága, mikor hiába tesszük hátramenetbe a kocsit, a képernyő a műszerfalon nem kapcsol át a másik képre.

Van viszont egy dolog, amit az emberek jelentős többsége használ, és igazából bele se gondol, hogy

• egyrészt milyen nagyszerű dolog,
• másrészt meg hogy jószerivel mindenhol tilos.

Ez pedig a bolti fotózás. Az emberek felfedezték, hogy a fényképezős mobilok, illetve a fillérekért használható üzenetküldő alkalmazások korában eltűnik egy folyamatos feszültségforrás az életükből: nincs több olyan, hogy "de drágám, miért nem azt a másik dolgot vetted a boltban". Meg olyan se nagyon van, hogy "de drágám, ez nekem nem tetszik", se olyan, hogy "hát, ez túl drága", se semmi ehhez hasonló. Csak lefotózzuk a fűszert, a játékot, a tányérkészletet vagy a fúrót, és a parancsnoki központ válasza függvényében cselekszünk.

Az egésszel csak annyi baj van, hogy a hazai boltok többségében szigorúan tilos fényképezni. Akkor is, ha nem az elcseszett akciókat fotózzuk le, hogy beküldjük a Tékozló Homárra, hogy nézd már, az idióták kiírják, hogy óriási akció, aztán két forinttal drágább a csirkefarhát. Vagy hogy milyen vicces, hogy az Epres Rénszarvas típusú csoki neve nem fér ki a címkére, csak annyi, hogy EPR. SZAR., haha.

Onnan tudom, hogy még akkor sem lehet fotózni a boltban, hogy a minap az egyik Tescóban pirított rám a biztonsági őr, akivel én azt hittem, szinte barátok vagyunk, mert a többi vásárlóval ellentétben én mindig köszöntem neki befelé is, meg kifelé is. Na, hát nem vagyunk. Épp azt kérdeztem Messengeren a feleségemtől, hogy ő nem az a fajta ember-e, aki vágyik egy felnőtteknek szóló színezőkre, ő meg visszakérdezett, hogy a mandalákra gondolok-e. Egyrészt ebből leszűrtem, hogy a feleségem nem követi szorosan a felnőttszínezők piacának robbanását, vagyis valószínűleg nem célcsoport, másrészt meg válasz helyett hátraléptem kettőt, és lefotóztam a teljes kínálatot, hogy azt nem tudom, mi a mandala, de tessék, én ezekre gondolok.

És ekkor jött oda a biztonsági őr. Megkérdezte, hogy ugye tudom, hogy a bolt területén tilos fotózni. Őszintén válaszoltam: rémlik, hogy van valami ilyesmi, de ha most szigorúan veszi, nagy bajban leszek, mert évek óta csinálom.

 és ha fotózni akarok, kérjek külön engedélyt a bolt vezetőjétől. Ennyiben maradtunk.

Pontosabban engem azért zavart ez a dolog. Egy gyors felmérés alapján kiderült, hogy dehogy én vagyok az egyetlen, aki így vásárol. Szavazzunk egy nagyobbat, hogy önök is lássák, nincsenek egyedül.

Szóval még aznap elkezdtem nyomozni, hogy de most tényleg be van ez tiltva hivatalosan, vagy csak egyszer valaki kitalálta, és senki nem gondolta át jobban azóta sem, hogy milyen hülyeség ez az egész. Első körben elolvastam a bolt üzletszabályzatát. Érdekes apróság: azt tudták, hogy a Tesco interneten elérhető üzletszabályzatában nulla darab szóköz van? Szerintem ez rekord –  persze az, hogy ezt senki nem vette észre, nem meglepő: senki nem olvas el semmilyen szabályzatot az interneten, miért pont a Tescóé lenne a kivétel.

Na, de hogy szóköz nincs, az egy dolog, ráadásul ez a fotózós rész sincs nagyon kifejtve. Visszamentem a boltba, és a bejáratnál elolvastam az oda kiragasztott matricát, és láss csodát: tényleg benne van, hogy az eladótérben tilos fotózni a bolt előzetes hozzájárulása nélkül. (Ugyanitt szerepel az is, hogy tilos elfogyasztani a még ki nem fizetett termékeket, ami miatt picit elszégyelltem magam, mert nem egyszer ittam már bele az ásványvízbe azelőtt, hogy kifizettem volna – néha még a gyereknek is adtam belőle.)

Persze attól még, hogy egy szabály létezik, nem jelenti, hogy nem hülyeség. Írtam egy levelet a Tesco sajtósainak, és most jön az a rész, ami miatt talán mindenki elkezdte olvasni a cikket.

A Tesco sajtóosztályától pár nap gondolkodás után megtudtam, hogy 

Mint megtudtam, a tiltás még abból az időből maradt itt, mikor nem volt mindenkinek fotógép a telefonjában, és valószínű volt, hogy ha valaki fotóz a boltban, az újságíró (vagy a konkurencia kéme, de ezt már csak én teszem hozzá). A levelemet olvasva merült fel, hogy ez annyira idejétmúlt dolog, hogy még a Tesco dolgozói is sokszor küldenek haza fotót vásárlás közben, hiszen tisztában vannak azzal, milyen ártalmatlan dolog ez. Bár vásárlói panasz vagy kérés nem érkezett ilyen ügyben, hamarosan tehát eltűnik a szabályzatból a felesleges rész. 

A sajtóosztály válaszából kiderült, hogy a döntést a biztonsági szolgálat és úgy általában az üzlethálózat munkatársaival is közlik, hogy a vásárlók "magáncélra, a vásárlás megkönnyítése érdekében, más vásárlók és a munkatársaink személyiségi jogait tiszteletben tartva, készíthetnek fényképfelvételeket az eladótérben". Ez persze nyilván továbbra sem jelenti, hogy bárki fotóstúdiót rendezhet be egy üzletben, mert pont jó díszlet, "a nyilvánosság számára készített fénykép illetve filmfelvétel készítése továbbra is engedélyköteles". 

A pozitív válaszon fellelkesülve megkérdeztem más boltokat, hálózatokat is, főleg olyanokat, akiknek van sajtókapcsolatra szánt email cím feltüntetve a honlapjukon (meglepő, hány nagy áruházláncnak nincs). Természetesen nekik nem árultam el, hogy a Tesco pont miattunk változtatni készül.

A kapott válaszok alapján az IKEA és az Auchan az a hely, ahol tisztában vannak azzal, hogy a népek rendszeresen fotózzák a termékeiket, és bár elméletileg náluk is tiltja a szabály (amely nemzetközi szinten jelen van), csak a kirívó esetekben avatkoznak közbe, ha valaki "saját használatra" fotóz meg ezt-azt, azért nem szólnak. Az Auchantól kapott válaszban külön szerepelt az is, hogy ha valakire mégis rászólt egy biztonsági őr hasonló helyzetben, azért utólag is elnézést kérnek, nyilván nem az egy-egy vásárló fülön csípése a szabály célja. Az IKEA azt emelte ki, hogy más vásárlók, pláne gyerekek, illetve a pénztárak ne kerüljenek a képekre, és ha bárkit zavar, hogy valaki fotóz, szóljon az IKEA munkatársaiknak, és ők találnak megoldást a helyzetre.

A Spartól középutas válasz jött. "Az eladótérben az áruk a megvásárlásukig a kereskedő tulajdonát képezik, aminek megfelelően áruvédelmi, adatvédelmi és biztonságpolitikai okai vannak, hogy az áruházakban tilos fotózni", de "megfontolás tárgyát képezheti", hogy megváltoztassák a szabályokat.

A Media Marktnál azt mondták, hogy a szabályzat tiltja a magáncélú fotózást, és ennek biztonsági és személyiségi okai is vannak. A CBA is ugyanerre hivatkozott, illetve szerintük a boltvédelmi szempontok is fontosak, pár fotóval elég jól fel lehet térképezni egy üzlet biztonsági berendezéseit, ezért emiatt nem tervezik, hogy feloldják a tiltást.

Ha nem akar bajba kerülni

Látható, hogy ahogy a vásárlók igénye is érthető, az áruházak sem feltétlenül a biztonsági őreik megmozgatása miatt szabályozzák a bolton belüli fotózást. Ha nem akar bajba kerülni, a következőkre figyeljen oda.

• Az általános magyar szabályozás alapján nem lehet csak úgy bárkit lefotózni, szóval ha a bolt belátására apellálva mégis fotóznak, figyeljenek, hogy a közelükben sétáló vásárlókat ne kapják le felismerhető módon. Különösen érdemes arra odafigyelni, hogy gyerekek ne legyenek a közelben. 
• Ahogy az üzletek jelezték, a kasszasor fotózása kifejezetten rossz ötlet, és nyilván a biztonsági funkciót ellátó dolgokat, például kamerákat vagy az őröket sem érdemes fényképezni, hátha nem tudjuk hihetően elmagyarázni, hogy nem az évszázad hipermarket-rablását készítjük elő.
  
• Kicsit körülményes, de ha nem vagyunk biztosak a dolgunkban, az a legegyszerűbb, ha fotózás előtt megbeszéljük az áruház egy munkatársával a dolgot. Talán nem a biztonsági őrökkel érdemes kezdeni, de az egész procedúra nem bonyolultabb, mint az, mikor jelezzük, hogy van nálunk valami, amit máshol vásároltunk. Egy kérdés az egész, és roppant kínos helyzeteket előzhetünk meg vele.
• Tök mindegy, hogy végül engedéllyel vagy anélkül fotóztunk, nagyon fontos, hogy még véletlenül se töltsük fel nyilvánosan az olyan képeinket, amelyen mások felismerhetők. Az androidos mobilok egy része automatikusan feldobálja a lehetőséget néha, hogy osszuk meg az adott helyszínhez kapcsolódó képeinket, de igyekezzünk erre mindig nemet mondani, ha nem is mások, de a saját adataink védelmében mindenképp.
• Ha valamilyen hivatalos célból fotózna, mindenképp kérjen engedélyt a boltvezetőtől.