Varsó betonszürke ege alatt bizonyított az új Lumix

A nagy nevű és/vagy múltú kameragyártók közt többnyire észrevétlenül lavírozó Panasonic tavaly szeptemberben jelentette be, hogy javában fejlesztik legújabb terméküket, a Lumix GH5 nevű DSLM (Digital Single Lens Mirrorless, azaz tükör nélküli, egyaknás digitális) fényképezőgépet, amely a kategóriájában (azaz a micro 4/3 szabvány keretein belül) a világon elsőként lesz képes 4K (60p/50p) minőségben videófelvételeket, és 6K felbontásban fényképeket készíteni. Az idén januári CES techshow-n már fizikai valójában is megjelent az ígéretes kamera, amivel leginkább a profi videósokat célozta be a japán cég.

A tükör nélküli G sorozat legújabb tagja március vége felé került a boltokba, pár hete már Magyarországon is kapni. A Panasonic most elérkezettnek látta az időt, hogy a gépet a konzumelektronikai bemutatókon túlmenően ne csak megtapogatni, de viszonylag alaposabban kipróbálni is legyen módja a szakújságíróknak.

(A cikk elkészítéséhez elfogadtuk a Panasonic felajánlását: a japán elektronikai cég állta az utazás, a szállás és az étkezés költségeit. A cikk enélkül nem készülhetett volna el, ugyanakkor a cikk teljes egészében szerkesztőségi tartalom, készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.)

A cég április utolsó hetében Varsóba szervezett egy félnapos, szabadtéri programokkal megtűzdelt bemutatót vagy két tucat résztvevőnek, és köztük nekem is volt alkalmam viszonylag alaposan kipróbálni a GH5-öt, plusz 2-3 objektívet. Eléggé vártam is, hogy milyen lesz a vadi új kamerával dolgozni, a hivatalos sajtóanyagok szerint ugyanis a gépbe épített új, Digital LIVE MOS szenzor, valamint a képfeldolgozásért felelős Venus Engine 10 párosa kiemelkedő élethűséggel adja vissza a színeket, kontrasztokat és a textúrákat, miközben a precíz, többszintű zajszűrő a képeket ragyogóvá polírozza.

A többnyire kitartóan hulló, gyakran szakadó, olykor csak csepergő eső, a szürke 2-3 árnyalatát felvonultató égbolt, a párás-ködös levegő, a lehangolóan deszaturált színek finoman szólva sem könnyítették meg a tesztelők dolgát. A szervezők ráadásul ragaszkodtak ahhoz, hogy elsősorban a Varsót keresztülszelő Visztula urbanisztikai fejlesztéseire koncentráljon a rendezvény, így főként a belvárostól távol fekvő, építkezésekkel szabdalt rakpartok közt föl és alá hajókázva kellett kihozni a lehető legtöbbet a gépből.

A relatíve kis mérete ellenére elég jól kézbe simuló gépváz a pár órás szabadtéri használat során elég jól bizonyította időjárás-állóságát: működését semmiben sem befolyásolta az alig pár fokos hideg és a folyamatosan áztató eső. (A fotós működését annál inkább befolyásolta, de ez aligha tartozik ide.) A gombok és tárcsák kezelése, az érintőképernyőn is elérhető menübeállítások átlátása viszonylag hamar elsajátítható, főleg ha előtte volt már némi tapasztalatunk legalább belépő szintű tükörreflexes gépek használatában.

A kellően széles ISO tartománynak köszönhetően a hamar beköszönő alkonyban is nagy biztonsággal tudtam szépen kiexponált képeket készíteni, anélkül, hogy a zársebesség megválasztásában bizonytalan kimenetelű kompromisszumokat kellett volna kötnöm. Azaz: jól föltolva az ISO-t fényszegény környezetben is kellően nagy zársebességek mellett lehet fényképezni, amit ráadásul nagyban segít is a beépített öttengelyes képstabilizátor – a kapott képek minősége pedig a zajszűrőnek köszönhetően csakugyan kifogástalan, nincs zavaró szemcsésség, irritáló színzaj, széteső képélesség.

Sorozatlövés és slow motion kéz a kézben

A Lumix GH5 egyik sokat hangsúlyozott featúrája – amivel leginkább a sportfotósokat igyekszik a gyártó maga mellé állítani –, hogy nagyon magas felbontás mellett képes olyan sorozatfelvétel üzemmódra, aminek alkalmazásával szinte képtelenség lemaradni a szemünk előtt zajló események legfontosabb mozzanatairól. Az úgynevezett 6K PHOTO9 funkció lehetővé teszi, hogy a másodpercenként harminc kép rögzítésével kapott filmcsíkból nagy felbontású, 18 megapixeles képkockákat emeljünk ki tetszés szerint. Villámgyors történéseknél meglehetősen könnyű így a legtökéletesebb kompozíciójú, leglátványosabb fotó megalkotása, megtalálása. (4K üzemmódban ugyanez 60 FPS és 8 megapixel értékek mellett tehető meg.) Azt azért nem árt észben tartani, hogy a zárszerkezet hozzávetőleg 200 ezer expozíciót tesz lehetővé, úgyhogy jobb csínján bánni a 6K sorozatlövő funkcióval.

Mivel a Panasonic leginkább a videósokat célozza az új kamerával, a GH5 képességei nekik fekszenek majd jól leginkább. Ezek közé tartozik például a 180 FPS rögzítési sebességű slow motion felvételi mód, aminél létezik ugyan gyorsabb, de a szenzor köré épített képstabilizátorral, ami ráadásul az objektívek saját képstabilizátorával is együtt tud működni, csakugyan figyelemreméltó mozgóképes minőséget lehet elérni.

A félprofi, profi videósok, filmesek ezenkívül természetesen rengeteg üzemmód és beállítás közt válogathatnak, én – inkább fényképezésben otthonosabban mozgó felhasználóként – őszintén szólva ezek töredékéhez sem értek, úgyhogy nem teszek úgy, mint aki tudja, mi a különbség a „Cineline D” és a „Cineline V” üzemmódok közt, hogy mire szolgál a “HDTV-vel kompatibilis Like 709 opció”, és nem fogom azt se javasolni, hogy minden újdonsült GH5 tulajdonos rohanjon megvásárolni azt a szoftverfrissítést, amely “támogatja a V-Log L videorögzítést”.

Csak le ne merüljön városnézés közben

A cikkbe ágyazott galéria tesztképei mind a GH5-tel készültek, egy részük délután és estefelé, a Visztulán, másik felük másnap, a kora reggeli órákban Varsóban, semmiféle utómunkát nem végeztem rajtuk, mondhatni így jöttek ki a kamerából. A képek minősége a kifejezetten kedvezőtlen időjárás ellenére is több mint kielégítő, ez persze nagyban függ a használt lencséktől is. Az alapként föltett 12-60 mm-es, F2,8-4,0-ás Leica DG Vario-Elmarit elég szépen rajzolt, de a szabály itt is szabály: az alsóbb kategóriás kitobjektívektől, a gyengébb fényerejű zoomoktól nagyon sokat ne várjon senki.

Az intenzív point-and-shoot használat során összesen 929 képet készítettem, miközben vagy tucatszor használtam a sorozatlövő funkciót, illetve körülbelül ugyanennyiszer belekóstoltam a slow motion videózásba is (a cikkbe ágyazott videóban ezen snittek egy része látható). Eközben kétszer teljesen lemerült a gép akkumulátora, ami úgy vélem, nem írható teljesen a hűvös idő rovására (a specifikációk szerint mínusz tíz fokig amúgy is vígan kell, hogy bírja a gép a strapát). Ebből adódóan hosszabb fotós túrákra, forgatásokra érdemes plusz akkumulátorokkal készülni, mert pár száz expozíciónál nem bír többet jelenleg a gép áramforrása.