Tablettel lő verébre a Lenovo

Stílusban és egyszerűségben sohasem a Thinkpad volt az etalon, viszont az X1 Tablet továbbviszi a márka tradícióit abban, hogy igen masszív felépítésű, és megtalálunk benne mindent, amire egy dolgos munkanapon szükség lehet. Ereje van, főleg, ha az általunk tesztelt konfigurációt vesszük alapul, ebben ugyanis 16 GB RAM, 952 GB felhasználói tárhely és egy szerényebb, 1,3 GHz-es órajelen ketyegő Core i7-7Y75 processzor van.

De magunkat is nagyon össze kell szedni, hogy mindig pontosan kezeljük a gépet, mert egy kissé szertelen a drága. Eleve van rajta három különböző irányító és/vagy beviteli rendszer:

• érintőkijelző – erre tollal is írhatunk vagy rajzolhatunk;
• touchpad – hiperérzékeny, könnyen félreviszi az egérmutatót akkor is, amikor ezt nagyon nem szeretnénk;
• pöcök – a Thinkpad gépek állandó kiegészítője, ez is hiperérzékeny, viszont remekül lehet vele gördíteni, ha közben lenyomjuk az egér középső gombját.

Egyéni szokás kérdése, hogy melyiket választjuk, nálunk a letiltott touchpad és a pöcök-kijelző kombó működött a leghatékonyabban.

A billentyűzet ugrált az ujjaink alatt, amikor a mágnesével felpattintottuk a kijelző aljára, ezért az asztalon érdemes inkább kiteríteni, ha vadul akarjuk püfölni a gombokat. A térdre állított tablet viszont valamiért jobban működött felmágnesezett billentyűzettel, kevésbé ugrándozott. Komolyabb akadály volt a hasznos munka előtt az amerikai betűkiosztás, ami miatt az í csak ctrl-j kombinációval vihető be. Bízunk benne, hogy a magyar kiosztást rendesen megtervezik, és nem raknak fel a klaviatúrára a normálishoz képest feleakkora gombokat, ami a Lenovo egyik legrosszabb szokása. A Thinkpad-billentyűzet egyébként jó elrendezésű, kényelmes gépelni rajta.

Formája alapján az X1 Tablet a Microsoft Surface közeli rokona, de a Lenovo ezt nagyon fifikásan leplezi azzal, hogy fordítva szerelte fel a támasztékként szolgáló kihajtható fémlemezt. Amíg a Microsoft tabletjén középen van a zsanér, a Lenovónál ez alulra, vagyis a tablet pereme mellé került. Így is remekül működik a kihajtható láb, asztalon és térden egyaránt stabilan tartja a kijelzőt, amilyen szögben csak szeretnénk. Na jó, a Lenovónál ez nem egészen igaz, mert ha túlságosan hátradöntjük, akkor hamarabb összecsuklik, mint a Surface.

Portokkal elég jól ellátták a tabletet, legalábbis a kategóriájához képest. Van rajta egy töltőként is használható usb-c, valamint egy normál méretű usb 3.0-s csatlakozó, amelybe bedughatjuk a tartozékként kapott külső ethernet adaptert, az asztali monitorunkat pedig egy mini DisplayPortra tudjuk rákötni.

Ha elégedetlenek lennénk a kínált portok számával, akkor a tabletre rálegózhatjuk valamelyik külső bővítőegységet, miután lekaptuk a helyéről a dokkolórendszer fedelét. Ezeket persze külön kell megvenni.

• Produktivitás modul: extra akku, teljes méretű HDMI port és plusz egy usb 3.0-s aljzat van benne.
• Projektor modul: extra akku, teljes méretű HDMI és – meglepetés! – egy projektor van benne. A HDMI port különlegessége, hogy fordítva is működik, azaz külső videójelet küldhetünk rá a projektorra. Kicsit bizarr dolog lenne egy másik laptop képét kivetíteni az X1 Tablet segítségével, de ez is megoldható.

Fedlap nélkül, csupasz dokkolóval úgy néz ki a Thinkpad X1 Tablet, mintha valami gyárbéli gépsor része lenne. A bővítőegységek is egy kicsit iparinak tűnnek, de a Thinkpadeknél ez bevett szokás, ugye, nem a szépségért fizet a vevő. A mérnököknek biztos nagyon bejön ez a legózás, de azért lássuk be: a több részből álló eszközöknél mindig fennáll a veszélye annak, hogy elveszítjük valamelyik kulcsfontosságú egységet. A Lenovo ezt a mütyürök mágnesezésével próbálta megelőzni, de éppen ezért kell még jobban odafigyelni rájuk, nehogy egy idegen fémtárgyra tapadjanak fel.

Az extra portokkal felszerelt dokkoló kissé együgyű lett, ennél jóval több aljzatot kellett volna elhelyezni rajta, hogy valóban hasznos legyen. A projektor viszont jól jöhet idegen tárgyalókban járva, hiszen a fájljaink átadása nélkül is a falra vagy a vászonra lőhetjük a prezentációt. Esetleg vetíthetünk futballmeccset a hotel falára vagy a szomszéd házra, ha már nyáriasabb lesz az időjárás. Közepesen lesötétített szobában már nagyjából látható a kivetített kép, hermetikusan lezárt ablaknál pedig egyáltalán nincs okunk panaszra.

Játékok futtatására nem mondanám ideálisnak a beépített Intel HD 615 grafikus gyorsítót, de azért az X1 Tablet beépített 2160x1440 pixeles kijelzőjét szépen meghajtja, és el lehet szüttyögni rajta a Candy Crush Sodával, Pasziánsszal, régi játékokkal, esetleg valami nem túl pörgős stratégiával.

A tablet különlegessége még az ujjlenyomatos beléptetés, ez a Windows Hello biometrikus azonosítórendszerrel kompatibilis. A felismerés valamivel lassabb és bizonytalanabb, mint amit a mai mobilokon megszoktunk, de egy-két másodperc alatt be tudunk jutni a Windows-fiókunkba. Már az is óriási dolog egy ilyen üzleti gépnél, amit majd menedzserek cígölnek magukkal tárgyalásokra, hogy nem kell idegenek előtt bepötyögni a jelszót vagy a PIN-kódot.

A Lenovo Thinkpad X1 Tablet az egyik legjobb hibrid gép, ami manapság a boltokba került. A kijelzője gyönyörű, fényes, a konfiguráció elég erős, és a dolgos napokon jól jöhet a ráköthető külső aksi meg a projektor is, még ha pluszban fizetni kell is értük. Csak fel kell készülni egy kis kávészünettel a tárgyalások elején, hogy legyen idő összedugdosni a modulokat. Akinél az okos az új szexi, annak ez biztosan közelebb áll a szívéhez, mint a csilivili kijelzősávval optikaituningolt Macbook Prók. A Thinkpad ára hasonló, félmillió forint fölött indul.