Minek egy csirkefeldolgozó üzemnek menő játékfejlesztő stúdió?

2016 nyarán a Leyou nevű kínai cég pár hónap leforgása alatt két jó nevű nyugati játékfejlesztő stúdiót is felvásárolt, összesen bő 220 millió dollárért: a kanadai Digital Extremes-t, és a brit Splash Damage-et. A két cég olyan játékok fejlesztésében volt benne, mint a a Doom 3, az Unreal Tournament-, a Bioshock-, vagy a Gears of War-sorozat. Az utóbbi években kicsit megkopott a renoméjuk, de azért ott vannak a szeren, gémerkörökben illik ismerni a nevüket. Ez alapban még nem lenne különösebben meglepő, a kínai cégek akkoriban kezdtek éppen óriási terjeszkedésbe a videojátékok piacán. Csakhogy a Leyou, ami éppen a bevásárlás előtt változtatott nevet az eredeti Sumpo Foodról

És ez csak a trend kezdete volt, azóta rendszeresen érkeznek hasonló hírek arról, hogy videojátékokkal, online szolgáltatásokkal, okostelefonos appokkal foglalkozó nyugati startupokat és befutott cégeket vásárolnak fel egészen abszurd módon profilidegen kínai vállalatok. Csak pár példa:

• Az androidos játékokat fejlesztő Entertainment Game Labs stúdiót a vízvezetékcsövek gyártásában utazó Zhejiang Dragon Pipe Manufacturing Co. vette meg
• A VR-rel és digitális filmtrükkökkel foglalkozó brit Framestore (legutóbb a Galaxis őrzői 2-be dolgoztak be, korábban a Harry Potter-sorozattal szereztek hírnevet) az építőipari alapanyagokat, elsősorban betont gyártó sanghaji Cultural Investment Holding vásárolta fel 112 millió fontért
• A Runescape című, népszerű online fantasy játék fejlesztője, a Jagex az ingatlanfejlesztésben és vasércbányákban érdekelt Zhongi konglomerátumé lett 400 millió dollárért
• És a legbizarrabb sztori: a Talking Tom Cat beszélő macskás bugyuta app mögött álló Outfit7 nevű startupot egymilliárd dollárért vette meg a Zheijang Jinke Peroxide nevű vegyi kombinát

A statisztikák szerint 1015 óta az összes játékipari felvásárlás 70 százalékánál kínai volt a vásárló fél. Az adásvételek ráadásul általában elég homályos körülmények között köttetnek, offshore cégek közbeiktatásával, ki tudja honnan származó pénzekből. Az imént említett egymilliárdos felvásárlás ügyében a Bloomberg például kiderítette, hogy a Zheijang Jinke éves forgalma mindössze 133 millió, a profitja pedig 55 millió dollár, és igazából senki nem tudja, honnan volt pénzük beszélő macskás appot venni.

 De persze ennél is izgalmasabb kérdés a miért.

A kínai gazdaság egyszerre lassul, és alakul át gyökeresen, aminek a legkomolyabb vesztesei az építőipari cégek. Kínát éveken keresztül az építőipar pörgette, milliós nagyvárosokat húztak fel a semmiből (jó részük azóta is üresen, szellemvárosként áll a pusztában). Az iszonyatos tempójú gazdasági növekedés a tőzsdei cégeknél elképesztő árfolyamokat produkált, Kínában teljesen normális dolognak számít, ha a cégek értékét az éves forgalmuk akár 100-szorosára tartják. Ezt a mutatót egyébként P/E aránynak hívják, és úgy általában a cég növekedési potenciáljába vetett hitet jelképezi. Tőzsdeguruk szerint a 20-25 közti érték számít normálisnak. Csak összehasonlításképpen, a Facebooké most éppen 38, a Google-é 33, az Apple-é 18.

A kínai építőipari, bányász és hasonló cégek tehát brutálisan túlértékeltek, viszont látják, hogy a hagyományos iparáguk megtorpant, és lejtő van előttük. Menekülő útvonalként így azt választották, hogy olyan iparágakba viszik át a pénzüket, amelyek a pár évvel ezelőtti építkezési lázhoz hasonló növekedési pályát mutatnak. Okostelefonos appok és játékok, online startupok és hasonlók. Itt azonban elég komoly konkurenciájuk van, jól látszik is, hogy nem a szupertrendi, hanem inkább a B-kategóriás, vagy szebb napokat is látott cégek között tudnak csak halászni. A potenciális zsákmány javát ugyanis lehalássza előlük a kínai internet szörnye, BAT, a Háromfejű Sárkány.

Hogy kicsoda?

A háromfejű sárkány a Baidu, az Alibaba és a Tencent, rövidítve BAT, a három legnagyobb kínai online cég, akiket évekig a lekicsinylő kínai Google/Amazon/Facebook névvel volt szokás illetni. És igazából sokáig meg is állták a helyüket ezek a gúnynevek, mert hát tényleg nem csináltak mást, mint a nyugaton bevált online üzleti modellekre felépítették a saját, speciálisan a kínai környezetre szabott klónjukat. Ez persze a világ minden szegletében megtörtént, csak aztán a helyi keresőket, közösségi oldalakat, csetszolgáltatókat a globálissá váló Google, Facebook és társai kíméletlenül kiszorították, és lenyelték a piacukat. Kivéve Kínában, ahol a BAT - nem kevés állami segítséggel - sikeresen ellenállt, és megtartotta magának a közben sok százmillió felhasználóra hízott kínai piacot.

És még mázlijuk is volt. Kiderült ugyanis, hogy Kínában, ahol átlagosan 1,2 millió emberre jut egy bevásárlóközpont, óriási az igény az online vásárlásra. Több százmillió embernek nincs bankkártyája, így hatalmas az igény a mobilos fizetési megoldásokra. Kína relatív fejletlensége hatalmas bizniszt jelentett azoknak a cégeknek, akik pár lépcsőfokot átugorva az okostelefonos, csetprogramba integrált e-kereskedelemre fogadtak. És emellé a három cég a teljes kínai online hirdetési piac bő 90 százalékát is lefedi.

A nagy amerikai cégek keleti nyitását visszaverve a kínai internetes óriások százmilliárd dolláros szupercégekké nőtték ki magukat, és elég keményen őrzik is a saját vadászterületüket. Az unikornis-startupok (egymilliárd dollár feletti értékeléssel lehet kiérdemelni a nevet) 46 százaléka mögött a BAT-trió egyik cége áll Kínában. Sőt, egész Ázsiára kiterjesztve még mindig 41 százalék ez az arány. Nem véletlen, hogy a csirkefeldolgozó meg a vasércbányász nyugatra fordul, és ott is csak a második ligában van keresnivalója. Főleg az Alibaba és a Tencent dobálózik könnyen mostanában a milliárdokkal, a Baidu kicsit a háttérbe vonulva az AI-fejlesztésre összpontosít, és közben Google-mintára az online keresésekkel, és a melléjük pakolt hirdetésekkel keresi a pénzt. Volt is pánik, amikor a bevételei idén csak 6 százalékkal nőttek, pedig 30-40 százalékos tempóhoz voltak szokva a tulajdonosok.

A Tencent és az Alibaba viszont folyamatosan milliárdos befektetésekkel és felvásárlásokkal próbálja kölcsönösen a másik vitorlájából kifogni a szelet. A Didi Chuxing nevű Uber-klónba (ami nemrég magának az Ubernek a kínai szárnyát is magába olvasztotta) ketten összesen 9 milliárd dollár befektetést toltak csak 2016-ban. De ott vannak a következő - és ebben a méretben az utolsó - nagy online robbanás előtt álló indiai és délkelet-ázsiai piacon, milliárdos befektetésekkel a Flipkartba és a Lazada Groupba; ott vannak az orosz interneten (a nálunk is népszerű Aliexpress hirtelen a legnagyobb online bolt lett az orosz piacon), a Tencent a globális videojáték-ipar legnagyobb szereplőjévé vásárolta össze magát (erről itt írtunk bővebben), de benne van például a Teslában is, 1,7 milliárd dollárt fizetett pár hónapja a cég 5 százalékáért.

A nyugati piacokra viszont ugyanúgy nem sikerül a kínai sárkánynak betörni, ahogyan a nyugati online cégek pattantak le Kínáról pár éve. Az Alibaba az Aliexpresszel Európáig még csak-csak elér, de az Amazon kiépített pozícióit nem tudja veszélyeztetni. A Tencent aduásza, a Wechat csetprogram Kínában elképesztő dolgokat produkál, 770 millió felhasználó nyomkodja napi átlagban 90 percet - de nem igazán tud kitörni az országon kívülre, ahol a WhatsApp és a Facebook Messenger az úr.

Ezért aztán a kínai óriások egyrészt anyatigris módjára őrzik a saját bizniszüket (van is mit, elemzők szerint 2020-ra a kínai online kereskedelem eléri az évi 1700 milliárd dolláros forgalmat), másrészt, ha még Ázsiában sem tudnak igazán terjeszkedni, vásárolnak, amit csak érnek, és fantáziát látnak benne. És ennek az egyenes következménye, hogy amikor a kínai csirkefeldolgozó meg betonelemgyártó menekítené a bizniszét, a BAT asztaláról leeső morzsák jutnak csak neki, és egészen fura felvásárlásokkal próbál előre menekülni.

És hát ki tudja, mire lehet még jó egyszer, ha az embernek van egy beszélő macskás appja.

Nyitókép: Johannes Eisele/AFP