Sámuel, Hajna
12 °C
23 °C

Fülsiketítő a csönd a világ leghalkabb szobájában

2E9B1258
2017.08.11. 20:28

“Fájdalmas ennyire zajok nélkül létezni, fojtogató a szobában lenni, és nem a bezártság és a funky falborítás miatt, hanem mert kívánja a szervezet a dudálást, az esőt, a fékcsikorgást, a város monoton zúgását” – összegzett Klág Dávid pár évvel ezelőtt, amikor kipróbálhatta, hogy milyen érzés a BME Villamosmérnöki és Informatika Karán, az Akusztikai és Stúdiótechnikai Laboratórium süketszobájában eltölteni egy kis időt. Hála a Microsoft vendégszeretének, nemrég volt alkalmam megtapasztalni valami hasonlót egy egészen különleges helyen: Földünk jelenleg legcsendesebb helyiségében. Ez a hely a szoftver- és hardvergyártással foglalkozó gigacég redmondi bázisán, a 87-es épületben található, és az Imagine Cup startupverseny végeztével, az MS-kampuszon tett túra során juthattam be.

“Ahhoz, hogy megfelelő színvonalú akusztikai vizsgálatokat végezhessünk, megfelelő színvonalú infrastrukturára van szükségünk. Ezért terveztem ezt a szobát” - mondja Hundraj Gopal beszéd- és halláskutatással foglalkozó mérnök, aki a Microsoftnál többek között azt kutatja, hogy miképp dolgozzák fel az emberek a hangokat. Kutatási eredményeit hallásra és beszédre nagyban támaszkodó technológiák fejlesztésében kamatoztatja, mint például a Skype, a Hololens vagy Cortana, a Microsoft gépi asszisztense, illetve a tervezés alatt álló hardvereszközök zörejeinek vizsgálata is az ő szakterülete. Mindezekkel kapcsolatos kutatások, tesztek, mérések java része pedig abban a süketszobában zajlik, ahová épp beléptünk.

A másfél év alatt megtervezett, majd másfél millió dollárból fölépített szoba teljesen elkülönül az épület többi részétől: 63 rugón nyugszik, hogy teljesen kiküszöböljenek minden lehetséges mechanikus vibrációt. A 30 centiméter vastag betonfalazat és a belső, speciális, ék alakú, üvegszálas panelekből álló borítás akár 110 decibel erejű hangot is képes csapdába ejteni és teljesen kioltani. A hangok bent tompák, mivel a falakról semmiféle hanghullám nem verődik vissza – nem véletlenül hívják szakszóval visszhangmentesnek az ilyen helyiségeket.

“A leghalkabb hang amit még képes egy ember meghallani 0 decibel, az elviselhetetlenül hangos, fájdalmat okozó zaj közmegegyezés szerint 120 decibel. Egy sugárhajtású hajtómű zaja körülbelül 150 decibel. A levegőben a random egymásnak ütköző molekulák által keltett zaj -23 decibel, aminél csak a világűr légüres terében nagyobb a csend. Ebben a szobában -20 decibelt mértek a Guinness rekordok könyvének hitelesítői. Tehát ha a szoba külső falánál egy sugárhajtómű dübörögne, abból mi itt bent 20 decibel erősségű, az emberi suttogásnak megfelelő zajt hallanánk. Mi tartjuk a világ legcsendesebb helyének rekordját” - mondja némi büszkeséggel a hangjában a Microsoft egyik legfontosabb akusztikai szakembere.



Na, de nyilván mindenki arra kíváncsi, hogy milyen érzés egy süketszobában tartózkodni. “A legtöbb ember nagyon furának találja ezt a szobát, mivel az emberi agy hozzá van szokva a zajokhoz és azok teljes hiányát nehezen tudja kezelni. Ha még a fényeket is lekapcsoljuk, akkor szinte teljes érzékszervi izolációt tudunk elérni itt bent. Nos, próbáljuk ki!” – mondja Gopal, majd szól kinti kollégáinak, hogy zárják be az ajtót és kapcsolják le a plafonról lógó lámpákat.

A nehéz ajtó tompa puffanása és a lámpák lekapcsolódása után feltárul a vaksötét és a néma csönd fogalmak igazi jelentése. A hangok teljes hiánya egészen új élmény, amilyenhez foghatót még soha nem tapasztaltam. Láttam én is a videót, ami szerint meglehetősen kellemetlen huzamosabb ideig egy ilyen szobában tartózkodni, és most pár perc után érteni véltem, hogy miért.

A dobhártyámra mintha egyre nagyobb nyomás nehezedne, amit csak fokoz a szívverésem egyre erőteljesebb zaja. Valószínűleg sokan vannak, akik nálam kevésbé érzékenyek erre, de azt hiszem, a fülemben lüktető vér hangja elviselhetetlenné tudna fokozódni számomra rövid idő alatt. A teljes sötétség minderre még egy lapáttal rátesz, még az a szerencse, hogy a rögtönzött emberkísérlet nem tart tovább pár percnél.

A látványnak sem utolsó helyiségből kilépve, majd a redmondi kampusz buja fenyőfái alatt megállva kissé értetlenül nézek az üvöltöző feketerigókra.

(Az Imagine Cupon készülő anyagainkhoz köszönettel elfogadtuk a Microsoft felajánlását: az amerikai szoftveróriás állta az utazás, a szállás és az étkezés költségeit. Mindenélkül ez a képes beszámoló sem jöhetett volna létre, ugyanakkor teljes egészében szerkesztőségi tartalomról van szó, aminek készítésére a cég semmilyen befolyással nem volt.)