A nyelvnek is alkalmazkodnia kell a digitális korhoz

Megkezdődött a digitális nyelvstratégia kidolgozása – jelentette be a Magyar Nyelvstratégiai Intézet igazgatója a témával foglalkozó pénteki budapesti konferencián az MTI tudósítása szerint.

Tóth Attila közölte: azzal, hogy magunkra kényszerítettük az évtizedek óta alakuló digitális társadalmat, elfogadtuk, hogy kénytelenek vagyunk elsajátítani az intelligens kommunikációs eszközök kreatív használatát, most pedig már ott tartunk, hogy digitális kompetenciák nélkül csak lemaradni lehet a versenyben. Hozzátette:

Pálfi Erika, az Emberi Erőforrások Minisztériumának főosztályvezetője szerint 2022-re érhető el, hogy jól felszerelt iskolákban felkészült pedagógusok modern körülmények között oktassanak. Fél évtizede egy felmérés során még csak a tanárok ötöde nyilatkozott úgy, hogy az órák során használ valamilyen digitális eszközt, az egyes intézmények között pedig hatalmas eltérések mutatkoztak az eszközhasználat és a felszereltség terén is. Mint mondta, a közeljövőben hatvanezer infokommunikációs eszköz kerül az oktatásba, emellett negyvenezer pedagógusnak kínálnak digitális kompetenciákat fejlesztő továbbképzéseket.

Korábbi cikkünkben a legutóbbi PISA-teszt digitális készségekre vonatkozó eredményei kapcsán írtunk arról, hogy a digitális eszközök számának növelése önmagában nem elég, sőt nem is a legfontosabb tényező abban, hogy az iskolák felkészítsék a diákokat a 21. századi életre.

Brassói Sándor, az Oktatási Hivatal köznevelési elnökhelyettese a digitális tananyagok akkreditációjának problémáiról beszélt: évek óta hatályos az erre vonatkozó szabályozás, mégse nem lehet minden tananyagot végigvinni a folyamaton. Ennek okaként említette, hogy ez egyfelől a módszertani tanszabadságba ütközne, másrészt – mivel a nyomtatott anyagoknál jóval komplexebb a feladat – adott esetben annyira drága lehet az akkreditáció, hogy az nem érné meg a kifejlesztőnek.

Brassói szerint így a széles körű akkreditáció akár az innovatív fejlesztések hátráltatójává válhatna. Megjegyezte, hogy a nem akkreditált anyagok esetében viszont felmerül a minőség kérdése, de az is, meddig érhetőek el ezek a közönség számára. Példaként említette, hogy az akkreditált tananyagok között jelenleg hatvan digitális anyag szerepel, míg a kötetformában megjelentek száma háromezer.