A biztonság szükségessége természetesen nem vitatható az Interneten keresztül zajló egyik kommunikációs formánál sem, úgy tűnik mégis többen vannak, akik ellenzik az efféle szolgáltatások jelen állapot szerinti működtetését.
Hátsó ajtó az FBI-nak
Az FBI például abbéli igényének adott hangot legutóbbi beadványában, hogy a kommunikációban részvevők számától, az alkalmazott szoftverektől és egyéb paraméterektől függetlenül, minden ilyen irányú kommunikációt lehetővé tevő szolgáltatást el kell látni egy olyan, úgynevezett backdoor (hátsó ajtó) szolgáltatással, mely segítségével a rendőrség és más szolgálatok, nyugodtan le tudják majd hallgatni az ilyen beszélgetéseket is.
A hagyományos telefonbeszélgetéseknél a lehallgatás már régóta működik. Az Internetes kommunikáció azonban új kihívásokat támasztott a szolgálatok elé.
Beadvány a rendőrállam ellen
A terrorizmus elleni harcra hivatkozó beadvány ellenzői arra hívják fel a figyelmet, hogy az efféle, beépített betöréseket lehetővé tevő funkciók olyan biztonsági kockázatokat rejtenek magukban, melyek talán éppen ellentétes hatást váltanak ki, mint amit a rendvédelmi és titkosszolgálatok szeretnének.
A terroristák vélhetően ugyanúgy hozzájuthatnának olyan szoftverekhez melyekkel a lehallgatásmentes kommunikáció megvalósítható, viszont az eleve meglevő lehallgatási képességeket ők is felhasználhatnák. Arról ne is beszéljünk, hogy más államok valószínűleg nem mennek bele, hogy az USA az ő állampolgáraik és hivatalaik beszélgetéseit lehallgassák. Ha pedig nem tehető nemzetközi szinten is kötelezővé a lehallgathatóság biztosítása, mit lehet tenni az egyes országok állampolgárai közötti kommunikáció ellenőrzésére?
A tervezet tehát korántsem nevezhető ellentmondásmentesnek, ráadásul a különféle emberjogi szervezetek attól tartanak, hogy az új lehallgatási törekvések ismét egy erőteljes lépést jelentenek az orwelli világ felé vezető úton.
Reméljük nem így lesz...