Mária
-7 °C
3 °C

Árulkodnak a nyílt formátumú fájlok

2003.11.11. 12:19
A különböző fájlformátumok eddigi evolúciója inkább a - biztonság szempontjainak is jobban megfelelő - egyediség irányában zajlott, annak ellenére, hogy a kompatibilitás iránti vágy mindig is jellemezte az informatikai felhasználókat. Most viszont a Microsoft az XML-ben véli felfedezni e vágy kielégítésének varázseszközét. A nyíltság azonban hátrányos lehet, ha valamit el akarunk rejteni.
A számítástechnika megjelenése óta a különféle programok egyedi fájlformátumokat alkalmaztak a minél hatékonyabb és gyorsabb adatelérés és feldolgozás érdekében. A kezdet kezdetén a feladat ismeretében ezeket a fájlszerkezeteket könnyűszerrel vissza lehetett fejteni, az így szerzett ismeretek birtokában pedig, más alkalmazásokkal is létrehozhattak, illetve használhattak adott típusú állományokat.

Egyre komplexebb alkalmazások

Az alkalmazások komplexebbé válásával azonban ez a visszafejthetőség szinte megszűnt, hiszen az összetettebb feladatokat végző programok lényegesen bonyolultabb fájlszerkezetet igényeltek. A sebességi problémák miatt ráadásul főként kódolt formában tárolták az adatokat. Ez persze két dolgot is maga után vont.

  • Az egyik az, hogy megfelelő dokumentáció hiányában az így készült fájlok pontos visszafejtése szinte lehetetlenné vált a kívülállók számára. Ezáltal persze nőtt az adatok ellopással szembeni biztonsága.
  • A másik, éppen az előzőekből adódik, megszületett a fájlok kompatibilitásának igénye. Ezt a feladatot legtöbbször köztes formátumok létrehozásával valósították meg.

Az informatika rohamléptű fejlődése azonban tovább fokozta a kompatibilitás iránti igényt. Miképpen? Két fő szempontot szeretnénk kiemelni:

  • A felhasználók elkezdték unni már, hogy ugyanazt az adatot többször is be kell vinni a különféle alkalmazásokba. Minek, ha egyszer már ott van?
  • Sok gépre vitt adat azért nem használható, mert a géprevitel idejében senki nem gondolt arra, hogy az adott információra más módon is szükség lehet egyszer. Az ennek a problémának a megoldását célzó tevékenység mostanában elég népszerű, és leginkább adatbányászatnak szokták hívni.

Mi a megoldás?

Olyan formátumot kell kialakítani, mely mindenki számára érthető formában tartalmazza az adatokat. Azok számára is, akik az adott alkalmazásról még nem is hallottak, sőt várhatóan nem is fognak hallani. Hogyan lehetséges ez? Hát tulajdonképpen egy speciális jelölőnyelvvel.

A Microsoft érezve az idők és a kompatibilitásra vágyók sürgető szavát, most letette a voksát az XML, mint a leendő egységes Office fájlformátum mellett.

A döntés nagyon tetszetős, és igen sok, korábban elképzelhetetlen megoldás előtt nyitja meg az utat. Ebből a szempontból a napokban megjelent új Office valóban mérföldkőnek számít. Van azonban egy apró bökkenő, amire úgy tűnik egyelőre igen nehéz lesz jó megoldást adni. Ez pedig az adatok védelmében nyilvánul meg.

A zárt fájlformátumok alkalmazásának járulékos hatása, hogy nehezen visszafejthetők. Ez persze nem csak abban nyilvánul meg, hogy így mondjuk már egy egyszerű jelszóval kombinálva is igen hatékony védelmet lehet biztosítani a titokban lemásolt, vagy elcsípett fájlok számára, de biztosítható az is, hogy az adott felhasználó se férjen hozzá annak minden részletéhez. Gondoljunk például a következő esetre: Árajánlat kalkuláló Excel táblát hozunk létre, és nem akarjuk, hogy a címzett megnézhesse, hogy milyen haszonkulccsal, vagy alapárral is dolgozunk.

Ugyan már a régebbi Excelekben sem volt könnyű elég hatékony védelmet létrehozni erre a célra, az új fájlforma ezt szinte lehetetlenné teszi. Az új hivatalos álláspont az, hogy a küldési csatornákat és a tárolási helyeket kell védeni, a fájlformátumot nem. Akinek joga van hozzáférni egy adott fájlformátumhoz, annak joga van annak teljes áttekintéséhez is. Apró vigasz lehet, hogy megfelelő program-hozzárendeléssel legalább az eredetiséget ellenőrizhetjük, illetve bizonyos mértékig az előbbi példára is kereshetünk valamiféle pótmegoldásokat. Programozni viszont az átlagfelhasználó nem tud. Meg kellene tanulnia?