Barbara, Borbála
-6 °C
3 °C

Vita a poszthumán jövőről

2002.08.21. 13:32
Szinte ugyanazon a napon jelent meg két neves amerikai tudós, az UCLA-en dolgozó Gregory Stock, illetve Francis Fukuyama a genetika és a biotechnológia távlatait (azaz a "poszthumán jövőt") elemző, ellentétes konklúziójú kötete.
Gregory Stock
Stock könyve az Újratervezni az embert: hogyan értelmezi át a technológia az emberi alakot és jellemet, Fukuyamáé pedig a Poszthumán jövőnk: a biotechnológiai forradalom következményei címet viseli. A két szerzőről még annyit, hogy előbbi Bill Clinton egyik bioetikai tanácsadójaként, utóbbi George W. Bush a már-már fundamentalista nézeteket valló Leon Kass nevével fémjelzett Bioetikai Testületének tagjaként (is) töltött, illetve tölt be fontos pozíciót.

Túllépve a napi aktualitáson, mindkét mű a biotechnológia hosszútávú következményeit vizsgálja: mennyiben változtatja meg az embert, s etikailag elfogadható-e, hogy gyermekeink, vagy (inkább) gyermekeink gyermekei - már születésük előtt - "homo perfectusokká" váljanak?

Designer baby cyborgok helyett

Igen - hangzik Stock válasza. Mert nem az a probléma, hogy az adott embrión módosíthatunk, hanem inkább az, milyen messzire mehetünk el. A génmanipuláció célja a hosszabb élettartam (kb. százötven év), örökletes és egyéb betegségek leküzdése, tökéletes utódok létrehozása. S ugyan ki ellenezné mindezt, ha adottak lennének a lehetőségek? - így az érvelés.

Az utóbbi néhány év és a közeljövő egyik fontos szemléletbeli változása kristályosodik ki Stock művében: míg korábban az evolúció következő állomásaként - poszthumán állapotként? - ember-gép hibrideket (kibernetikus organizmusokat, cyborgokat) képzeltünk el, manapság viszont a genetikus úton megtervezett, "felerősített" homo sapiens (a designer baby) a trendi. Az "új ember" sokkal inkább fyborggá (funkcionális cyborggá) fejlődik, azaz a különböző elektromechanikus eszközök - ellentétben Ray Kurzweil, vagy Hans Moravec szilícium-alapú jövőképével - kívülről, s nem a testbe építve fokozzák képességeinket.

(Ugyanezt a problémát Bruce Sterling már 1985-ös regényében, a Schismatrixban felvázolta: a technika-őrült Mechanikusok mesterséges intelligencia-programokkal és implantációkkal, a genetika-hívő Formázók a DNS-kód módosításával, biokémiai eszközökkel kívánták életre kelteni a tökéletes lényt.)

Genetikus tervezés

Stock túllép a jelen bősz vitáin, klónozáson, őssejteken. Helyesli ugyan, ám felettébb konzervatív eljárásnak tartja a klónozást: semmit nem változtat meg, nem jön létre új minőség, csak a már meglévő reprodukálódik.

A biotechnológiában, a genetikában látja a fantasztikus távlatokat és lehetőségeket. Az öntervezés, a fokozatos, lépésről lépésre történő önátalakítás lehetőségét - elsősorban a "csírasejtek" (tojás, sperma) egyre biztonságosabb, valószínűleg tíz-húsz év múlva mindennapossá váló módosításával (germline technology). Olyannyira, hogy (ki tudja, mikori, de belátható időn belüli) utódaink jócskán eltérnek majd a ma emberétől, és kérdéses, homo sapiensnek nevezhetjük-e még őket.

Hasonló kísérleteket egereken már rutinszerűen végeznek, sőt, főemlősökkel szintén történtek próbálkozások, igaz, egyelőre még csak a kezdeti stádiumban járnak. Viszont - betegségeket elkerülendő - az embrió egy-egy specifikus génjének átalakítása jelenleg se tűnik megoldhatatlan orvosi feladatnak.

A Humán Genom Projekt csak a kezdet volt - állítja Stock.

Álláspontját sokan támadják. Egyesek odáig mennek el, hogy a tragikus emlékű "fajnemesítésről" (eugenics) beszélnek. A tudós szerint az esetleges korlátozásoknál disztópiák, negatív előjelű jövő-fantáziák, "genetikus tömeggyilkosság" helyett kizárólag konkrétumokat, a jelen-technológiák túlkapásait kell figyelembe venni.

A génmanipuláció még inkább mélyíti a gazdagok és szegények közötti szakadékot - érvelnek gyakran az ellenzők. Stock inkább generációk közötti szakadékról beszél. Meg bioludditákról.

Fukuyama ellenérvei

Francis Fukuyama
Bioludditának ugyan aligha nevezhető, de a jeles politológus, társadalomtudós Fukuyama szintén az ellentáborhoz tartozik.

Elsősorban morális érvekből indul ki, két kedvenc fiatalkori könyvének egyikére, a Szép új világra hivatkozva. (Az 1984 a másik.) Merthogy a génmanipuláció - és a poszthumán lét, úgy általában - az emberi méltóságon, az emberi természeten üt mély sebeket.

Az emberi méltóság ugyanúgy nem adható meg paraméterekben, mint ahogy az emberi természet sem - vetik a szemére. Utóbbit a következőkben definiálja: "a homo sapiens fajtára jellemző - inkább a genetikai örökségből, és nem a környezeti tényezőkből kialakuló - viselkedés és jellemvonások összessége."

Egy amerikai lutheránus teológus, Ted Peters viszont úgy véli, hogy "Isten ugyan megteremtett minket, de a többi tőlünk függ. Mi, emberek felelünk azért, hogy a világot elviselhetőbb hellyé alakítsuk, és a technológia az egyik olyan eszköz, amivel ezt megvalósíthatjuk."