Űropera zene nélkül

Az alkotók A világhálón szerveződő projektet változó létszámú, nemzetközi, scifi-rajongó, az extrópiánus/transzhumanista gondolatisághoz vonzódó szerzőgárda jegyzi. Ötletgazda a jelenleg "kreatív munkanélküli" M. Alan Kazlev, míg a grafikus arculatért Aaron Hamilton, a Kalifornia Egyetem biológushallgatója felel. A többiek (a teljesség igénye nélkül): Anders Sandberg, Michael Beck, Mark Clutton, Grant Thomas, Donna Malcolm Hirsekorn.

Állandóan átalakuló, folyamatosan fejlődő, (talán) soha véget nem érő mű. Játék (egyelőre), zene nélküli opera. Mitológiai elemek, archetipikus témaválasztás, galaktikus enciklopédia, jövő-fantáziák. Maga a cím is számos kultúrtörténeti vonatkozást tartalmaz: az első (máig nem kivitelezett) nukleáris meghajtású rakétára, számítógépes stratégiai játékra és a görög mitológia félelmetes vadászára egyaránt utal.

10000-ben egy mesterséges intelligencia által létrehozott fegyvert hívnak majd így. (A történet akkor játszódik, a már megírt novellák különös hősei e távoli jövőből tekintenek vissza. Világok épülnek és pusztulnak, birodalmak, nyelvek születnek és enyésznek el, népek, fajok, bio-, nano-, piko-, femto-, szupra-femto, ki tudja milyen technológiák még, ármány és dicsőség - az egész egy kicsit olyan, mintha Tolkien a régmúlt helyett nagyon előre kalandozott volna az időben.)

Tudomány és tudományos fantasztikum: az alkotók bőségesen merítenek mindkettőből, bár hangsúlyozzák, hogy a fizika ma ismert törvényeit azért tiszteletben tartják, tehát ne számítsunk a fénynél sebesebben száguldó űrjárgányokra! Leginkább elméleti fizikusok (Freeman Dyson, Gerard O'Neill, Frank Tipler) kissé "elszálltnak" tűnő (de nem lehetetlent, kivitelezhetetlent állító) írásaira támaszkodnak. Mai tudásunkkal, ismereteinkkel magyarázható, értelmezhető jelenségeket vázolnak fel.

Nem óhajtják a Star Trek időnként tudománytalan fordulatait másolni, de a Terminátor-filmek és a Mátrix embergyűlölő mesterséges intelligenciáit, a negatív jövőképeket szintén elutasítják. Az Orion fegyvere nem boldog utópia, de nem is disztópia: a mesterséges intelligencia és az ember harmonikusan él és fejlődik együtt, annak ellenére, hogy az előbbi lényegesen gyorsabb evolúciós utat jár be, és bizonyos AI-egyedek (homéroszi) istenszerű állapotot érnek el.

Kiindulási pont a Vernor Vinge által leírt Technológiai Különösség, a homo sapiensével egyenértékű gépi öntudat megjelenése, valamikor a 2040 és 2050 közötti években. 10000-ig (természetesen) újabb Különösségek prognosztizálhatók. A látványos változások pedig mindig technológiafüggők. Technológia és spiritualitás nem azonos fejlődési íven futnak - a tudatlanság, az irigység, a hatalomvágy, a szebb jövő és a dicső aranykor igézete egyidősek az emberrel, s az általunk teremtett létformákat is meghatározzák. Azaz, Lao-ce, Buddha vagy Jézus tanítása örökérvényű, minden kor minden intelligens entitásához szól.

Történelmi áttekintés: a szerzők a földi civilizáció kozmikus elterjedését Galaktikus Érának nevezik. Periódusai az 1800-tól 2500-ig tartó Fejlődés Kora (1800-2000: ipari, 2000-2100: információs, 2100-2400: interplanetáris, 2400-2500: nanotechnológiai civilizációk), a nano-katasztrófák által fémjelzett Sötét Kor (2500-2900), az AI-megakorporációk uralta Csillagközi Kor (2900-5200), a Belső Szféra Kora (5200-7400) és a még 10000-ben is tartó Külső Tömeg Kora (7400-tól, 9500 körül kezdődött szakasza a "modern idők").

Társadalomkép 10000-ben az ideális társadalmat (Hakim Beyből, a jelen egyik legjelesebb médiafilozófusából kiindulva) egyfajta állandósult Időszakos Független Zónaként (TAZ) képzelik el. Az anarchia nem káoszt jelent, hanem azt, hogy az intelligens entitások a tudati fejlődés olyan magas szintjén állnak, hogy nincs többé szükségük se államra, se irányítóra, se szabályokra. Önkéntes tranzakciókon alapuló nyitott, szabadpiaci, agorikus rendszer. Közösségek szabad választás útján formálódnak. "Tégy, amit akarsz, csak másoknak ne okozz kárt!" - hangzik az egyetlen (klasszikus) szabály.

A história a múltat szintén áttekinti: a Kozmosz kezdetétől máig, fiktív földönkívüli kultúrákról számol be. A múlt, jelen és jövő idegenjei valóban idegenek, nem emberszabásúak, nem mókásan felöltöztetett homo sapiensek. "Genetikailag sokkal több közünk van egy amőbához, mint egy alienhez" - véli Kazlev.

A filmekben látott példányokat mind egy kaptafára szabták, klisék; úgy néznek ki, mintha a legcsekélyebb személyes jeggyel sem rendelkeznének. Kultúráik, a hagyományos scifi-irodalom ellenében - a földi kultúrákhoz hasonlóan - nem homogének. És az se biztos, hogy ők látogatnak meg minket: a forgatókönyv szerint 2050 és 2100 között az űrutazás mindennapossá válik, tehát előbb-utóbb csak összefutunk velük valahol. (Különösen azt a tényt figyelembe véve, hogy a 10000-ben benépesített űr legtávolabbi pontja mintegy hatezer fényévnyire lesz a Földtől.)

Az űropera öt legfontosabb eleme: a témakörök bemutatása, a galaktikus enciklopédia, a rendkívül bőséges (még a nem éppen közszájon forgó kifejezésekkel teli Transzhumanista Lexikonhoz képest is ezoterikus) szójegyzék, a történetek és a játékok.

A tematikus blokkban - többek között - kronológia, csillagászati tudomány- illetve technológiatörténeti, fajokat és léttípusokat, mesterséges intelligenciákat és AI-isteneket, az idegeneket, civilizációkat, űrközlekedésre alkalmas járműveket, hadviselést, megakorporációkat, a memetikus fejlődést taglaló ismertetők nyújtanak bőséges információt. A rendkívüli személyiségek arcképcsarnoka sem marad ki: például megtudhatjuk, hogy 10000-ben a huszadik századi tudósok közül elsősorban Alan Turing, Neumann János és Eric Drexler neve lesz fogalom. A legtöbb történelmi hőst azonban még nem ismerhetjük...

Szótár Amortalista: archaikus szó, a halált elutasító személyeket jelöli. Számos korai cyborg, extrópiánus/transzhumanista amortalista volt. Aioid: a mesterséges intelligenciák közé tartozó lények. Alkalmazott teológia: az AI-istenségekhez történő alkalmazkodás művészete és tudománya, az aiológia egyik ága. Aoid: nem feltétlenül tudatos, mesterséges életforma - bármi lehet, a sejtautomatától kezdve a droidokig és az AI-istenekig. Bioid: biológiai életforma (az aoid ellentéte). Drexler: a korai információs kor bioidja, a nanotechnológia mitikus alapítójának, Eric Drexlernek a nevét viselő molekuláris összeszerelő. Főagy: a szervezettség nano-, piko-, és / vagy femtotechnológiai szintjén lévő, általában egy vagy több holdból, Jupiterből, Dyson-szférából vagy Nebula-agyból álló AI-istenség. Nebula-agy: csillagközi vagy proto-planetáris ködfolt tömegű-méretű, gigantikus aioid-agy. Neumannok: önreplikáló, független, főként a határokat felderítő mesterséges intelligenciák. Ökodesign: működő ökoszférák létrehozása és karbantartása. Zöld istenek: a Gondoskodó Istenek, a természetes bioszférát védelmező mesterséges intelligenciák.