További Cyberia cikkek
Előbb a virtuális sztárokat (Kyoko Date-et, Ananovát, és a többi utódot) szoktuk meg annyira, hogy mostanság már alig-alig vesszük észre őket. Az utóbbi két-három évben robotok futnak be hozzájuk hasonló karriert. Szinte minden területen divatba jöttek: (főként amerikai és japán) háztartásokban, szenzációhajhász szalagcímeken, on- és offline médiában. A robotika az egyik legkedveltebb, mind népesebb rajongótáborral bíró hobbi. Az elméleti, illetve a szigorúan szakmabelieknek szóló, a kívülállók számára érthetetlen képletektől hemzsegő kötetek mellett egyre több amatőröknek és abszolút kezdőknek íródott könyv jelenik meg róluk. Hogyan hozzuk létre a hatlábú, rovarforma lépegetőt, vagy a jövő sumó-bajnokát? Melyek a legolcsóbb módszerek? Miként járjunk el, ha hiányzik a kellő elektronikai, programozói tudás? A klasszikusnak számító, nem egy újrakiadást megért Robotépítő Aranybányájában például rögtön kilencvenkilenc alacsony költségen megvalósítható projektből válogathatunk, ám a többi, hasonló témájú munka szintén (valóban) hasznos, gyakorlati útmutatásokkal látja el a főként kezdő, szabadidőben ténykedő robot-konstruktőröket.
Lego, "gondolkodó" robotok
Egyelőre azonban még nem a hobbi-robotok a szupersztárok, ezt a státuszt maximum a Lego programjai közelítik. A 718 darabból (két motorból, két érintés-, egy fényérzékelőből, infravörös üzenet-továbbítóból, agyként működő RCX mikrocomputerből, stb.) álló Lego Mindstorms Robotic Invention System-mel több mobil szerkezetet készíthet az érdeklődő. Sárga központi egység képezi mindegyikük alapját, oda érkeznek az asztali számítógép utasításai. A "hihetetlenül felhasználóbarát és intuitív" interfész segítségével teljes ellenőrzés alatt tartjuk, irányítjuk robotunkat. Az LMRIS méltatói kiemelik még, hogy - ha ügyesek vagyunk -voltaképpen végtelen típusú gépezetet (focistákat, lépegetőket, kiskacsákat, stb.) barkácsolhatunk össze. (A cég többi robotépítő-csomagja szintén ismert és népszerű.)
Mégsem ők a legnagyobb csillagok - sokkal inkább a különböző laboratóriumokból rivaldafénybe kerülő darabok, például Rodney Brooks "szellemgyermekei." Az MIT MI központjában dolgozó tudós igazi "gondolkodó gépet" szeretne létrehozni. Olyat, hogy "fenntartásaink legyenek, ha esetleg ki akarnánk kapcsolni."
Brooks kísérletei kikezdik a hagyományos robot-meghatározást. "Programozható, mechanikus mozgatókból és érzékelőkből álló, számítógéphez kapcsolt eszköz" - definiál (a nem éppen hagyományos felfogású) Ray Kurzweil. "Általában emberek által elvégzett feladatokat valósít meg; ha lehet, nagyobb sebességgel, erőteljesebben, pontosabban."
Brooks és kutatócsoportja élő rendszerekkel azonos képességű robotokban gondolkoznak. Elsősorban az autonómia, az energia, az önjavítás, az önszaporodás témaköröket tanulmányozzák, de egyelőre nem tudják, miként járjanak el a gyakorlatban. Viszont túl akarnak lépni a klasszikus acél- és szilícium-szerkezeteken. Baktérium-növény átmenet polimereket vizsgálnak, és arra is vannak elképzeléseik, miként kapcsolják különböző informatikai rendszerekhez a jövő robotjait. Sőt - vélik, számítógépekre se lesz akkora szükség, mint hisszük ma. "Egyik legfőbb vágyunk, hogy meghaladjuk a computereket" - nyilatkozta a neuro-tudományok eredményeire utaló professzor. Úgy véli, az idegsejtek fejlődése nem párhuzamos a számítógépekével. Az agyat gépnek, de nem számítógépnek tartja.
Mindenesetre az MIT MI Laboratóriumában jópár robotsztár tűnt fel eddig. Cog és Kismet a legismertebbek.
Sztárparádé
A robotikában két főtrend különböztethető meg egymástól. Az egyik (leginkább japán) "tábor" szerint a teremtményeknek már létező lényekhez kell hasonulniuk, mert "megszokott arcokkal" könnyebben megy az interakció. Az ellenérv: új formák sokkal hatékonyabban hajthatnak végre különleges feladatokat, tehát a robotoknak se szükséges természetes sémákon alapulniuk.
Sztárjaink egyelőre az első csoportból kerülnek ki.
Például a hatvan centis Sony SDR-4x. Tíz ember arcát, hangját memorizálja, szavakat és mondatokat ért. Ráadásul a hatvanezer szó mellett táncolni is tud!
Vagy a már matuzsálemnek számító Aibo. Újabb változata még hatékonyabb, cirka kétezer euróba kerül. Latte és Maccaron a kistestvérei.
PaPeRo R-100 lámpát gyújt, távirányító hiányában tévécsatornát vált, őrzi a lakást, ha nem vagyunk otthon, s számos más hasznos feladatot végez el helyettünk.
Az Aibonál jóval egyszerűbb Poo-chi kutyust elektromos csonttal együtt árusítják. Rágcsálás mellett éneklésben szintén jeleskedik: repertoárja hat dalból áll.
Lucy, a Creatures számítógépes játék brit alkotóinak (dobolást tanuló, de játékait néha durcásan a falhoz vágó) orángután bébije az egyik legfurább, legbohókásabb jelenség. Alighanem az idén elkészülő Robokoneko cicus ugyancsak szép jövő elé néz.
Belőle is sztár lesz. Valószínűleg érdekesebb, allűr-mentesebb, mint a különböző tévécsatornákon, bulvárlapokban naphosszat csodálható "nagyságok."