Harmadik fül, harmadik kar

A művész több okból kérdőjelezi meg a hagyományos (kétlábú, lélegző, 1400 köbcentis aggyal, két szemmel "bíró") testet, mint adekvát biológiai formát. Egyrészt, mert képtelen megbirkózni a rázúduló információ mennyiségével, minőségével, komplexitásával. Aztán azért is, mert megfélemlíti a csúcstechnológia pontossága, ereje, gyorsasága.

Az idejétmúlt test

Nincs kellően felvértezve biológiailag: hamar fárad, táplálék és víz hiányában csak hetekig, oxigén nélkül percekig bírja, betegségek kínozzák, idő előtt meghal. Ráadásul, mivel nem modulárisan tervezték, és túlérzékeny az immunrendszere, rosszul működő szerveit nehéz helyettesíteni. Csak, ha tisztában lesz jelen helyzetével, akkor lesz képes evolúció utáni stratégiák kidolgozására. Például, hogy ne a reprodukcióval, átörökítéssel állandósítsuk a homo sapienset, hanem a férfi-nő kapcsolat ember-gép interfész általi felerősítésével.

Egyelőre viszont (megszokásból, automatikusan) hiányzó, nem-jelenlévő testekként működünk, mert a porhüvely és környezete között interfész-viszony áll fenn: érzékelői - ellentétben a nem túl hatékony belső ellenőrző rendszerével, továbbá a mozgás, a tájékozódás végett - nyitottak a külvilágra. Tudatosság főként akkor tapasztalható, ha testünk egyáltalán nem, vagy rosszul funkcionál. Ráadásul, hűen a kartéziánus hagyományhoz, a homo sapiens leginkább "metafizikus ködökben elmerült" elmeként tevékenykedik. Még távolról sem (az ideális) testként, azaz "szabad ágensként" hanem csak a test birtokosaként.

Stelarc kiáltványszerűen fogalmaz: "Cselekedeteinket és gondolatainkat elsősorban fiziológiánk határozza meg. Nemcsak azért jutottunk el a filozófia határaihoz, mert a nyelv határainál vagyunk. A filozófia alapvetően a fiziológiánkból indul ki_" Semmi értelme többé, hogy testünket a pszicho-szociális "lakhelyeként" fogjuk fel. Inkább egy ellenőrzés alatt tartandó, permanensen alakítandó szerkezetként, "nem szubjektumként, hanem tárgyként - nem a vágy tárgya, hanem egy megtervezendő tárgy."

Az új design

Stelarc projektjeit, performance-eit, de még elméleti írásait is főként a különböző művégtagok, mesterséges testrészek állandó jelenléte határozza meg. Nem a hiány megszüntetéseként, nem pótlékokként, hanem többletként, a test formáját és funkcióit erősítő eszközökként, interfészekként értelmezi őket. És, mivel átalakítják a felépítését, egyben a tudatosságát is fokozzák.

Például a harmadik fül - ha korábban képes volt egy harmadik kéz projektet kivitelezni, akkor miért ne lehetne megvalósítani a harmadik fület? Mindegyiket az eredeti testrész mellé.

Egyik leghíresebb projektjében, a Virtuális Karban (1992-93) az Adatkesztyű Kontroll gesztusfelismerő parancsnyelvvel irányított végtagból - többek között - extrakezek nőttek ki, leklónozta önmagát. Az ipari robotkarok szinte mindenre képesek voltak. "Ha az irányító ember és a robot közötti, az érzékekre vonatkozó visszacsatolási hurkok minőségileg és mennyiségileg egyaránt megfelelnek, a köztük lévő lélektani távolságok is eltűnnek; másként fogalmazva, ha a robot úgy tesz, ahogy az ember parancsolja, és az ember érzékeli azt, amit a robot érzékel, az ember-gép rendszer operációs egységgé áll össze" - hirdeti a művész.

A Harmadik Kéz egy, a jobbkarhoz erősített, elektromágneses jelekkel aktivizált, s a másik kettővel koordináltan mozgó robotkéz az egyik performance során (aligha véletlenül) az "evolúció" szót írta a falra.

"Az evolúció akkor ér véget, amikor a technológia bekebelezte a testet" - írja az elméleti munkáinak kvintesszenciáját adó From Psycho-Body to Cybersystems című 1998-as tanulmányban.

Az emberi történelem egyik legfontosabb eseményének a test és a (miniatürizált, biokompatíbilis) technológia egybenövését tartja: utóbbi immáron nem kiegészítő funkciót tölt be, hanem a test nélkülözhetetlen összetevője. Történelem utáni, transzhumán, földönkívüli tudatosság felé araszolunk.

Extra fül

Az 1997-ben beindított, harmadik fület célzó projektet a Perth-székhelyű Nyugat-ausztráliai Egyetem Anatómia és Emberi Biológia Tanszékének kutatói látták el a szükséges orvosi-sebészi szaktanácsokkal. Azóta, noha több orvos érdeklődött, de végül egyikük se vállalkozott a műtét végrehajtására. Egyébként arra a következtetésre jutottak, hogy a kiválasztott, és ideálisnak tartott, jobb fül melletti pozíció anatómiailag nem a legbiztonságosabb megoldás.

Stelarc pontos, aprólékos leírást ad elképzeléseiről.
A plasztikai sebészeten túlmutató végeredmény már - ellentétben a szinte csak a hardware-re vonatkozó, mechanikus harmadik kézzel - a szoftvert is érintené: a pluszfül formában, szerkezetben ugyan megegyezne az eredetivel, viszont másként működne... Hangcsippel, szenzorokkal lenne felszerelve, nem hallana, hanem hangokat adna ki. Vagy Internet-antenna is lehetne.