Kikészült a világ legerősebb gépe

Nem gondolom, hogy a Qwerty MaxxX szünteti majd meg a világválságot, de azt tudom, hogy egy felháborító vadállat. A magyar informatikai cég látva az olcsóbb gépek sikereit úgy döntött, hogy kipróbálja magát nagyban is, és megalkotja a világ legerősebb konfigurációját. Amikor a cégvezető telefonon hívott, és elmondta, mire készül, legyintettem, és arra gondoltam, hogy ami nálunk a csúcskategóriát képvisel, az nyugatra többnyire csak a felső-középosztályhoz elég.

Fokozhatatlan

De nem, a MaxxX-ba mindenből a legjobb, a legdrágább került, én legalábbis nem nagyon tudok olyan alkatrészt a pc-piacon, ami kimaradt volna a modellből. Processzorból nincs jobb: a Core i7 965 Extreme Edition a tavaly nyáron bemutatkozott processzorcsalád legerősebb tagja: 3,2 gigahertzes, a HyperThreadingnak hála a rendszer nyolcmagosnak látja a négymagos szörnyeteget, aminek a teljesítménye körülbelül 30-40 százalékkal magasabb, mint egy Core 2-esé.

Grafikus kártyából a 295-ös Geforce került bele, ami már önmagában is izgalmas cucc: két grafikus processzort pakoltak rá, ezekben összesen 480 darab mag dolgozik 1,25 gigahertzen, az 1,8 gigabájtnyi memória a 896 bites interfészen keresztül 224 gigabájtos másodpercenkénti sebességgel kommunikál a kártya többi részével.

Ja, és ebből a duál-összeállításból jutott kettő a MaxxX-ba, összesen tehát négy grafikus processzor kommunikál egymással az SLI-rendszeren keresztül, miközben együttesen 580 wattot fogyasztanak: így már érthető, miért került a gépbe ezer wattos táp. A többi alkatrész sem érdektelen: a rendszer 120 gigabájtos SSD-ről fut, de háttértárnak van még két darab egy terabájtos lemez, van bluray-író, spéci hűtő,12 gigabájt memória, sokcsatornás hangkártya, Logitech wireless billentyűzet, miegymás. Persze két MaxxX áráért már használható autót is lehet kapni, de hát aki az elérhető maximumot akarja, annak fizetnie kell: jelenlegi árfolyam mellett körülbelül 1,3 millió forintot.

Sokat zabál, de nem csámcsog

Kérdés, hogy az elérhető legnagyobb teljesítmény mégis mire elég, és hogy milyen hátulütőkkel kell számolni. A megnövekedett villanyszámlával mindenképp, az ezerwattos tápot környezetvédelmi szempontból is minimum aggályosnak mondanám, de az tisztán látszik, hogy kevesebbel nem nagyon érné be a gép. Ami egyébként meglepően csöndesre sikerült, őszintén szólva nem gondoltam, hogy a Qwerty foglalkozik majd a hanggal, hiszen sokszor még a prémiumgyártók is elfelejtenek kellő figyelmet fordítani a zajszintre, de a MaxxX-nál még a pár évvel ezelőtti Sempron-alapú konfigurációm is hangosabb volt.

Bekapcsolás után gyorsán átállítottam a felbontást 1920x1080 pixelre, aztán megkezdtem a tesztelést.

Először a 3DMark06-ot eresztettem rá a gépre, ami nem egy mai gyerek, de azért még mindig képes megfingatni a kisebb rendszereket. Meg a nagyobbakat is, a cpu-tesztet például még a 3,2-es Core i7-es is csak másodpercenként 1-2 képkockás sebességgel tudta mozgatni, szerintem 2050-nél előbb nem lesz olyan processzor, amin folyamatos mozgást láthatnánk.

Összesen 13408 pontot kapott a gép, annál meglepőbb, hogy a csúcstartó 36 ezer ponttal van az élen, az átlagos eredmény meg 17 ezer pont. Sajnos az a helyzet, hogy a listán egy rakás tuninggép van, ezeket olyan titokzatos anyagokkal hűtik, amiket majd csak a LHC részecskegyorsítóban fognak felfedezni a Földet elnyelő fekete lyuk létrehozása előtt, szinte már alig akad a MaxxX-hoz fogható őszinte, plasztikai sebészet előtti konfiguráció a listán. Ezért lehetséges, hogy bár a magyar gépet a legerősebb alkatrészekből rakták össze, teljesítménye a 3DMark szerint alig harmada a rekorderének, igaz, abban például hat gigahertzen fut a Phenom II-es.

A 3DMark Vantage annyival okosabb az eredeti verziónál, hogy már képes kihasználni a több grafikus kártyában rejlő erőt. Szingliként 9800 pontot, társas módban 22 ezret kapott a rendszer, ami azért utal arra, hogy haszna is lehet még annak a második 295 GTX-nek.

Mindenesetre Cinebench alatt nem különösebben látszott ez az eredmény: bár a Core i7-es elképesztő, 18900-as eredményt ért el (egy Atom processzor, ha jó formában van, 850 pontra, azaz huszad akkora teljesítményre képes) a grafikus mag csak 4000 pontot kapott, márpedig ennél egy 8800-as Geforce is másfélszer jobb eredményt tud elérni. Úgy tűnik, hogy a gyártók mostanában nem különösebben figyelnek oda az OpenGL-teljesítményre, és abban bíznak, hogy csak DirectX alatt próbáljuk ki termékeiket. Hát most jól megszívattuk őket!

Éles helyzet

Idővel persze sorra kerültek a játékok is, amik többnyire értékelhetetlen eredményt produkáltak: a gép csak kiröhögte őket. Először a Doom 3-mal próbálkoztunk, minden beállítást a maximumra toltunk, a felbontást 1600x1200-ra állítottuk, de 58 képkockánál kevesebbet nem sikerült elérnünk. Igaz, 60-nál többet se nagyon, valószínűleg a program vastól függetlenül nem hajlandó több képkockát kipakolni (a v-sync miatt).

A Quake 4 azonban már csúnyán elbánt a MaxxX-szal, előfordult, hogy egészen 56-ig csökkent a képkockaszám, ami meg csak alig kétszerese a bőven elégnek.

Hasonlóan jól mulatott a Qwerty gépe, amikor újabb programokkal próbálkoztunk: a nemrég megjelent Tomb Raider Underworldben is mindent a maximumig tekertünk, adtunk neki 16-szoros anizotropikus szűrést és 16-szoros antialiasingot (méghozzá a szemétláda, hardvergyilkos Q-t), de 60 képkockára állt be a sebesség.

Utolsó előttiként a Red Alert 3-at próbáltuk a már megszokott 1080p-s felbontással és mindent maximumra állítva, de a program nem volt hajlandó elmozdulni a 30 képkockáról, az egységek számától és a speciális effektektől függetlenül.

Végül úgy döntöttünk, mégiscsak kiszúrunk ezzel a géppel, szerencsére sikerült is. Csak annyi volt a dolgunk, hogy telepítsük rá a Crysist. Ezzel a brutálisan hardverigényes programmal szemléltette annak idején az Intel, hogy mire képesek a többmagos processzorok, kíváncsian vártuk, mihez kezd, ha egyszerre próbálja megerőszakolni nyolc elméleti mag meg a négy grafikus gyorsító.

Végzetes találkozás

És végre igen, a Crysis Warhead megtörte a MaxxX diadalmenetét. Megint mindent maximumra állítottunk, a felbontáshoz sem nyúltunk, és olyat tapasztaltunk, hogy az még minket is meglepett: a játék keményen szaggatott. Valószínűleg nem a processzor vagy a grafikus mag jelentette a szűk keresztmetszetet, mert pár másodpercig folyamatos volt a mozgás, aztán időről-időre megakadt egy hosszabb pillanatra, majd megint gond nélkül futott tovább. Nyilván ilyenkor próbált a háttértárról tölteni a program, ami ugye egy 120 gigabájtos ssd volt, tehát a sebességgel nem nagyon lehetett gond, egyszerűen nincs olyan hardver a Földön, ami maximális részletesség mellett képes lenne futtatni a Warheadet.

Kikapcsolt SLI-vel, egy grafikus kártyával (de két grafikus maggal) csak gyászos, másodpercenként 18 képkockás átlag jött össze a 0-s mélypontból és a 21-es csúcspontból. Két Geforce-szal már egész elviselhető 37-es átlagos produkált a gép, de ez az eredmény is egy 4-es és az 57-es szélsőségekből jött össze.

Azt tehát viszonylag nyugodt szívvel el lehet mondani, hogy a lassan fél éve megjelent játékhoz a mai napig nem sikerült olyan hardvert gyártani, ami maximális felbontásban hibátlanul tudná futtatni.

Mint azt a cikk elején is írtam, a MaxxX nem számít óriási népszerűségre, inkább presztízsokokból készült el, sosem lesz belőle tömeggép. Illetve hát dehogynem, két-három év múlva ezt a teljesítményt a 200 ezer forintos közepkategóriában is megkapjuk majd, ami persze relativizálja is a konfiguráció értékét. De aki mindenből a legjobbat veszi, az valószínűleg nem mérlegeli, hogy a MaxxX megéri-e az árát.

A gépet a Qwerty-től kaptuk tesztelésre.