Mire jó a Kinect?

A Microsoft nem nehezítette meg különösebben a Kinect-hekkerek dolgát: a kütyü szabvány usb-porton csatlakozik a géphez, az adatfolyama nem titkosított. Napok kellettek csak a megjelenés után, hogy elkészüljön az első sufnituning meghajtóprogram, ami pécén is képes értelmezni a Kinect által küldött jeleket (egy Hector Martin Cantero nevű spanyol programozó írta Linux alá, az AdFruit Industries 2000 dolláros versenyére).

Decemberben megjelent a NITE, a az a nyílt forráskódú rendszer, amire a PrimeSense és az Asus épít majd közösen pécés Kinect-alkalmazásokat, illetve a FAAST, a University of Southern California kutatóinak meghajtóprogramja. Innentől már tényleg csak elhatározás és kreativitás kérdése volt, hogy ki mit hoz ki a Kinectből, annyira, hogy hamarosan a Microsoft is kiszivárogtatta, hogy hivatalos Kinect-támogatást tervez, legkésőbb a Windows 8-ban, de inkább előbb. Amíg ez nem történik meg, nézzük meg a legkreatívabb kinectes házibarkács projekteket.

Zergek, légiók, pornó

Első menetben természetesen eredetileg nem Kinecthez szánt játékok mozgásérzékelős irányításai készültek el, ami leginkább azt mutatta meg, hogy mennyire nem elég simán ráakasztani egy játékra a kinectes kontrollt, ha maga a játék nem úgy van kitalálva, hogy mozgással irányítsuk, roppant frusztráló lesz a végeredmény. Elvégre ki tartaná szórakoztatónak, hogy helybenfutva-ugrálva Super Mariózzon?

Az is hamar bebizonyosodott, hogy az irányítás finomabb részleteihez nem árt, ha van valami kontrollerszerűség, amin lehet ortodox módon gombokat nyomogatni. A Starcraft 2 kinectes megoldásánál ez például egy iPod Touch volt – és a szürreális Microsoft-Apple szimbiózis egész jól működik.

Van, ahol a játék szinte kiabál a Kinect után, mint a fénykardozós Jedi Knight (ennek a mozgásérzékelős verziója egyébként egy magyar programozó műve), máshol meg egészen meglepő, hogy mire nem jó a mozgásérzékelés (plusz a Kinect hangfelismerése), mint a Rome: Total War stratégiai játékban.

A legjobbak persze azok a megoldások, ahol a játék határain túl is mutat a kinectes hekkelés, mint a Minecrafté, ahol saját magunkról mintázott óriásszobrokat készíthetünk a játék világában (ezeket egyébként hosszas tervezéssel és építkezéssel lehetne csak létrehozni), vagy a ThriXXX, az első kinectes szexszimulátor, amit a Microsoft már az első demó megjelenése után betiltott.

Asztrobiológia, biokémia, jelnyelv

A játékokon túllépve először grafikus trükkökkel próbálkoztak a programozók, mint a Body Dysmorphic Disorder című demó, vagy a predátorok álcájának lemásolása, de hamarosan komoly tudományos területeken is előkerült a Kinect, mint olcsó, és jó minőségű, valós idejű 3D modellezésre alkalmas eszköz (valahogy úgy, ahogy az amerikai Cyber Crimes Center kódtörői annak idején rádöbbentek, hogy a Playstation 3 processzora hatékonyabb jelszófejtésre, mint az ötször drágább célszerverek).

A NASA asztrobiológiai kutatóintézete például saját szoftverekkel felturbózott, Kinectre alapuló telekonferencia-rendszert használ, amivel a tudósok nem csak videotelefonálnak, de egyszerűen tudnak 3D ábrákat, adatokat megosztani egymással. A Massachusetts-i egyetem biokémikusai bonyolult molekulák 3D modellezésére és manipulálására vezettek be egy kinectes rendszert, ami valahogy úgy működik, ahogy Robert Downey Jr-é. a Vasemberben, csak éppen hologramok nélkül.

A John Hopkins University laborjaiban műtétekhez vetnek be kinectes segítséget: a 3D képalkotó technológia, és a mozgásérzékelés eddig meghökkentően jó eredményekhez vezetett, nagyjából olyan hatékony, mint a méregdrága orvosi robotok távirányított manipulátorai, de csak rongyos 150 dollárba kerül.

Egy másik amerikai egyetemen, a Georgia Tech College of Computingon olyan rendszert fejlesztenek Kinectre, ami a süketnémák jelbeszédét képes olvasni és angolra fordítani – az ötlet magától értetődő, a program már működik, de a szókincse még elég korlátozott, de beláthatatlan lehetőségek vannak még benne.

Gitár, autó, vécé

A tudományos munka mellett a mindennapi életben is találtak helyet a kinectes trükköknek a programozók, akár olyan szórakoztató marhaságokról van szó, mint a léggitár-szimulátor, akár olyasmiről, mint a Kinecttel vezérelt robotautó.

A svájci EPFL műszaki egyetem egyik laborjában összerakott, több Kinect-kamerából álló éjjellátó mozgásérzékelő rendszert viszont nem csodálkoznánk, ha hitech riasztóberendezésekben látnánk viszont, ami az infrakamerával csalhatatlanul felismeri sötétben is az emberalakokat, elemzi a mozgásukat, és csak akkor riaszt be, ha meggyőződött arról, hogy valóban betörőt fogott.

Végezetül mindenképpen be kell számolnunk az enyhén kamugyanús orosz megoldásról, a Kinecttel irányított vécéről, ahol kézmozdulatra emelkedik a deszka és indul az öblítés. És a kreatív hekkerek még mindig csak a lehetőségek felszínét harcolgatják a 3D mozgásérzékelésben.