Csodálatos trükkel vág vissza az AMD
Van egy rakás új processzor a piacon, de kiderült, hogy az AMD öreg Athlonja jobban teljesít ezeknél, ha alacsony fogyasztásról és elfogadható teljesítményről van szó.
Mostanában minden az alacsonyfogyasztású processzorokról szól: éltetik őket, mert keveset fogyasztanak, olcsók és mégis elfogadható teljesítményt nyújtanak. Az AMD már évekkel ezelőtt is gyártott ilyen rendszereket, de azok még csak a világ elmaradottabb részeinek jelentettek megoldást. A Via C7-esek is jó ideje a piacon vannak, és bár ezek már az Egyesült Államokban vagy Európában forgalomba helyezett gépekbe is bekerültek, nem tudtak áttörést elérni.
Aztán idén jött az Intel Atom, ami azóta mindegyik netbookban megjelent, és a világ azt hitte, csak a legnagyobb processzorgyártó tudja, hogyan kell megfelelő teljesítményt nyújtó alacsonyfogyasztású termékkel piacra lépni. Várható ugyan még a Via Nanótól, hogy az visszaveri valamennyire az Intel támadását, de úgy tűnt, az AMD-nek nincs válasza a jelenségre.
Pedig van. Mindig is volt. A gyártó ugyanis ahelyett, hogy egy új terméket fejlesztett volna ki, fogott egy régit, levette az elérhető minimálisra a teljesítményét, és bemutatta azt Athlon 64 2000-néven. Valószínűleg a társaság történetének egyik legjópofább ötletével állunk szemben.
A technológia adott volt: a K8-asok hosszú éveken át, az Intel Core 2-esek 2006-os bemutatkozásáig a legfejlettebb x86-os csipek voltak, aztán az új rivális színre lépésével kiderültek az architektúra határai: fogyasztásuk már nem számított kiemelkedően jónak, teljesítményük még kevésbé.
A felsőházban ezért a K10-est állította hadrendbe az AMD (ami szintén csak úgy-ahogy tudja tartani a lépést az Intellel), az alsóházba, ebbe a most születő szegmensbe viszont úgy tűnik, esélyes lehet a K8-as. A csip órajelét a lehető legalacsonyabbra, 1000 megahertzre, azaz 1 gigahertzre vették le, a magfeszültséget meg 0,9 voltra csökkentették. Ezzel az Athlon 64 maximális fogyasztása 8 wattra esett vissza (egy jobb laptoprocesszoré 25-30, egy asztalié 55-60 watt), ami ugyan több az Intel Atom 5 wattjánál, de rendszerszinten többszörösen visszanyeri ezt az AMD.
Az Athlonban ugyanis benne van a memóriavezérlő, míg az Intelnél ezt a feladatot egy külön alaplapi csip látja el, de a rendszer többi összetevője is kevesebbet követel. Összességében az AMD-gép a Tom’s hardware tesztcsapata szerint teljes terhelés mellett 42 wattot fogyaszt, míg az inteles 44-et, és a különbség akkor is megmarad, ha pihenő üzemmódban vannak a konfigurációk.
Még izgalmasabb, hogy az Athlon gyorsabb is: a böngészéses tesztben és mp3-tömörítés közben átlagosan 25-30 százalékkal, videótömörítés esetén kevéssel volt gyorsabb, mint az Atom. Csak a vírusellenőrzés és a rar-tömörítés alatt volt mérhető néhány százalékos lemaradás, összességében azonban fürgébb az AMD, mint az Intel.
A Tom’s hardware szerint a kisebbik gyártó összességében jobb választás, ha alacsony fogyasztású asztali gépet akarunk építeni, már csak az a kérdés, hogy a rendszer mennyibe fog kerülni, illetve, hogy mikor lesz belőle miniITX-verzió. Egyelőre csak microATX-ben kapni, ami valamivel több helyet foglal, jelenleg ez az inteles gép egyetlen előnye az Athlon 64-gyel szemben.
