Fénysugarakkal a tiszta ruhákért

Azt írja, hogy "a csodálatos mosógolyó, 4 különböző tulajdonságú kerámia gyöngyöket tartalmaz, egy kutatók által tervezett különleges formájú műanyag labdában". Meg azt, hogy "a golyó tartalma képes helyettesíteni az ismert mosószereket melyek kereskedelmi forgalomban kaphatók".

Ötlet érdekes, de engem főleg érdekel az, hogy működik hogyan. Írja ezt is: "Az infravörös sugárzás felbontja a víz molekuláris hidrogén szerkezetét apró fürtökre melyek aktiválódnak és elősegítik a molekuláris mozgást, behatolási és tisztító erőt. A negatív n sugárzás elősegíti a szennyező anyag tapadásának lazítását az anyagokon így a szennyeződés könnyen eltávolítható mosószer nélkül".

Próbálom ki.

Egészséges ruha, fél egészség

Ha Ön most arra gondol, hogy a mosás a világ legérdektelenebb dolga a környezetvédelem után, akkor igaza van. Éppen ezért nehéz helyzetben van egy olyan termék, ami erre a két témára koncentrál, mert sokkal kevésbé eladható, mint mondjuk egy szendvicssütővel és rotációs kapával egybeépített vibrátorszopó-automata. Ahhoz, hogy egy környezetvédős tisztítószer sikeres legyen, nem árt elnyerni valamilyen díjat, a csodálatos mosógolyó viszont ügyesen teljesítette ezt a kitételt, amikor elvitte a Budapest Nemzetközi Vásár Környezetvédelmi Különdíját. Én kérek elnézést.

Szóval adott a csodagolyó, ami arra hivatott, hogy megváltsa a világot. Olyan ez a tisztítóiparnak, mint amilyen Arnold Schwarzenegger és Sylvester Stallone szerelemgyereke az akciófilmeknek. Ilyen viszont nincs, úgyhogy marad jinjang mosógolyó.

Hogy milyen aberrált dolgokat művel a kis piros gömb a mosógépben, arra még gondolni sem merek. Főleg, hogy nemsokára a saját készülékemet fogom kitenni a csapásoknak, biztos, ami biztos, azért elolvasom a leírást, hátha kiderül, hogy apró kis manók másznak elő belőle, és azok sikálják tisztára a ruhát. Az én mosógépemben aztán rohadtul semmi keresnivalója nincsen pár centis emberkéknek.

Bár a rövid ismertető infravörös-, meg negatív n sugárzást emleget, a részletes leírásban már csak kerámiagyöngyökről olvashatunk. Állítólag van bennük germánium, C-vitamin (úgyis utálok tüsszögő ruhákban járni), sárga szója, csillámpala, turmalin, növényi szén és alkáli kő, szóval az összes olyan anyag benne van, ami kihagyhatatlan egy szombat délelőtti mosásból. Ezek aztán valahogy reakcióba lépnek a kosszal, és máris tiszta minden.

Petting

A csodálatos mosógolyóval nem lehet csak úgy nekiesni a munkának, mint paraszt a feleségének, ezzel a szerkezettel finoman kell bánni, előjátékot igényel. Mielőtt bármit kitisztítanánk, beavató mosást kell végeznünk, ami egy ruhák nélküli hagyományos programot jelent, némi ázatással kiegészítve.

Amíg a mosógolyó a vízben pihen, beszerzem a teszthez szükséges kiegészítőket. Leszaladok a sarki kínai boltba, veszek három s-es fehér pólót. Fogalmam sincs, mennyit kaphatott érte a munkás, aki készítette, ha szállítással, adókkal, haszonrésekkel együtt is csak 399 forintba kerül darabja.

Kiterítem a ruhákat a szőnyegre, kinyitom a hűtőt, előveszem az arzenált és nekiállok koszolni. Virágföld, olivaolaj, mustár, kecsap, Worcestershire-szósz, friss gyümölcs leve. Jól belepasszírozom az összes szennyeződést az ártatlan ruhadarabokba, aztán hagyom megszáradni őket.

Kemény menet

Két órával később minden készen áll a bevetésre. Először folyékony mosószerrel kezdek, ez lesz a kontrollpóló, ehhez mérjük majd a többi két versenyzőt. Gyors program, 40 fokon, negyedig telt kupak. A gép hamar végez a munkával, háromnegyed órával az indítás után már újra a szőnyegen fekszik társai között a mosott póló. Egy átlagos árkategóriás hazai márkáról van szó, mégis, visszaadta a fejlődésbe vetett hitemet: minden folt eltűnt, a ruhadarab olyan szűziesen tiszta lett, amilyennek azt a kizsákmányoló kínai gyártulajdonos megálmodta.

Második menet, jöhet a mosógolyó. Bepakolom a ruhát, gyanakodva mellé rakom a piros gömböt. Bezárom az ajtót, hallom, ahogy a gumicsíknak feszül, ahogy hermetikusan lezár, ahogy a kampó bekattan a helyére. Elindítom a harminc fokos normál programot, megvárom, amíg megtelik vízzel a gép. Leállítom a mosást, és az előírásoknak megfelelően az öblítős tálkán keresztül lecsorgatok még hat liter vizet szerencsétlennek a torkán. Nem ez a hobbim, a mosógolyó csak így működik, ez az előírás, ami a környezetvédelem sajátos értelmezése.

Persze a mosószertől megkímélem a környezetet, és ha jobban belegondolok, nem is olyan nagy baj, hogy hat liter vizet elpocsékolok. Jártak már folyóparton? Bűzös, zöld mocsarak ezek, tele élőlényekkel, meg hínárral, jobb is szépen megtisztítani, ihatóvá varázsolni, aztán visszaengedni a folyóba.

Na szóval, víz bele, aztán jön az egyórás türelmi idő, az áztatás. Nem szabad zavarni a csodagolyót, biztos ilyenkor esik ki belőle az infravörös sugárzás, meg a negatív n részecske, egészen pontosan senki sem tudhatja, mi történik. Aztán letelik az idő, folytatódhat a program. Összesen valamivel több, mint két és fél órán keresztül vártam a végeredményt, csillogó szemmel tépem ki a pólót a mosógépből, és teszem a másik kettő mellé.

Inkább a víz

A kosz hetven százaléka eltűnt, de mindennek látszik a nyoma. Talán a kecsap és a virágföld kevésbé feltűnő, de le se tagadhatná a póló tulajdonosa, hogy egy disznó, aki szörnyűséges dolgokat eszik, ráadásul azt is hogyan.

Nincs más hátra, jöhet a második számú kontrollpóló: mosás tiszta vízben, áztatás meg csodaszerek nélkül. Bedobom a pólót a gépbe, nem öntöm fel vízzel, semmi trükk, gyorsprogram, 30 fok, hadd szóljon. Háromnegyed órával később már a harmadik póló is a helyére kerül. Nem tisztább, mint a mosógolyós verzió, inkább máshogy mocskos. A földfolt kiterjedtebb, a kecsap viszont kevésbé látszik. Összességében viszont ugyanolyan gusztustalan, csak közben egy órával hamarabb végeztem, nem kellett hat liter vizet elpocsékolnom, ráadásul a 14 ezer forintos csodálatos mosógolyót is megspóroltam.