További Hardver cikkek
Először a Cebiten láttam a Zalman 3D-s kijelzőjét. A hannoveri kiállításról tudni kell, hogy az főleg a szakmának szól, így óriási sorok szoktak kígyózni az olyan standok előtt, amelyeken végre nem az árazógépek legújabb generációjának tintapatron-adagolóját mutatják be. Vagy az adagoló ellenőrzéséért felelős biztonsági áramkört.
Kimászik
A térbeli megjelenítést ráadásul évtizedek óta ígérgetik a gyártók, voltak is már próbálkozások, talán mindenki emlékszik a piros-kék, percek alatt elviselhetetlen fejfájást és hányingert okozó szemüvegekre. Azóta persze sokat fejlődött a technológia, és bár a szemüveget a Zalman monitorjával sem ússzuk meg, legalább nem kezd el röhögni rajtunk mindenki, amint felrakjuk a fejünkre. Főleg, mert a legújabb lencsék nem színesek, csak polarizáltak, és különböző szögben vannak beállítva, hogy a kijelző két polarizált rétegével együtt térbeli legyen a hatás. Hogy ez mennyire élethű, azt nagymértékben meghatározza maga a futtatott alkalmazás.
Az M220W mellé adott videók például döbbenetesek: az Nvidia-logó konkrétan kimászik a képernyőből, a német felvonulást megörökítő filmbe belenyúlnánk, hogy elvegyük a gyerekek perecét. Az első pillanatokban mindenki csak döbbenten nézte a kijelzőt, mert tényleg nehéz elhinni, hogy a 3D megérkezett, és ilyen könnyen elérhető valóság. Sőt, megfogható: a két (jobb- és balszemhez készült) fájlból összerakott videóban feltűnik egy hal is, ami olyan valóságosnak hat, hogy majdnem elmenekültünk előle, mint a világ első mozinézői a Lumiére fivérek 1895-ben készült vonatos filmjét nézve. Ne olyasmit képzeljünk el, a hal az agyunk szerint nem látszólag úszik ki a képernyőből, elhisszük, hogy kilépett a keretből, és tényleg Újpesten csapkod az uszonyával.
Persze a tesztvideók pár perc után unalmassá válnak, úgyhogy kompatibilis programok után néztünk. A Zalman közel 90 játékkal (és csak Vistával) hajlandó együttműködni, nem sok, de nem éreztük szűkösnek a keretet, mert sokfajta stílussal találkozunk a listán.
A Guitar Herót már megnéztem Hannoverben, érdekes volt látni a kijelzőből előmászó hangszert, de hosszútávon a kép meglehetősen statikus. A Need for Speed legújabb része már izgalmasabbnak tűnt, a versenypálya fölé helyezett táblák például úgy húztak el a fejem fölött, hogy időnként behúztam a nyakamat (persze nem).
Beszív
Most kipróbáltunk két fps-t is. Az első a Team Fortress volt, ahol például a grafikus felület előtt megjelenő menüpontok valóban közelebbinek tűntek, mint a játék síkja, de csak mintha a két 2D-s lapot pár centire eltolták volna egymáshoz képest. Ráadásul ölés közben ritkán nézegetünk menüpontokat. Persze a játékot futtatva is észrevehető némi változás, de a rajzolt, képregény-szerű környezet nem kedvez a technológiának.
A Half Life 2 már egészen más, maximális mélységre állítva szinte beszív a játék. Mert lehet állítani a térbeli hatást is, persze minél mohóbbak vagyunk, annál tovább tart a szemnek hozzászokni a látványhoz, és annál előbb fárad el: folyamatosan fókuszálnia, dolgoznia kell, fejfájásról nincs szó, de a szemnek nem hinném, hogy jót tesz a Zalman. Cserébe viszont a valósághoz közeli térbeli képet látunk. Nem mondom, hogy a figurák kifolynak a képernyőből, de majdnem: mintha a tér síkjait lapokra rajzolták volna, és ezek egymás mögött foglalnának helyet, ami persze nem olyan, mint a valóságban, de sokkal jobb, igazibb a hagyományos képnél. Persze ha nem jó helyre fókuszálunk a szemünkkel, kettős lesz a látásunk, például amikor a távoli ellenfelekre figyelünk, megesik, hogy két célkeresztet látunk, úgy meg nehéz célozni. De az élmény akkor is dob valamennyit a játékon.
Oké, a Zalman térbeli megjelenítése nem tökéletes, de jobb bárminél, amit eddig otthon láthattunk. Hibátlan sosem lehet, hiszen a kijelzőnek és a drivernek csalnia kell - a játékok ugyanis 2D-s megjelenítésre lettek kitalálva, így a meglévő adatokkal kell dolgoznia a rendszernek. Dolgozik is rendesen, az egész gépet jobban megterheli a kettős kijelzés, szóval hogyha nem ment 40-50 képkockával másodpercenként a játék hagyományos módban, a Zalmannal meg se próbálkozzunk.
Akkor se, ha Ati grafikus kártya van a gépben, a kijelző ugyanis csak az Nvidiával kompatibilis, a Radeonokkal nem lesz 3D-s élvezet. Persze a 2D-s sem rossz, a 22 colos, 1680x1050 pixeles felbontású, ezer az egyhez kontrasztarányt nyújtó panel a jobbak közé sorolható, igaz, 160 ezer forintos árával nagyjából kétszer annyiba kerül, mint bármelyik hagyományos társa. Éppen ezért nem ajánlható azoknak, akik sosem próbálnák ki játékok alatt, de a hardcore gémereknek érdemes meggondolniuk, mert elsődleges monitornak remek, a térbeli megjelenítés igazi ritkaság, és tényleg összecsinálja magát a szomszéd, ha meglátja a tesztvideókat. Azért a játékok láttán is tátva marad a szája.
Zalman ZM-M220W
162 ezer forint |Hivatalos Honlap
A gépet az Pixeltől kaptuk tesztelésre.