A magyar, a kínai és a villanyszámla

Nincs unalmasabb a hagyományos asztali gépeknél, tudják ezt a vásárlók is, egyre kevesebben veszik őket. Átvették az uralmat a laptopok és egyre népszerűbbek azok az értelmetlen, de annál mutatósabb konfigurációk, amik alig nagyobbak egy monitornál.

Nem fogyaszt

Mindenki úgy próbál túlélni, túllépni, ahogy tud. Néhányan például halk, néhányan meg zöld pécékkel próbálkoznak. Bár úgy tűnik, két kategóriáról beszélünk, az alapok azonosak. Miért is kell zajos ventillátorokkal telepakolni a gépeket? Mert az alkatrészek túlságosan melegednek, sokat fogyasztanak. Ha olyan desktopot építünk, ami néma, amibe nem kell ventilátor, akkor az szükségképpen étvágytalan, tehát zöld lesz, de cégenként változik, hogy ki mivel próbálja eladni a termékét.

Az IBM pc-gyártó részlegét bekebelező kínai Lenovo például zöldnek hívja az A61-et. A magyar QWERTY meg azzal reklámozza a Silentet, hogy nincs hangja. Hát jól kipróbáltuk őket.

A Lenovo nemcsak azt határozta el, hogy olcsó, étvágytalan gépet épít, Kínában azt is kitalálták, hogyan csökkentsék le a méreteket. Az A61-es valóban apró, viszont csúnya, de abban a furcsán vonzó értelemben, amivel nehéz ellenkezni. Nincs olyan részlet a gépen, amit finomnak, izgalmasnak neveznénk, összességében mégis összekötnénk vele az életünket. A QWERTY egészen más úton jár, nem foglalkozott a házzal, úgyhogy olyan is: rondaságában is ronda, egy nagy fekete ház, pont.

A perifériákban viszont már sokkal kisebb a különbség, a billentyűzetek nagyjából ugyanazt tudják, az egerek is, azzal a különbséggel, hogy a Lenovo kütyüjén a görgő magenta-színű. Ez a ThinkPadek trackpointjait idézi, azokat a kis, egeret helyettesítő pöcköket a laptopok billentyűzetének a közepén. Valójában persze mindenki látja, hogy a görgő piros, de annak idején, amikor elkészült az első ThinkPad, az IBM vezetősége megtiltotta, hogy piros legyen a trackpoint, mert ez a szín a vállalatnál hagyományosan a tilost jelezte, olyan gombot, amit nem nyomogat minden nap az ember. A szín maradt, hivatalosan azonban magentának nevezik azóta is, lényeg, hogy ez a kis szín feldobja a Lenovo egerét.

Nincs hangja

A hardverek nem is különbözhetnének jobban. A kínai desktopban 2,1 gigahertzes AMD X2-es, tehát kétmagos processzor van, egy gigabájt memóriával, 160 gigabájtos merevlemezzel és Ati Radeon X1200-as grafikus gyorsítóval. Utóbbi nem különösebben erős, sőt, különösen gyenge, de még mindig ezerszer többet tud, mint a riválisé. A QWERTY-be az Intel GMA945-öse került, amivel nincs semmi baj, amíg nem ad neki feladatot az ember. A gép processzora az 1,6 gigahertzes E2140-es Core 2 Duo, tehát ez is kétmagos, méghozzá az olcsó, alacsony fogyasztású sorozatból, a merevlemez 250 gigabájtos.

Először a zajtesztet végeztük el, de nem süketszobában, mindenféle mérőműszerek segítségével, mert sokkal jobban érdekelt minket, hogy halljuk-e a különbséget. Nos, igen. A Lenovo gépe elképesztően csendes, azt asztalon ülve is csak akkor hallani a ventillátorok hangját, ha csönd van a szobában. Valamivel hangosabb ugyan, mint egy jól megépített laptop, de bármelyik tévéműsor elnyomja a zaját.

Ehhez képest a QWERTY szinte néma. Ventillátorzajnak nyoma sincs, még teljes csöndben is csak valami halk búgást lehet hallani, olyat, mintha a városhatárban egyszerre kapcsoltak volna be hat repülőgép-hajtóművet. A különbség érthető, hiszen a magyar cég hirdeti csendesnek a gépet, a kínainál ez csak egy pluszszolgáltatás, az a fogyasztásban erős. Vagyis gyenge. Megnéztük hát ezt is.

A Lenovónál három beállítási lehetőség van, takarékos, optimális meg teljesítmény-centrikus. Pihenés közben a gép 37, 40 és 46 wattot fogyaszt, attól függően, hogy melyik beállítást választottuk, de takarékos üzemmódban annyira lelassul a gép, hogy azzal nem is érdemes próbálkozni. Teljes terhelésen már 50 és 74 watt között változik a fogyasztás. Ehhez képest a QWERTY-nek egy beállítása van, 50 wattot fogyaszt alapból, tíz százalékkal többet, mint kínai barátja. Százszázalékos leterheltség mellett 70 wattra ugrik fel a fogyasztás. Ezek kiugróan jó értékek, egy hagyományos asztali gép simán felzabál 200 wattot, de a teszteléshez használt kivénhedt katódsugárcsöves monitor is 90 wattot követelt.

Fogyasztás tekintetében nagyjából ugyanazt nyújtják a konfigurációk (ha nem vesszük figyelembe a Lenovo csak mérsékelten használható alacsony fogyasztású üzemmódját), a teljesítményben azonban jelentős eltérések mutatkoznak.

A processzorteljesítményre utaló Super PI tesztjét 45 másodperc alatt végezte el a Lenovo, a QWERTY-nek 37 másodpercig tartott az egymillió tizedesjegy kiszámítása (a 2,93 gigahertzes Core 2 Duónak 17 másodperc is elég). A különbség nem meglepő, az AMD-k ebben a tesztben nem különösebben erősek, és ezen még a harminc százalékkal magasabb órajel sem segít.

Van ereje

Sokkal jobban szimulálja a hétköznapi feladatokat a 3DMark06. A program annyira kifektette a QWERTY-t, hogy az a grafikus gyorsítót érintő tesztek alatt például egyáltalán nem is küldött életjelet, a monitor kikapcsolt, és csendben dolgozott a gép. A végeredmény 126 pont lett, a 3DMark06 szerint 3,6 millió gyorsabb és csak 18 ezer lassabb gépet teszteltek eddig a rendszerrel. A szűk keresztmetszetet egyértelműen a grafikus mag jelenti, ami 58 pontot kapott, a processzor 1374 pontja már elfogadhatóbb.

A Lenovo energiatakarékos üzemmódban 200 pontot kapott, a grafikus mag 92, a processzor 715 pontot. Maximális teljesítmény mellett már 279 pont volt a végeredmény, az Athlon X2-esnek 1344 pont jutott, az Ati grafikus gyorsítónak meg 128. Persze ezzel még mindig az 54 ezredik leggyengébb gép a 3,6 millióból az A61-es, szóval Crysist ezzel sem játszik majd senki, de egy GTA3-at meg lehet próbálni vele, ha muszáj.

Szóval van itt két gép, alaphelyzetben a Lenovo kisebb, márkásabb, valamivel kevesebbet fogyaszt és gyorsabb, a QWERTY viszont csöndesebb és olcsóbb: százezer forintba kerül, míg a másik 150 ezerbe. Viszont utóbbiban benne van a Vista Business-verziójának az ára is, ami 32 ezer forint, az árkülönbség így viszont már csak 14 százalék. Akinek fontosabb a pénz mint a presztízs, az jobban jár a magyar géppel, mert valódi különbség nincs a két konfiguráció között, a Lenovo viszont nem annyival drágább, hogy azt ne lenne hajlandó néhány júzer kifizetni a márkanévért és a felsorolt előnyökért.