Három fontos ismérve van a hordozható számítógépnek, és a laptopok nagy része nem felel meg e kritériumoknak. Elárasztották a boltokat a 15,4 colos kijelzővel felszerelt gépek, amelyek mérete a kempingasztalokéval vetekszik; a szétnyitott készüléken kényelmesen meg tud reggelizni egy pár, és még csak nem is kell nagyon összebújniuk. Még beépített poháralátét is van. A könnyen hordozható laptopok 12-13 colosak, két kilogrammnál könnyebbek, és nem okoz hátfájást a cipelésük.

Rendkívül fontos még a strapabírás, mert könnyen előfordulhat, hogy a gép egyszer csak leveti magát az asztalról az aszfaltra, és magára rántja még a kapucsínót is. Lehet pihekönnyű laptopot gyártani hajszálvékony műanyag borítással, de nem érdemes, nem jó jel, ha a gépbe akár egy tompa fakanalat is bele lehetne állítani. Végül pedig a laptop ne csak a konnektor két méteres körzetében legyen hordozható, bírjon ki egy feltöltéssel legalább 8 órát, ha már egyszer úgy adódott, hogy az emberek nagy részének pont ilyen hosszú a munkaideje.

Egyetlen gond van a felállított követelményekkel: még nem tart ott a számítástechnika, hogy mindezt olcsón megkapjuk, ráadásul sok kompromisszumot kell kötnünk a hordozhatóságért cserébe.

Jó példa erre a Lenovo ThinkPad X61s, az ultrahordozható laptopok Fekete Lászlója. Tizenkét colos kijelzőjét kemény magnézium burkolat védi, váza robusztus. Nagy kapacitású akkuja simán kibírt egy huzamban 5-6 órát lemerülés nélkül, folyamatos mobilinternet-kapcsolattal, persze csak akkor, ha a böngészőn, szövegszerkesztőn és emailkliensen kívül más nem fut ez idő alatt. A tesztgép 1,6 gigahertzes Core 2 Duo processzora 1 gigabájt memóriával és Intel 965 videovezérővel elég erős konfiguráció, mégis elég lomhán töltődtek be a Lenovo kiegészítő szoftverei a Windows indulásakor. Kikapcsolás helyett érdemes volt inkább alvó módba helyezni a gépet.

Nagyobb méretű laptop vagy asztali billentyűzet használata után nehéz megszokni, hogy a billentyűzet mellett véget ér a gép, és nincs pihentető kéztámasz. A jobb oldalon lévő ékezetes betűk feltűnően aprók, de pár nap gyakorlás után nem jelent gondot a használatuk. Tapipad nincs, ez a ThinkPad gépek egyik sajátossága, és megvan az előnye: nehéz véletlenül elmozdítani az egérmutatót. Megvan azonban a hátránya is, mégpedig hogy a billentyűzet közepén éktelenkedő piros pöcökkel elég nehéz megmozdítani az egérmutatót. Ráadásul az ember mutatóujja komoly kínoknak van kitéve, amíg meg nem erősödik a mindennapi pöcökböködéstől.

A ThinkPad egyébként azért lehet erősebb felépítésű a riválisainál, mert a hordozhatóság érdekében sok fontos funkciót, például a cd-meghajtót és a csatlakozók egy részét nem a gépbe zsúfolták bele, hanem a különálló dokkolóba. Előnyös, hogy menet közben nem csökkenthető az akku kapacitása a cd fölösleges pörgetésével, ami a Windows egyik kedvenc időtöltése, de talán jobb lett volna egy kisebb usb-házba rakni a meghajtót, mert a dokkolót egészen biztosan senki sem viszi magával, akármilyen fontos is lenne a cd használata. Jó ötlet a Lenovótól, hogy a gépet egy kis zár segítségével a dokkolóhoz lehet rögzíteni, a dokkoló pedig egy Kensington lock segítségével az asztalhoz vagy a radiátorhoz köthető, így nehezebb ellopni.

Tele van biztonsági szolgáltatásokkal az X61, a Lenovo biztosan szem előtt tartotta a nagyvállalati és a kormányzati megrendelők szigorú követelményeit. Ujjlenyomattal helyettesíthető a belépéskor használt jelszó, a gép érzékeli a rázkódást és leállítja a merevlemezt, nehogy megsérüljön az adattároló, emellett a ThinkVantage programcsomag is tele van hasznos megoldásokkal: külön szoftver segítségével védhetők a kényes adatok, biztonsági mentés készíthető. Mindemellett TPM 1.2 csipkészlet gondoskodik a számítógépen tárolt adatok titkosításáról, nehogy illetéktelen kézbe kerüljenek a bizalmas információk.