Medencét fűt a szerver

Az informatikai szereplők több oldalon is küzdenek a gépek fogyasztásával, egyrészt ugye befelé, amikor a villanyszámla miatt aggódnak, másrészt kifelé, amikor el kell vezetni a megtermelt hőt. Az utóbbi évek fejlesztései éppen ezért a fogyasztás szinten tartását, sőt, csökkentését célozták, miközben a teljesítmény folyamatosan nőtt. Remek példa erre a Core 2-es, aminek négymagos verziója közel háromszor gyorsabb, mint annak idején a Pentium D volt, mégis kevesebb energiát vesz fel annál. A Core 2-es utóda is ebbe az irányba tart, a Nehalem úgy lesz 30 százalékkal gyorsabb, hogy közben nem kér több wattot, ráadásul az Intel most jelentett be olyan processzorokat, amik csak 2 wattot kérnek, míg a hagyományos laptopcsipek 20-25 wattot is elfűtenek.

A fejlődés egyértelmű, de a szerverek azért csak több száz wattot követelnek, ráadásul a nagyobb rendszerekben több tucat, esetleg száz gép van egymásra kötve, és ezek bizony fűtenek rendesen. A meleget az utóbbi években már vízzel vezetik el, ami sokkal hatékonyabb és csendesebb módja a hűtésnek, mintha levegőt használnánk ugyanerre, de a megtermelt hővel akkor is kezdeni kellett valamit, erre volt a legrosszabb megoldás egy másik energiazabáló segítségül hívása, a légkondi.

Svájcban viszont másként döntöttek. A Zermatthoz hasonló autótlanított településekkel amúgy is példát mutató ország remek megoldást talált a hő elvezetésére: épített egy uszodát a gépterem mellé. Az ország északi-észak-keleti szegletében található Uitikon adatközpontját az IBM készítette, azt a GIB-Services AG használja, és a szokásoknak megfelelően bőven termel hőt is. Ezt azonban átvezetik a közeli közösségi uszodába és felfűtik vele a medencék vizét. Bár jelentős költsége van annak, hogy a számítógépekkel akarják fűteni a medencéket, hosszútávon akár még meg is térülhet a beruházás, a környezettudatos viselkedésről nem is beszélve, aminek Svájcban amúgy is hagyományai vannak.