
További Hardver cikkek
A panorámakamera valójában nem is egy, hanem hat kamera, ami a tér több irányában készít felvételt. "Ezeket aztán egy szoftver összefésüli, és így születik meg a végleges felvétel, egy 360 fokos gömbvideó, amiben saját magam tudok körülnézni" – mondja dr. Takács Barnabás, a kamerás projektek vezetője. Ez a mozgókép tehát interaktív, a tér minden irányába lehet nézni benne, csak egy kis vakfolt jelzi a kamera helyét (és jó esetben az operatőrét is, aki igyekszik a folt mögül nem belelógni a képbe). "Az élmény annyiban más, mint egy hagyományos médiumban, hogy nem a rendező határozza meg, mit nézek, hanem én" – fogalmaz Takács. A szakember kollégáival erre a lehetőségre épít az egészségügyben használt virtuális környezeteken túl egyéb alkalmazásokat. Már néhány demó is elkészült, ezeket a sajtóban először az Index láthatta.
Animától Kafkáig
Takács az Anima Sound System egy tavaly felvett koncertjével kezdi a bemutatót, a kulcsszavak streaming és mobil, vagyis a videó azonnali adatfolyamként érkezik és mobiltelefonokon is megjeleníthető. Mindenki, aki belép a rendszerbe, kap egy virtuális kamerát, amit arra irányít és úgy zoomol, amerre és ahogy akar. Egy ilyen virtuális kamerához többen is lehet csatlakozni, és a felhasználó a többi önjelölt "rendezővel" is csetelhet, így némi közösségi élmény is társul az alkalmazáshoz. A rendszer előnye világos: mindenki azt néz a koncerten, amit akar, egy csoport figyelheti a gitáros játékát, egy másik a tomboló tömeget. (Ha ezzel vették volna fel a Moby Dick első búcsúkoncertjét – amire kilencvenvalahányban jó soproniként illedelmesen elmentem –, biztosan megtaláltam volna magam a harmadik-negyedik sor környékén, de a hivatalos koncertvideón hiába kerestem magam.) A hátrányok is szembetűnők: a felhasználók amatőr rendezése és a statikus kamera miatt le kell mondani a látványos filmes megoldásokról, szédítő darus körsvenkekről, effektekről. A demóban egyébként csak egy kamera dolgozott, Takácsék a jövőben több panoramikus kamerával tervezik felvenni a hasonló eseményeket. Dolgoztak például a Szigeten az LGT-vel és nemrég a Barabás Lőrinc Eklektrickel is felvettek egy videót – ezeket a felvételeket hamarosan a közönség is láthatja a most készülő videoklipekben.
A másik újdonság az a szolgáltatás, amit a fejlesztő klikkelhető tartalomnak nevez. Ez azt jelenti, hogy a gömbvideóban léteznek olyan kisebb felületek, amelyek további információt hordoznak, ha a felhasználó rájuk klikkel. Ezt egy másik demóban, egy autós felvételen mutatja be Takács: a kamera a száguldó autó hátsó ülésén "ül", ezt forgathatjuk a kocsiban, és klikkelésre információs ablakok ugranak fel a műszerfalról, a rádióról és a többi látható alkatrészről. Takács szerint a reklámiparban lehetnek hasznosak az ehhez hasonló alkalmazások, és a többi bemutató is hasonló felfogásban épít a panorámakamerára. Látunk még egy 400 milliós luxuslakást, amit a kamerával be lehet járni, és egy tengerpartot is – az elképzelés szerint utazási irodák hirdethetnék így az üdülési helyszíneket.
Takácsnak vannak még ötletei, többek között oktatójátékokat építene a PanoCAST fantázianevű technológiára, de tervei szerint arra is lesz lehetőség, hogy a magasabb szintű orvosi oktatásban használják a kamerát. "Belógathatnánk a kamerafejet egy műtétbe, amit egy specialista végez, és a leendő orvosoknak ez remek oktatóanyag lenne" – fogalmaz. "De számtalan olyan lehetőség rejlik még a rendszerben, amit pillanatnyilag mi sem láthatunk vagy a jelenlegi technológiai korlátok még nem teszik lehetővé." Mindenesetre már a filmművészet is felfedezte a panorámakamerát: Kardos Sándor rendező-operatőr tavaly év végén filmet forgatott Kafka Átvátozás című novellájából, amiben a bogár perspektíváját, egy gömbben leképzett torz szobát a panorámakamerával vették fel. Hogy az operatőr ne lógjon a képbe, egy mozgó robotra szerelték a kamerát, sokszor a rendező nem is volt a szobában egy-egy jelenet felvételekor.
Interaktív asszociációk
Az említett technológiai korlátok abból fakadnak, hogy a hagyományos multimédiás tartalmakkal ellentétben itt a felhasználók kameramozgatásainak megfelelően különböző videófolyamokat kell egy időben szolgáltatni. Emiatt igen nagy sávszélességet és saját szerverarchitektúrát igényel a rendszer. "Most azon dolgozunk, hogy ez az architektúra vékonyabb, elegánsabb legyen. Szeretnénk egyetlen szerverről 10 virtuális kamerával 100 nézőt ellátni" – mondja Takács. "Ha ez sikerül, a következő nagy kihívás a tartalom. Alkalmazástól függ, mi az, ami streamingorientált lehet – ezt a zenészek imádják, mert nem lehet ellopni – és mi az, ahol a klikkelhető tartalmon van a hangsúly. A technológiát ötvözni szeretnénk a hagyományos filmes látásmóddal, vagyis elképzelésünk szerint a felhasználó nézi a videót úgy, ahogy a rendező láttatni kívánta, és egy plusz lehetőség, hogy ha akar, belenyúlhat a filmbe." A felvételekkel egyébként főleg a klikkelhető tartalom jelenti az utómunkát, különösen, ha mozog a kamera, mert akkor a klikkelésre érzékeny területeket is követni kell minden képkockánál. Ha nincs ilyen tartalom, 2-3 másodperces késleltetéssel akár élő adást is lehet sugározni a kamerával.
A látott demókból nem lehet még messzemenő következtetéseket levonni. Annyi biztos, hogy Takácsék nem a jelen, hanem a jövő mobiltelefonjaiban és mobileszközeiben bízva fejlesztik a rendszert. "Még nem tartunk a végfelhasználónál, ez még nem egy élő szolgáltatás, és nem is mi akarjuk kitalálni, hogyan lehet erre tartalmat építeni" – fogalmaz a fejlesztő. "Inkább azokat a reklámipari, zeneipari és ingatlanpiaci partnereket keressük, akik látnak ebben fantáziát, akár úgy, hogy a panoramikus megjelenítés valamilyen nagyobb rendszerbe épül be. A videós tartalmak fejlődésének egyik útja, hogy interaktív élményt asszociálunk hozzájuk, mi szeretnénk ennek elébe menni."
