Ha egy billentyűzet-egér kombó 73 ezer forintba kerül, akkor már illik mutatnia valamit. Kétszer ennyiért jópofa laptopot, alig száz ilyenből meg már lakást kapni: ha minden nap venne egyet, de inkább félreteszi a pénzt, február elején már költözhet is.

Hagyományok

A Microsoftnál múltjuk van az asztali kütyüknek, ott van például a Natural Keyboard, ami máig képes meglepni az embert. A forma most is visszaköszön, a Wireless Entertainment Desktop 8000 billentyűzete is görbül, bár ez már nem emlékeztet banánra. A szerkezet különlegessége, hogy újratölthető elemek vannak benne, sőt maga a rendszer tölti fel őket a 4 usb-porttal felszerelt hubról.

A telepítés sima ügy, csak elővesszük a cuccot a dobozból, és már működik is, írhatnánk, de ez nem lenne igaz. Cd-t, meghajtókat nem pakoltak az eszközök mellé, biztos nem fért volna el a félméteres tobozban (bár egy olvasónk állítja, hogy nála volt lemez, szóval lehet, hogy csak a mi dobozunkból maradt ki), szóval azokat a netről kell letölteni. Ehhez csak el kell ugrani a Microsoft oldalára, ott kibogarászni, hogy merre vannak a szükséges driverek, aztán letölteni őket (!), merthogy kettőről van szó: egy az egérhez, egy a billentyűzethez. De az installálás sem lesz egyszerű, mert hiába adtunk ki 75 ezer forintot három műanyagdarabra, hiába utáljuk a számítástechnikát, akkor is az eszközök alját kell majd bogarászni a típusszám után, merthogy legördülő menüből kell majd kiválasztani, hogy akkor mink is van tulajdonképpen.

Az utolsó fázisban úgyis elbukunk majd, mert hiába tettük a bluetoothos adattovábbítót a konnektorral összekötött hubba (pontosan a neki előkészített helyre), a kütyü csak akkor hajlandó működni, ha azt közvetlenül a számítógép usb-jére kötjük rá. A hub és a konnektor közti vezeték amúgy is neuralgikus pont, nemcsak azért, mert az usb-kábellel együtt így már két zsinór lóg ki a szerkezetből, hanem mert a vezeték minden alkalmat megragad arra, hogy kicsússzon a helyéről. Nem árt ezt mindig ellenőrizni, mielőtt azt hinnénk, hogy töltjük a szerkezetet, mert lehet, hogy nem. Persze az is lehet, hogy csak a szerkesztőségbe érkezett példányt fröccsöntötték rosszul.

A szett formája egyébként oké, a billentyűzet nem néz ki rosszul, sőt van egyfajta csillagrombolós hangulata, de nem gondolom, hogy a zöld és a kék Windows-gombokkal meg a piros felvevőbillentyűvel ez lenne valamelyik nappali éke. Viszont nagy. Túl nagy, ahhoz képest, hogy hordozható kütyüről van szó pont akkora, mint egy hagyományos társa, miközben a numerikus gombok lemaradtak róla. Amiben többet tud azoknál, az a rakás multimédiagomb, ezek többségét távirányítókon szoktuk megtalálni, és akkor már el is értünk a legnagyobb problémához: teljes értékű billentyűzetnek kicsike a 8000-es, távirányítónak meg túlságosan nagy.

Ami hiányzik

A funkciógombok persze hasznosak, van itt hangosítás, egy touchpadutánzat, szóval egér sem kell mellé, ráadásul egyetlen nyomás, és már be is jön a Windows Media Center vagy a kedvenc honlapunk, könyvtárunk, akármi, amit előre beállítunk. A kütyün van egy nagyító is, ha erre bökünk, akár a kanapéról is elolvashatjuk a napi híreket, de valamivel kényelmesebb odasétálni a géphez, és közelről megnézni, mit ír az internet. A kidolgozás minőségével egyébként nincs baj, bár a nagy Windows-gomb csak szomorúan teljesíti feladatát, összességében jó nyomkodni a billentyűket, még ha az íves forma miatt röhejesen nagy is a b.

Mivel az í-t csak az alt+j-vel, az Í-t meg alt+i-vel lehet előcsalogatni, érdemes gépre dugva tartani egy hagyományos billentyűzetet is, főleg, hogy a kettővel izgalmasabb deathmatcheket lehet játszani, mint a Quake-összessel. Fogjunk egy félsornyi szöveget, majd az egyik harcos kezdje el nyomni a hagyományos billentyűzet space-ét, a másik meg a 8000-es backspace-ét. Ha sikerül kitörölni a sort, nyert a microsoftos játékos, ha átugrunk a következőbe, akkor a hagyományos technikával küzdő harcosé a piros pont.

Az egér viszont kimondottan kényelmes, nincs agyondizájnolva, nem dolgoztak ezernyi munkaórát vele, hogy tökéletesen illeszkedjen a kézhez, éppen ezért kényelmes. A gombok szabadon testre szabhatók, de az alapbeállítás sem rossz: az egyiket lenyomva a nagyított kép jelenik meg, a másikra meg egymás mellé rendezi a rendszer a futó ablakokat, pont, mint a Mac OS X-ben. Ez a funkció kimondottan hasznos, és nagyon hiányzik amúgy a Windowsból, persze vannak ingyenesen letölthető megoldások erre a problémára.