Judit
3 °C
6 °C

Merjünk nagyot nézni!

2003.03.11. 11:36
Elképzelte már, milyen érzés lehet egy Konta Barbara életnagyságú dekoltázsával ékesített háttérkép? Szeretne Ön kitűnni a tömegből? Van Önnek sok pénze? A Samsung 24"-os LCD-monitorával nehéz öngólt lőni.
Kattintson a nagyításhoz!
A Samsung SyncMaster 240T
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
A Samsung SyncMaster 240T a lassan, de biztosan hódító lapos kijelzők között a legfelső szegmenst képviseli, és tulajdonképpen egymagában árválkodik a trónon. A 24"-os (kb. 60 cm-es) képátló és az 1920x1200-as (WUXGA) felbontás sokat ígér. De megéri-e odaadni egy raklap pénzt ezért?

Ismerkedés

Kicsomagolni sem mindennapos élmény egy ekkora monitort, a méretei és súlya már a hungarocell koporsóban tiszteletet parancsolnak. Aztán az ember utat tör magának a bámészkodó tömegben és az asztalra helyezi az eszközt, ami már áram nélkül is öntudatra ébred: a számítógépet leparancsolja a földre, a jó öreg monitort pedig gyengéden a peremre tessékeli.

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
Bizony, nem marad sok hely az asztalon a 62x48x23 centis méretek mellett, nem beszélve a kijelző szélére erősíthető hangszórókról, amik majdnem 20 centivel növelik a szélességet. A vastagsága viszont kárpótolja a felhasználót, az asztallap új, eddig ismeretlen területei tárulnak fel a szem előtt.

A 240T szemből valódi hi-tech berendezés benyomását kelti: fémszínű keret és néhány led, semmi felesleges kütyü. A kijelző beállítására szolgáló kezelőszervek az alsó perem alatt találhatók, ráadásul érintőgombok formájában. Az OSD kezelése gyerekjáték, ám a gombok elnémíthatatlan pittyegéssel hozzák környezetünk tudomására, hogy megint az irigyelt eszközt babráljuk.

Hadd szóljon

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
Nem ment teljesen simán a monitor használatba vétele. A teszt első felvonásaként egy szimpla VGA kábellel létesítettünk kapcsolatot gép és gép között, az első benyomás azonban nem taglózta le a tömegeket. A problémát az okozta, hogy a teszthez használt - ma már kissé öregecske - Matrox G450-es videókártya meghajtóprogramja nem ismerte fel az ifjú titánt, így egy vajákos asszony, némi feketemágia és "buherálás" segítségével értük el, hogy a kép a maximális, 1920x1200-as felbontásban jelenjen meg.

(Persze meg kell jegyeznem, hogy a fenti probléma egy "frissebb" kártya használatával könnyedén kiküszöbölhető és egyébként sem valószínű, hogy a jövőbeni tulajdonosok százforintos boltban vásárolnak hardvert egy ilyen megjelenítőhöz.)

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
A kezdeti problémák áthidalása után viszont megdöbbentően tiszta, éles képet kaptunk, amit még sikerült tovább javítani az alsó érintőgombok között található automata beállítás (Auto adjust) használatával. A végeredmény meggyőző, a kijelző tulajdonságai (450:1-es kontraszt arány és a 230cd/m2 fényerő 0.27mm-es képpontmérettel) a legfelső osztályba sorolják a 240T-t.

A maszív talapzatra rögzített kijelző előre 10, hátrafelé kb 15 fokban dönthető, vízszintesen és függőlegesen 80 fokból nézve még egyaránt elfogadható képet ad.

A boldog desktop éneke

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
Nehéz, ám nem lehetetlen leírni, mi minden fér el egy ekkora felületen. Akik két monitorral dolgoznak, azok érezhetnek hasonló szabadságot: a képernyőn simán elfér egy rakás böngészőablak és még mindig marad elég hely jónéhány egyéb alkalmazásnak. Grafikusok vagy CAD-es tervezők nem is álmodhatnak tágasabb környezetről a munkához, nem beszélve a távolról is jól látható nagy felület prezentációkon való bevetéséről.

A kijelző hátulján négy bemenet található: analóg, digitális (DVI), S-Video és RCA. A különböző képforrások közül az alsó gombokkal válogathatunk, sőt, lehetőség van az egyes jelek szimultán megjelenítésére kép a képben (PIP) módban vagy a képernyő "felezésével" is, de a kép méretarányát is szabadon váltogathatjuk 16:9, 5:4 és 4:3 között. Mindez annyit tesz, hogy munka vagy böngészés közben akár tévét/videót/dvd-t is nézhet az, aki a technikai fejlődés perverz örömeinek így kíván a csúcsára hágni.

Kattintson a nagyításhoz! Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)

A szórakoztatóközpont-érzést csak fokozza a monitorhoz mellékelt infrás távirányító, amivel a monitortól távol ülve is elérhetjük az összes beállítást. Hangos üdvözléssel fogadtam, hogy a távirányítót használva nem pittyeg a berendezés minden gombnyomásra.

Szemihangorkán

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
Érdemes szót ejteni a 240T-hez mellékelt hangszórókról, amiket kis talpakra szerelve vagy a monitor oldalára csatlakoztatva használhatunk. Külsőre passzolnak az LCD borításához és felszerelve tovább növelik a nagyság kéjes érzetét.

Sajnos a hangminőség nem olyan jó, mint a kép, bár egy jobb PC-s hangszóró szintjét simán hozzák. Mégis, egy high-end multimédiás kijelzőhöz inkább felső kategóriás hangzás illene, sőt, megkockáztatom, hogy egy mély hangszóró is beleférne az árba a tökéletesebb élmény kedvéért. A jobb oldali hangszóró hátuljára szerelt hangerő és hangszín-szabályzók elhelyezése azonban egyértelműen elhibázott lépésnek minősíthető. Ebben az esetben a dizájn győzedelmeskedett a funkcionalitás felett.

Játék és DVD

Kattintson a nagyításhoz!
(Kattintson a képre a nagyításhoz!)
Egy Playstation segítségével teszteltük a kijelző játékokban és DVD-zésben nyújtott teljesítményét. Itt már egyáltalán nem okozott problémát a felbontás kiválasztása, az S-Video forrásra kapcsolva azonnal és jól váltott.

Sem a játékoknál, sem a filmeknél nem tapasztaltunk problémát, úgy tűnik, a Samsung 240T is azok közé az LCD-k közé tartozik, amelyeknél már csak legenda, hogy a gyors mozgások "szellemképesen", kicsit elúszva jelennek meg a képernyőn.

A felsővezetők álma

A Samsung 240T valóban tiszteletet parancsoló és rendkívül jó minőségű LCD kijelző, méretéből adódóan pedig egyelőre vetélytárs nélkül heverészik a trónon. Talán (biztosan) ezek a körülmények indokolják az átlagos felhasználó számára horribilis árát is: itthon kb. bruttó egymillió forintért kapható, de külföldön már ennél kevesebbért is hozzá lehet jutni.

Szívem szerint azt mondanám, hogy az államnak kutya kötelessége lenne egy ilyen monitort helyezni minden felhasználó asztalára, mert az élmény és a használhatóság össze sem hasonlítható a hagyományos monitorokéval. Megfelelő politikai akarat hiányában azonban úgy hiszem, még jó ideig a platinakártyás ügyfelek játékszere marad.