Évek óta fáradtan ébredek, és mostanáig abban a hitben éltem, hogy ez normális. Reggel hatkor szól az ébresztő, kimászom a konyhába, lefőzöm a kávét, kiöntöm a bögrémbe, két kanál cukor, kevés tej. Leülök a kanapéra, ölembe a laptop, kortyolgatás közben átfutom a híreket. Fél órával később már teljesen kinyílnak a szemeim, nyolc körülre összeszedem magam, délelőtt tízre megint hulla vagyok. Ilyen a legtöbb hétköznap. Nemcsak az enyém, sokaké.

Ígéret földje

Amikor az Axbo gyártója azt állítja, hogy egyáltalán nem kell fáradtnak lenni, fáradtan élni, akkor vagy túl nagyot ígér, vagy csak pofátlanul hazudik. Mint a napok óta szomjazónak azt mondani a sivatagban, hogy a következő homokbucka után egy Aquaparkot talál, ahol vizet permeteznek a levegőbe, úgy hűsítik a vendégeket. Ha a szomjazó a dűne mögött homokot talál, megöli az útbaigazítót, ha vízi paradicsomot, örökre hálás lesz neki.

Nem fokozom tovább: az Axbo tényleg működik, még ha ahhoz kevés is, hogy megváltoztassa az életünket.

Az osztrák gyártó terméke egy Apple-szinten is pofás dobozban érkezik, abban van az óra meg a két érzékelő. A készülék is a kaliforniai cég dizájnját koppintja, ami nem baj, mert a formatervezésben az Apple kiemelkedik az átlagból: az Axbo fehér kerete meg a középső, átlátszó lcd-panel miatt pont úgy néz ki, ahogy az elvárható egy közel ötvenezerbe kerülő ébresztőtől. Nyert is egy rakás díjat a forma.

Két gombot meg egy tekerőt találunk a keret jobb felső sarkában, ezekkel tudjuk beállítani az ébresztés idejét és dallamát (madárcsicsergéstől különböző dalokig terjed a választék), meg a hangerőt.

Van még a dobozban két méretben karszalag, meg a hozzájuk tartozó két darab érzékelő, a készülék ugyanis két ember ébresztésére alkalmas. A karszalagot, akár egy órát kell a karunkra húzni, aztán már csak annyi a dolgunk, hogy elaludjunk. Például a tengermorajlás hangjára, amit egészen addig játszik az óra, amíg ébren vagyunk. Aztán ha alszunk, lekapcsolja.

Alvás szakaszokban

Hogy honnan tudja, mikor vagyunk ébren? A karszalagba rakott érzékelő figyeli a mozgásunkat, és a közvetített jelek alapján felismeri az óra, amikor elszenderedtünk. Tudja, amikor mélyen vagyunk, és felismeri, hogy mikor ébredünk fel a legkönnyebben. Az alvásnak ugyanis több fázisa van, amik megmutatkoznak a mozgásunkban is, és ez a kulcs az Axbóhoz.

Az alvást két fő részre bontjuk: az egyik a gyors szemmozgás nélküli (NREM), a másik a gyors szemmozgásos (REM). Alvás közben több NREM és egy REM-ciklus fut végig körülbelül 90-120 percenként. Ha a gyors szemmozgásos szakaszban kelünk, könnyű az ébredés, ha valamelyik NREM-ben, fáradtnak érezzük magunkat. Különösen, ha a negyedik fázist kapjuk el.

Elalvás után egy átmeneti állapotba kerülünk, ami félúton van az alvás és az ébrenlét között. Ez az első NREM-fázis. A második szakaszban a szemmozgás teljesen abbamarad, az agyhullámok lelassulnak, a szívritmus és a testhőmérséklet csökken. A harmadik fázisban az agyhullámok tovább lassulnak, a negyedik fázisban meg az alvás legmélyebb szakaszába kerülünk: ilyenkor áll helyre a test energiaellátása, és ilyenkor ébredünk a legnehezebben.

Végül jön az ötödik szint, a REM-ciklus: felerősödik az agyi aktivitás, álmodni kezdünk, az izmok átmenetileg lebénulnak, közel kerülünk az ébrenléthez. Ilyenkor gyakran felnyitjuk egy pillanatra a szemünket, aztán alszunk tovább, és el is felejtjük az esetet. Ebből a fázisból a legkönnyebb ébredni, de szükség van a REM végigalvására is. Egy kísérlet során egereket keltettek fel az utolsó NREM-fázis után, így bár a szükséges alvásmennyiséget megkapták az állatok, a REM-fázis kihagyása miatt rövid időn belül elpusztultak.

Kötött sorrend

Az alvási ciklusok éjszakánként többször is megismétlődnek, átlagosan négy-hatszor, az alvás mindig a következő fázissorrendben játszódik le: 1-2-3-4-3-2-1-5. Látható, hogy egy hagyományos órával hét az egyhez az esélye annak, hogy rosszkor ébredünk. Ilyenkor a szervezet nem képes egyből átváltani, úgyhogy ha valakit a 4-es fázisban próbálunk felkelteni, az agy pillanatok alatt végigfut a 3-2-1-5-ös sorozaton. Érthető, hogy ebben az esetben miért vagyunk fáradtak, hiszen a szervezetet olyan sokk éri, amilyennel nem is kéne találkoznia, hiszen természetes körülmények között mindig a 5-ös fázisban ébredtünk (kivéve amikor támadt a mamut). A munkába járó emberek azonban akkor kelnek, amikor elő van írva, úgyhogy hetente többször is olyan támadást intéznek saját szervezetük ellen, amit az alig bír kiheverni.

Az alvás különböző fázisaiban az izmok állapota, a mozgás erőssége jól megkülönböztethető, és ezt használja ki az Axbo: figyeli testünket, és akkor ébreszt fel, amikor az 5-ös fázisban vagyunk, tehát amikor az szervezetünknek a legjobban esik.

Papíron jól hangzik a dolog, de a legfurább az egészben, hogy a módszer a gyakorlatban is működik. Sajnos csak egy hétig tudtam tesztelni az Axbót, de pár nap alatt kipihentebb voltam, mint korábban. Pedig a szokásosnál kevesebbet aludtam, hiszen az óra a beállított időt megelőző fél órában keresi a REM-fázist, és ébreszt, amikor kell, de sohasem később. Mivel az alvásom nem hajlandó a munkahelyemhez alkalmazkodni, többnyire nem a beállított időpontban van a REM-szakasz, és megesett, hogy fél órával, de 15 perccel szinte mindig korábban ébresztett az Axbo, mint egy hagyományos óra. Ennek ellenére könnyebben másztam ki az ágyból, mint máskor, és bár feltételezek némi placebóhatást is, ami később jött, az viszont már aligha csak a képzeletem szüleménye.

Mert bár öt-hat óra alvás után délelőtt 11-re már az Axbóval is kialvatlannak érzem magam, de nem a megszokott ólmos fáradtság tör rám, hanem olyasmi, ami mellett még hatékonyan tudtam dolgozni, beszélgetni, élni. Még kritikusabb volt az este, amikor másfél-két órával később jött rám az elviselhetetlen fáradtság, mint amúgy.

Hang nélkül nem megy

Persze vannak árnyoldalak is. Először is az Axbo nem helyettesíti az alvást, ha na napi 15-17 óránál többet töltünk ébren, menthetetlenül kimerülünk. Sokan talán viszolyognak a készüléktől a karra húzott adóvevők miatt, de miattuk kár aggódni: a mobilok, egyéb, az ágy köré rakott berendezések átlagosan egy watt erősségű rádióhullámokat bocsátanak ki, az Axbo alig 0,0001 wattnyit, és a karszalag is csak egyszer volt zavaró.

Funkcióból viszont kerülhetett volna több is bele: kettő karszalagot adnak az óra mellé, amivel két embert lehet ébreszteni, de nehéz kivédeni, hogy a korábbi csörgésre ne kelljen fel az is, aki még alhatna. A barátnőmnek és nekem ez nem okozott problémát, mert ő alszik mélyebben és én kelek előbb, de akinél fordított a helyzet, ott jól jönne, ha a karszalag némán, rezgéssel is tudna ébreszteni. Persze ilyenkor nem négy évig, hanem egy hónapig sem tartana ki az elem az adóegységben, amit egyébként egyben cserélnek, 40 euróért, kettőt ugye 80-ért.

Ezt a négyévente jelentkező költséget mindenképp hozzá kell adni az óra 50 ezer forintos alapárához, úgyhogy senkinek se legyen kétsége, ez egy drága ébresztő, ami csak részben oldja meg gondjainkat. Ha meg leküzdjük a stresszt, a kevés alvást, a frusztráltságot, nem is lesz szükségünk rá. Csakhogy a munkás hétköznapok nem a leküzdésről, hanem a felhalmozásról szólnak, úgyhogy szükségünk van mankókra, amik segítenek túlélni a hétfőtől péntekig tartó poklot. Vagy úgy is mondhatnánk, hogy életünk munkába járással töltött harmadát.

Az Axbót az EGZO Kft.-től kaptuk tesztelésre.