Pár héttel ezelőtt volt nálunk egy kisebb baráti összejövetel. Az egyik vendég, Éva már anya, és elhozta magával kétéves, folyamatosan üvöltő gyerekét is. A beszélgetés órákon keresztül nem akart beindulni, volt sírás, hisztizés, falkaparás, minden, ami akadályozza a normális kommunikációt. Az anyának már sírásra görbült a szája, amikor mentőötletként elővettem a Wii Sportsot. Öt perccel később mindenki remekül szórakozott, játszottunk, röhögtünk egymáson, és bár a gyerek üvöltve rángatta teniszező anyja lábát, senki nem izgatta magát miatta. Kiválós stresszoldót talált fel a Nintendo.

Mijamoto megint beindult

Persze a pc-hez ezerszer több emlék fűz, leborulok a PlayStation 3 funkciói előtt, napokig képes vagyok játszani az Xbox 360-ra írt játékokkal, mégis a Wii az egyetlen konzol, amiért felnőtt életem kezdetén is képes lennék fizetni. Mert megfelel az igényeimnek: a játékok többnyire rövidek, viccesek, és társaságban is elő lehet venni ezeket. Ez utóbbi szempont sokáig nem volt fontos a konzolgyártóknak. Aztán jött a Wii Sports, ami a mai napig feldob, kizökkent a hétköznapokból. És ami önmagában kevés – ideje volt a Nintendónak valami hasonlóval, mégis mással előállni.

A Fit a Wii Sportshoz hasonló játékgyűjtemény, kiegészítve a két évig készült, szumósok ihlette mérlegre emlékeztető hardverrel, ami egy új kommunikációs forma is egyben: segítségével a konzol már nemcsak hadonászós, de ugrálós is, legalábbis ez derült ki a japán reklámfilmekből.

Mert európai, amerikai leírások még alig vannak, az óriási kereslet miatt csak az ázsiai országban lehet kapni a kütyüt, hozzánk április végén érkezik majd meg. Leszámítva ezt az egy darabot, ami a forgalmazó jóvoltából más most a régióban, sőt nálam van.

A szoftver konfigurálása 15 perc alatt megvan, és bár nem ismerem a japán karaktereket, úgy tűnt, hogy a magasságomat, a testsúlyomat, meg hasonlókat kellett megadnom. Aztán már csak be kellett kapcsolni a mérleget, és kezdhettem játszani.

Kényelmes

A dolog lényege az egyensúly, meg az, hogy melyik lábunkat terheljük jobban és hol. A mérleg ezt érzékeli, a beérkezett információkat feldolgozza, a konzol pedig beolvassa az adatokat, és ennek megfelelően jeleníti meg a játékot. Mindez a másodperc törtrésze alatt zajlik. Máshogy nem is lehetne például síelni.

A Fittel a léceket irányítani elképesztően egyszerű: ha a bal lábunkra nehezedünk, balra kanyarodunk, ha a másikra, ki lehet találni. A szerkezet érzékeny és pontos, ez utóbbi a Wii távirányítójáról nem volt mindig elmondható. Apró mozdulatoknál, például golfozás közben az utolsó, pici ütésnél sokszor nem fogta fel a szerkezet, hogy mit akarunk. A Fittel viszont nincsenek ilyen problémák, a legapróbb testsúlyáthelyezést is közvetíti a masina, éppen ezért nagyon nehéz teljesíteni egy pályát.

Ha ugyanis kiesünk az egyensúlyi helyzetből, végünk: egy erős balkanyar után biztosan erős jobbkanyart veszünk, hiszen ha erőteljesen ránehezedünk az egyik lábunkra, erősen nehezedünk vissza a másikra, már ha nem akarunk leborulni a mérlegről. A játékban mindez úgy jelenik meg, mintha ittasan próbálnánk lecsúszni néhány szappandarabon a hegyoldalról.

Ugyanez igaz a snowboardra, ahol inkább a sarkunk és a lábfejünk közt kell megosztanunk a testsúlyunkat, a síugrásnál viszont már összetettebb a feladatunk. A gyorsulós szakaszban az a fontos, hogy előredőlve minél nagyobb sebességet érjünk el, aztán a sánc végén fél másodpercnyi időnk marad arra, hogy vigyázzba vágjuk magunkat. Ha túl korán vagy túl későn egyenesedünk ki, hógolyóként végezzük, de a fél másodpercen belül sem mindegy az időzítés, 50-60 méter is múlhat az elsietett mozdulaton.

Mindenki röhög

Az irányításban aztán már nincs sok újdonság, a játékok viszont annyira különböznek egymástól és olyan sokan vannak, hogy órákig lehet játszani a szerkezettel anélkül, hogy elunnánk. Akkor is inkább a kimerültség miatt zuhanunk majd a kanapéra.

A hullahopp például bármelyik buli sztárja lehet, mert a játékos kábé úgy néz ki a feladat teljesítése közben, mintha a fenekével igyekezne megsemmisíteni a hátulról támadó ellenséges civilizációt. Idióta testmozgásokból van itt egy rakás, és amíg a mérlegen álló önfeledten szórakozik, a többi játékos a földön gurulva röhög.

A játékokat apró részletekkel próbálták feldobni. Van például a fejelős, amikor a karakterünk arra hajol, amerre mi a képernyő előtt. Ha elég ügyesek vagyunk, visszafejeljük a focilabdákat, de ha a lerúgott cipőket találjuk el, pontlevonás jár, ahogy a focilabdákra kísértetiesen emlékeztető levágott pandafejek eltalálása is mínuszt jelent. Máskor meg egy épületek közé kifeszített kötélen kell átmásznunk, itt az apró mozdulatokon, egyensúlyunk folyamatos megtartásán van a hangsúly, egészen a kötélen táncoló robotkutyáig, amit át kell ugranunk. Keménydrogok hatása alatt készült ez a játék is, az már biztos.

A Wii Fit egyik nagy előnye, hogy nem ér véget ott, ahol a Wii Sports leült: sokkal több játék van, sőt edzésterveket, jógagyakorlatokat is végezhetünk a kütyüvel, utóbbit azonban nem ajánlom. Ha folyamatosan arra koncentrálunk, hogy tökéletesen egyensúlyban legyünk fizikailag, a dolog spirituális oldalára nem tudunk odafigyelni, de a helyes testtartás megtalálására mindenesetre alkalmas a program.

Lesz folytatás?

A Fit persze csak az első lépés, tartalékok még bőven vannak itt. A távirányító és a taposó hatékony összekötése még hátravan, mert itt a kontrollert csak arra használjuk, hogy továbblépjünk az egyes menüpontokon. Arra meg minek? A fene se akarja síelés közben a kezében tartani a kütyüt, jobb lenne, ha egy erősebb taposással is le lehetne okézni a felugró kérdéseket. Viszont mennyire jó lenne, ha a Wii Sportsban, bokszolás közben nem a kezünk mozgatásával, hanem a lábunk bedöntésével tudnánk elhajolni az ütések elől!

Ahhoz képest nem drága a Wii Fit, hogy a csomagban benne van a játék és a hardver is, de csak akkor merném ajánlani kétségek nélkül, ha tudnám, hogy a jövőben is lesznek játékok, amik kihasználják a mérleget. Erre elég nagy az esély, Japánban eddig egymillió Fitet adtak el a decemberi start óta az ötmillió Wii mellé, és a kereslet még mindig magas, csak a Nintendo már az európai startra gyűjti a készleteket. Hozzánk április 25-én érkezik meg, és nagyjából 25 ezer forintba kerül majd. Nyárra kiderül, hogy összejön-e a kritikus tömeg.