Mesterséges gömbvillám
Eljárásuk a következő volt: egy mikrohullámú rezonátorba szilárd anyagot (üveget, szilíciumot, germániumot, alumínium oxidot) helyeztek, és ehhez hegyes végű rudat közelíttek. A rúd csúcsánál fókuszálódott mikrohullámú sugárzás olyan erős olyan erős volt, hogy a csúccsal szemben felmelegítette a munkadarabot, s abból fényesen világító, olvadt és félig elpárolgott felhő csapott ki - ez idáig a mikrohullámú fúrás néven ismert eljárás. A rudat ezután lassan eltávolítva "kihúzták" a plazmafelhőt. A felhő először követte a csúcsot, majd oszloppá alakult, végül a mennyezet közelében kis világító gömbbé állt össze. A megfigyelések szerint a kis plazma gömb (bekapcsolt mikrohullámú rezonátor esetén) stabil volt, a kamrában szabadon mozgott, megperzselte a tárgyakat, és energiát kizárólag a mikrohullámú sugárzásból vett fel. A tárgyakról visszapattant, és inkább hasonlított folyadékra vagy zselére, mint gázfelhőre. A cikk végén a szerzők egyszerű elméleti modellel magyarázták, hogyan táplálkozik mikrohullámmal a gömbvillám. Arra is emlékeztettek, hogy a gömbvillám keletkezése hasonlít a fém nano klaszterek fizikájánál ismert plazma-rezonancia jelenségre. Véleményük szerint nem lehetetlen, hogy természetes körülmények között is így születik a gömbvillám - olvasható az elementy.ru orosz tudományos hírportálon.