További Jog cikkek
Gyertyánfy Péter: A műszaki fejlődés korábban is okozott már gondot. Kezdetben a hanglemez sem volt igazán besorolható a korábbi műfelhasználások sorába. A film őskorában is nagy volt a tanácstalanság: vajon irodalomnak, vagy fényképészetnek kell-e tekinteni. A fénymásoló, illetve a magnetofon megjelenésekor a megoldást az úgynevezett reprográfiai- illetve üreskazetta-jogdíj bevezetése jelentette. Az internet azonban sokkal összetettebb probléma, elsősorban azért, mert nem kötődik országhatárokhoz. A szerzői jog - akárcsak a szabadalmi jog - területi jellegű. Tehát az engedélyezés, ellenőrzés, szerződéskötés, kártérítési igénnyel való fellépés jogát az adott ország határain belül biztosítja. Az internet-felhasználásról ellenben sosem lehet pontosan tudni, hol valósul meg. Az egyik országban keletkező tartalom a másikban is letölthető. A jog persze késésben van a folyamatokhoz képest, ugyanakkor nem igaz, hogy képtelen volt megoldást találni a szerzői jogi problémákra. 1996 végén két nemzetközi egyezmény is született, az Európai Unióban is készült egy irányelv az elektronikus kereskedelemről, illetve kidolgozás alatt áll egy az internet-szerzői jog viszonyáról. A nyugati országok nemzeti jogrendjébe is beépültek bizonyos - meglehetősen különböző - szabályok.
KT: Az évek óta tartó viták központi kérdése: kell-e ellenőrizni a virtuális teret? Az internet használói elsősorban az információ szabadságára hivatkoznak. Ez méltányolható szempont.
GyP: Nagyvonalú általánosítás mindenre, ami az interneten mozog, az "információ" kifejezést használni. Az internetes tartalmak egy része ugyanis minősített információ, vagyis szerzői mű. És nem szűnik meg annak lenni, ha digitális formába kerül át. Az interneten szabad prédává lett termékek, alkotások - a védjegytől a kereskedelmi néven át a zeneművekig - jogtulajdonosai azt mondják: ha a szellemi alkotások példányhoz kötött, így követhető értékesítési folyamata átalakul és átkerül az internetre, az egyben azt is jelenti, hogy megszűnik a védelem az alkotásokra.
KT: Ez lényegében megtörtént - legalábbis a zeneművek esetében.
GyP: Nem történt meg. A nemzetközi kereskedelmi szabályozásban leszögezték: az internet nem jogmentes tér. A szellemi alkotások felhasználásának ott is a jogtulajdonos ellenőrzése alatt kell maradnia.
KT: Ez szépen hangzik, de a Napster, MP3 programok és társaik ezekre fittyet hánynak.
GyP: Valóban, de a dolog mégsem lehetetlen. A megoldás - meggyőződésem szerint - csakis politikai akarat kérdése. Alapvető feltétele a nemzetközi összefogás, másrészt az iparág - az internetet üzemeltetők és a jogtulajdonosok - összefogása. Valamint az internet további fejlődése, amely jogszerű felhasználás mellett is profitot tud termelni az internetet üzemeltető cégeknek. A folyamat látványosan fölgyorsul majd, ha az internet-üzemeltetők maguk is jogtulajdonosok lesznek. Ennek megvannak az első jelei. Nem biztos, hogy szerzői, sőt kulturális szempontból jó lesz, ha összeolvad a műsorszolgáltató valamint a távközlési és hálózatüzemeltető szervezet - amely már így is meglehetősen összetett - mondjuk a filmgyártókkal, hanglemezkiadókkal, de az biztos, hogy amennyiben megtörténik, az interneten azonnal megteremtődnek a jogérvényesítés műszaki feltételei is. Nagyon valószínű, hogy nem a magánszemélyek internetes kommunikációját fogják elsősorban ellenőrzés alá vonni...
KT: Mindenesetre arra is lehetőség lesz.
GyP: Igen, de nem az a cél, hanem az, hogy aki üzletszerűen hasznot húz a találmány, védjegy, mű internetes használatából, az fizessen. Nyilvánvaló: soha nem lesz olyan technika, amely ezt önmagában biztosítani képes, hiszen a jogkövetés sosem száz százalékos.
KT: Azt mondta az imént: az internet megrendszabályozása politikai elszánás kérdése.
GyP: Az internet viszonylagos ellenőrizetlensége nem csupán ideológiai megfontolásokból állhat fenn. Nem azért segítik a terjedését a fejlett ipari országokban - például alacsony telefondíjakkal - hogy a demokratizmust és a szólásszabadságot erősítsék, hanem azért, mert úgy gondolják: az emberek közti munkakapcsolat, valamint a termékek cseréje is átkerülhet a világhálóra. Ettől az internet a gazdaság erős ágazata lehet és megnöveli a munkahelyek számát. Sőt, az USA-ban - az internet őshazájában - az amerikai exportjavak eljuttatásának eszközét látják benne. Nota bene az amerikai exporttermékek legjelentősebb csoportja az audiovizuális mű, a film. Következésképpen amint a technika fejlődése lehetővé teszi a nagyjátékfilmek könnyű letöltését, internetes terjesztését, az Amerikai Egyesüt Államoknak elsődleges érdeke lesz szigorúbban föllépni a jogtulajdonosok védelmében. A Digital Millenium Copyright Act (DMCA), vagyis az amerikai szerzői jogi szbályozás - kompromisszum. A fő szempont az volt: hogyan lehet elkerülni az internetes hálózati szolgáltatók működésének ellehetetlenülését miközben továbbra is viselik a jogi felelősséget a fölvitt tartalmakért. Az EU-ban is létezik egy új irányelv - a felelősség korlátozása az elektronikus kereskedelemben - amelynek a nemzeti jogokba való átültetése most kezdődött meg.
KT: Létezik az "anticopyright-mozgalom", amely szerint a jogdíj-alapú üzleti modellt meg kellene változtatni. Lát erre lehetőséget?
GyP: A szerzői jog nem örök intézmény. Elképzelhető, hogy fölváltsák egy más rendszerrel, de annak is biztosítania kell a lényeget: azt, hogy ösztönözzön újabb alkotásra, hogy eleget tegyen a mindenkiben meglevő elismerés utáni vágynak - ezek morális jogok - és kellő megélhetést biztosítson azoknak, akik létrehozzák az új szellemi alkotásokat. Én nem tudok olyan új rendszerről, ami fölválthatná a szerzői jogot. Nagyon sikeres, vagy egészen kezdő szerzők esetében el tudom képzelni, hogy az internet olyan médium lehet, amelytől nem várnak pénzt a szerzők. A sikeres előadóművész további promóciós eszközt lát benne, a kezdőnek pedig nincs más lehetősége, hogy megismertesse magát. Elképzelhető lenne - bár nem tartanám szerencsésnek - a visszatérés a kezdetekhez, amikor is a munkáltató és a munkavállaló viszonya határozta meg a szellemi alkotások sorsát. Ez azt jelentené, hogy az alkotás ösztönzésére egyedül a munkabér szolgálna, vagy a megbízási díj. Ennek fejében a munkáltató - a nagy kereskedelmi, ipari konszernek - teljes utasítási jogot szerezhetne az alkotás tárgyát, a létrejött művet és a felhasználói jogot illetően. Az évszázadok során bebizonyosodott, hogy ez nem tesz jót a kreativitásnak és a minőségnek. A szerzőnek szüksége van arra, hogy közvetlenül érezze: műve jó és élvezetet szerez vele másoknak. Ez még akár a szoftverrel is így van. A mű felhasználása során elért bevételből való arányos részesítés adja meg ezt az érzetet. Ugyanilyen fontos a névfeltűntetés, a szerzőként való elismerés, a változtatás nélküli felhasználás joga.
KT: Ami a változásokat illeti: az internetszolgáltatók leszögezték, készek az önszabályozásra. Másfelől - és itt az ausztrál szűrőrendszert szokták példaként emlegetni - működőképes lehet a roppant drága hatósági korlátozás is. Melyiket látja a járható útnak?
GyP: Magyarországon az önszabályozást, illetve a szerzők képviselőivel való együttműködést. Az úgynevezett szűrőrendszerek igen költségesek. Nem véletlen, hogy a német hangfelvételgyártók sem építettek még zsilipeket az internet fő csatornáira, noha állítják, már ma lehetőségük volna rá.
KT: Ez elvben hogyan működhetne?
GyP: A hálóra föltett tartalomba elektronikus jeleket - úgymond ujjlenyomatot, vagy vízjelet - építenek be, majd ezeket a továbbiakban az internet különféle csomópontjain azonosítani lehet, netán megakadályozni a továbbszállítást. Mivel ma a netre túlnyomórészt hangfelvételen rögzített zeneművek kerülnek föl, ezeknél - és a számítógépes programoknál is - megoldható az integrált azonosító jel feltűntetése.
KT: Ez kevés sikerrel kecsegtet, miután a szabad információ hívei remekül tudnak programozni. A sajtóban nagy port vert fel annak az amerikai ifjúnak a - Freenet elnevezésű - találmánya, amely a cenzori beavatkozásra a törlésre ítélt fájl megsokszorozásával illetve a rendszerben való szétszórásával válaszol.
GyP: Önmagában a kódok soha nem lesznek elegendőek a jog hatalma nélkül. A nemzetközi egyezmények értelmében a jogosulatlan dekódolás is a szerzői jog megsértésének minősül, vagyis büntetőjogi következményekkel jár. Ez átkerült a magyar jogrendbe is. A szankciók elsősorban azokat fenyegetik, akiket a legkönnyebb elérni, vagyis akik üzletszerűen kalózkodnak. Ez nem lehetetlen, mert aki hasznot akar húzni a dologból, az kénytelen azonosítani magát. A legnagyobb felhasználókat tehát a jog szerint már ma is felelősségre lehet vonni. Hiába jönnek a hírek Amerikából, hogy a Napster mellett más, még bonyolultabb - a közreműködő szolgáltatót még kevésbé azonosító - rendszerek is léteznek. Azt is lehet tudni, hogy a Napstert és az MP3.com céget igen jelentős kártérítés fenyegette, amelyből úgy tudtak kimenekülni, hogy megegyeztek peren kívül.
KT: Mit tehet az Artisjus Magyarországon az együttműködés érdekében?
GyP: Az internetre fölkerülő tartalmak legjelentősebb részét - a zeneműveket - mi ellenőrizzük. A zene internetes jogosítására vonatkozóan közzétett általános szerződési feltételeinkben felajánljuk az internetes szolgáltatóknak, hogy kössünk önkorlátozáson alapuló szerződéseket. Ezzel a szolgáltató megmenekülhet a majdnem korlátlan felelősségtől. Számunkra pedig azonosíthatók lesznek azok, akik a tartalmakat fölviszik. A szerződés tartalma hasonló lesz az amerikai - 'notice and take down" elven alapuló - szabályozáshoz (bővebben lásd: a Magyar Közlöny 2001/4. számában közzétett szerzői jogi díjszabás), vagyis, ha alapos okunk van feltételezni, hogy valamelyik honlapról engedély nélkül letölthetőek a zeneművek, akkor a szolgáltató kérésünkre időlegesen leveszi ezeket a tartalmakat. Állásfoglalást kér a tartalomszolgáltatótól, közli velünk a nevét és címét, ily módon mentesül a felelősség alól.
KT: Sikerült már egyetlen szerződést is megkötni?
GyP: Előzetes megállapodásunk van a Matávnettel.
KT: Egy biztosnak látszik: a felhasználók számára mindez alaposan megnöveli a szolgáltatások árát.
GyP: Az valóban növelheti a költségeket, ha a tartalomszolgáltató ezentúl nem illegálisan, hanem engedély birtokában, díjfizetés fejében kínálja föl a tartalmakat. De hát ez így van rendjén.
forrás: Kontextus.hu