Beragyogta Kaliforniát az iPhone 3G S

Arra tippeltem, hogy Santa Claraban, a semmi közepén a hétkor nyitó boltnál nem lesznek sorok. Azt még megértem, amikor egy éjféli premierekre összegyűlik a tömeg, hiszen azokat rendszerint valamelyik nagyváros egyetlen Apple-üzletében rendezik, a 3G S premierjére viszont nem készültek központi show-val, csak annyi történt, hogy délelőtt 10 helyett reggel 7-kor nyitottak az üzletek.

Amikor megérkeztem a bevásárlóközpontba, és az Apple Store bejárata előtt hat-hét ácsorgó embert találtam, elkeseredtem, mert tudtam, hogy nincs időm várni, délben indulnom kell a reptérre, és még össze kéne pakolnom a szállodában. Szomorúan beálltam az utolsó vásárló mögé, amikor megjelent egy biztonsági őr, és elmutatott jobbra: az épület vészkijárata volt arra, egy hosszú, talán húsz-harminc méteres sötét folyosó tele emberekkel, és még kint is kígyózott az embermassza. Na, az volt a sor.

Elballagtam a végére, láttam, hogy a várakozókat kávéval, vízzel és süteménnyel kínálja az Apple, meghalni tehát senki sem fog. Vártam öt percet, nem történt semmi, úgyhogy visszamentem a bolthoz, felmutattam az indexes igazolványomat, és megkértem egy eladót, hogy vigyen be. Előkerült a boltvezető, aki minden magyart üdvözöl Kaliforniából, és aki két méternél messzebb egyszer sem állt tőlem, miközben a mobilt nyomkodtam: megfigyelt.

Merthogy bejutottam az üzletbe, ahol vagy tíz iPhone 3G S várta, hogy kipróbáljam őket. Csak egyet teszteltem, és gyorsan végigpörgettem az ismert újdonságokat, hogy azokra koncentráljak a rövid idő alatt.

Több pixel nem jelent semmit

Először is a forma ugye nem változott semmit, a gomb viszont kevésbé meggyőző, mint eddig: mintha érintésérzékennyé vált volna, alig mozog, ami kissé bosszantó, de az is lehet, hogy idővel majd bekopik.

Az egyik legnagyobb újdonság az átalakított kamera, aminek a felbontása nem sokat nőtt, 3,2 megapixeles lett a 2 helyett, de nem is ez a lényeg, mert 10 megapixellel is lehet rossz fotókat készíteni. És természetesen az új iPhone-nal sem fogunk jókat, mert rendes képhez rendes optika kell, de ahogy néztem, a korábbi modellhez képest kevésbé zajos fotókat készít a 3G S, ami sokkal fontosabb, mint a plusz 1,2 megapixel. Változott a fókusz is, most már nem az egész világra akar ráélesíteni az iPhone, elég ráböknünk a kijelzőn a fontosnak tartott részletre, a többi már a gép dolga.

Még nagyobb áttörés, hogy videókat is felvehetünk a telefonnal, méghozzá 640x480-as felbontásban. Kipróbáltam a boltban, kerestem sötétebb felületeket, világosabb részeket, végig vállalható minőséget produkált, már persze ha azt a minőséget a Youtube-on és nem mondjuk a Sundance-filmfesztiválon akarjuk vállalni. Az elkészült filmet egyetlen mozdulattal feltölthetjük a Youtube-ra, amennyiben belépünk a felhasználónevünkkel és jelszavunkkal, de küldhetjük emailben is. Erre a minőségre számítsunk:

A legérdekesebb kérdés persze a sebesség. Lássuk be, az iPhone kissé lemaradt. Amikor két évvel ezelőtt először vettem a kezembe, meghaladhatatlannak tűnt, amit a mobil produkált: nem kellett várnom a képek betöltésére, könnyed volt a szkrollozás böngészés közben. Ez a sebesség még ma sem kevés, amikor legalábbis az elmúlt napokban kipróbáltam a jóval erősebb hardverrel szerelt Palm Pre-t, nem nagyon éreztem a különbséget, ami talán azt jelenti, hogy az iPhone szoftverfejlesztői jobb munkát végeztek, meg hogy igazán korszerű mobilt senki sem tud készíteni.

Gyorsabb lett

A nagy kérdés ugye az volt, hogy mi történik az iPhone-nal, ha megkapja a Pre hardverét, és a 3G S pont erre a kérdésre ad választ. Elmondom: 2009-es telefon lesz belőle. A mobil egyik legidegesítőbb tulajdonságának tartottam, hogy állandóan várakozni kellett: amikor programokat nyitottam meg, sőt, még akkor is, amikor csak a kontaktjaimat vagy az üzeneteimet akartam megnézni. Tovább súlyosbodott a helyzet, amikor zenelejátszás ment a nyomogatás közben, néha olyan sokkos állapotba került a mobil, hogy újra kellett indítani.

Na most ennek vége: akármit indítottam el, azt egy pillanat alatt betöltötte az iPhone új processzora, és gyorsan el is tárolta a megduplázott, 256 megabájtos memóriában. Az Apple szerint kétszer lett gyorsabb a mobil, ami a puszta számok nyelvén talán igaz, érzetben azonban sokkal nagyobb a különbség: mostanáig a rendszer futtatása elvitte az erőforrások jelentős részét, az alkalmazásoknak már csak a jéghegy csúcsa jutott. Az új OS azonban nem kér többet, mint elődje, az alkalmazásoknak tehát a jéghegy csúcsán kívül ott van még egyszer a korábbi modell processzorának egész teljesítménye, ami meg is érződik rajta: villámgyors.

Szerencsére a készüléket jól feltöltötték adatokkal, így nemcsak üres kontaktlisták meg albumok közt kellett lapozgatnom, de használatra kész iPhone-ként sem találtam semmi kivetnivalót a 3G S-ben. A kontaktlisták, üzenetek egyből megjelentek, egyetlen alkalmazás elindulására sem kellett várnom, a Google Street Viewban akadás mentesen tudtam szkrollozni és a Safarival sem volt probléma. Elindítottam több oldalt is, majd kiléptem, és vissza, a memóriában azonban megmaradt az Index.hu, az Appleblog és az Engadget, nem akarta újra letölteni őket a mobil, és a megjelenítésük sem jelentett problémát.

Elindítottam az iránytűt, mivel azonban a kalózhajómon felejtettem a sajátomat féllábú Jacknél, nem tudtam megállapítani, hogy mennyire pontos. Az biztos, hogy a legkisebb mozgásra is gyorsan reagált, tehát vagy jól, vagy következetesen rosszul mutatja az északot. Arra viszont nem sikerült rájönnöm, mire jó ez a funkció.

Kipróbáltam a VoiceOvert is, amitől megint nem sokat vártam: nem hiszek abban, hogy az informatika megérett a hangvezérlésre, őszintén abban sem vagyok biztos, hogy akarok hanggal vezérelni. Na, de a lényeg, hogy nem is nagyon lehet: átnéztem a kontaktlistát, és megpróbáltam néhány nevet beolvasni a telefonnak, de a kelet-európai akcentusom kifogott rajta, és rendre más embereket hívott a mobil. Mindig telefonált, de sosem a megfelelő helyre. Valójában egyébként szerintem az óriási zaj jelentette a problémát, de hát pont az ilyen szituációk, sorban állás, buszon kapaszkodás közben fordul elő, hogy nem tudjuk használni a kezünket és inkább a hanghívást használnánk. Szóval engem nem győzött meg a funkció.

A mobil viszont annál inkább. Megjelent az új szoftver, amiről a Cellanapló már több cikket is írt, és ami lényegében megadott minden olyan funkciót az iPhone-nak, ami korábban hiányzott belőle. Az új, jóval erősebb hardverrel meg ki is tudjuk használni a képességeket, és nem érezzük majd úgy időnként, hogy ököllel kell csapkodni az agyhalott állapotba került mobilt.