Szánalmas az összes kamerás mobil?

Komoly prekoncepcióval álltam neki a mobilos kamerák összevetésének, ezt bizonyítja a készülékválasztás is: a teszthez a legdrágább telefonokat és az egyik legolcsóbb digitális fényképezőgépet kértem be. Arra gondoltam, hogy még egy 25 ezer forintos kamera is jobb képminőséget produkál, mint a 120-150 ezer forintos, kifejezetten erre a területre fejlesztett mobilok. Merthogy az egyik célkészülék, normális méretű optikával meg érzékelőcsippel, a többi meg elsősorban beszélgetésre jó, fotózni csak akkor érdemes velük, ha dokumentálni akarjuk a koccanásunk körülményeit, vagy véletlenül meglátjuk, ahogy a sarkon Alain Delon egy stricilila garbóval közösül.

Harcosok

A mezőnyben csupa öt megapixeles gép szerepel, egyedül a Panasonic 27 ezer forintos alapkamerája, a Lumix DMC-LS60-as hat megapixeles, de abban biztosak voltunk, hogy nem a plusz egymillió pixel dönti majd el a küzdelmet.

A mobilok közül a Nokia N95-öse (kb. 150 ezer forint) és az LG Viewty-ja (kb. 105 ezer forint) emlékeztet a leginkább fényképezőre, bármelyik oldalt is nézzük: szemből mindkettő csak egy nagy kijelző, utóbbi ráadásul érintésérzékeny. A hátlapja mindkét gépnek megtévesztő, normális méretű optika, vaku, márkajelzés van a készülékeken, szóval sima fényképezőnek is tűnhetnek.

A Samsung G600-as (kb. 90 ezer forint) már átlagos mobilnak néz ki, normális körülmények között még az optika sem látszik rajta, ahogy szemből a Sony Ericsson K850i (kb. 110 ezer forint) is csak telefon, hátulról viszont már hardcore kamera: üveg mögött a zárható lencse, vaku, ráadásul ott a Cyber-shot felirat, ami a Sony kompakt digitális kameráinak is a márkajele. Kemény játékossal van tehát dolgunk, ha fogadni kellett volna, a K850i-re teszek, mert a japán gyártó már négy éve is készített olyan kamerákat, amik elfogadható minőséget biztosítottak: elég azt a technológiát lekicsinyíteni, aztán bezsúfolni az antenna meg a billentyűzet közé, és kész a használható gép.

A mostani cikk nem foglalkozik azzal, hogy mobilként hogyan viselkednek a készülékek, hiszen a Sony Ericssonról, a Nokiáról és a Samsungról is jelent meg már írás, az LG-ről meg rövidesen jön egy, most csak kameraként teszteltük őket. A fényképeket automatikus beállítások mellett végeztük, és nem foglalkoztunk a finomhangolással sem, mert aki egy mobillal akar remek képet készíteni, az normális ember nem lehet. Kipróbáltuk viszont, hogy a zsebünkből előrántva milyen eredményre számíthatunk.

Fogós

Használhatóság és funkciók szempontjából egyértelműen a hagyományos készülék, a Panasonic a nyerő, ez nem is volt kérdés: gyorsabb a mobiloknál, kevesebb idő bekapcsolni, mint a telefonokat hagyományos üzemmódról fényképezésre állítani. Jobban fogható azoknál, könnyebb beállítani, van rajta optikai zoom és optikai képstabilizátor is, ami szürkületben jöhet jól a remegő kezű fotósoknak.

A kijelző minősége viszont gyenge, ennél csak a Samsung nyújt kevesebbet, kevesebb fényerőt, de a két lcd-panel nagyjából ugyanabban a súlycsoportban van. A Sony Ericsson mobilján is kicsi a kijelző, de a képminőség remek, éles, kontúros a látvány. A csúcsot egyértelműen a Nokia és az LG jelenti, de utóbbi győz az óriási fényerő miatt, meg azért is, mert érintésérzékeny felületről van szó, úgyhogy a menükben sem tévedünk majd el. A használhatóságot tovább könnyíti az optika körül elhelyezett tárcsa, amivel a digitális zoomot használhatjuk, persze miért is tennénk?

A sebességtesztben az LG végzett az élen, bármelyik menüből két másodperc alatt átvált fényképezőgépre a készülék, normális fényviszonyok mellett egy másodperc alatt elkészül a fotó. A Nokiának és a Sony Ericssonnak három másodperc az átváltás és két másodperc a kép elkészítése, lementése, míg a Samsungnak négy-négy másodpercre van szüksége mindkét feladat elvégzéséhez (az átkapcsoláshoz például azért, mert először szét kell csúsztatni, a lencsét ugyanis maga a burkolat védi). Ráadásul nem is mindig akar fotózni a Samsung: volt olyan esti fotózás, amikor a koreai gép nem volt hajlandó képet készíteni, pedig a többi telefonnak nem volt kifogása a fényviszonyokkal kapcsolatban.

Elvárások

Persze ezek csak telefonok, senki sem kéri számon rajtuk a hagyományos funkciókat (pedig van állítási lehetőség bőven), az egyetlen valódi kérdés az, hogy milyen képminőséget képesek produkálni. Mert ha már 5 megapixeles a ccd-csip, akkor elvárható, hogy ne csak felbontásban legyenek erősek a gépek, hanem képminőségben is. Meglepő, hogy nem is égtek le olyan nagyon.

Nappal, normális fényviszonyok közt például alig tudtam megállapítani, hogy melyik fotót csinálta a kamera, és melyiket a mobilok. A Samsung talán valamivel homályosabb képet készített az elviselhetőnél, több a kiégett felület, és persze egyik telefonnak sem volt olyan finom a rajzolata, mint a Panasonicé, mégis bőven elviselhető minőséget kapunk.

Összességében nézve mindegyik mobil jól szerepelt, bár az is elmondható, hogy amíg a kamera egyszer sem hibázott, addig mindegyik telefonnak volt egy-egy rossz döntése: túlexponált képekkel, rossz színekkel, homályos foltokkal találkoztunk a nappali fotóknál, de sokkal többször voltak jók a képek, mint ahányszor rosszak. A különbség csak nagy közelítésnél jön ki: az utcanévtábla például látszólag mindegyik készüléken pont ugyanúgy fest, a g-re közelítve viszont kiderült, hogy a Panasonic szépen definiált szélű betűt rögzített, a többi gép viszont telerakta szeméttel a fehér táblát. Persze nem kell ráközelíteni a g-re, és akkor nincs ilyen probléma.

Sötétben a döntés

Az igazi különbség este jön ki, lámpafény mellett úgy tűnik, hogy egész generációk vannak a készülékek között: a Panasonic az LG és a Sony Ericsson természetes színeket jelenít meg, a Nokia fotója fakó, a Samsung képei alapján viszont azt hihetnénk, hogy a gammasugárzás elpusztított már minden szervest ezen a bolygón, és csak a halott színek maradtak. A vaku engedélyezése után még durvább a helyzet, akkor már a Samsung fénye maga a gammasugárzás, ami úgy világítja meg a kép alanyát, mint a Klingonok sugárfegyvere Kirk kapitányt. A Panasonic remek képet készít vakuval is, a Sony Ericssonnal sincs baj, a Nokia nem az igazi, az LG meg csak utolsó előtti.

Éjszakai képeknél meg már nincs is vita, egyedül a Lumix tudott olyan felvételt készíteni, amit szívesen mutogatnánk az ismerőseinknek, a mobiloknál az sem egyértelmű, hogy mit akart rögzíteni a fotós, annyira nem látszik semmi.

Úgy látszik, nappal, jó fényviszonyok mellett az öt megapixeles telefonok reális alternatívái lehetnek az olcsó kameráknak, már amennyiben elfogadjuk, hogy jóval többe kerülnek ezek a speciális mobilok, mint a hétköznapi társaik. Sötétedés után viszont már komoly kompromisszumokat kell kötni, egyedül talán csak Sony Ericsson gépéről mondható el, hogy minden körülmények között használható képeket produkált. Az LG is csak a vakuja miatt vérzett el, amúgy jó fotókat készít a Viewty, a Nokia színei viszont kissé fakók, a Samsung meg elpusztul, ha besötétedik.