Zsebre vágott hangstúdió

A hordozható hangrögzítő akkor jó, ha kicsi - hogy könnyű legyen cipelni, és a motozás során se találják meg -, és strapabíró, hiszen működése alatt extrém körülmények (tánc, pogó, csápolás) léphetnek fel. A hetvenes évek végén megjelent kazettás walkmanek - bár nem ilyen használatra tervezték őket -, ezeket a kívánalmakat a kor szintjén úgy-ahogy kielégítették; néhány évvel később pedig, nagyjából egy komplett hifilánc áráért egy-egy típust már optimalizáltak is erre a feladatra, majdnem lemezminőségű hangfelvételt garantálva. A második hullám a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján indult, ekkor digitálisra váltott a világ: meg is jelentek előbb a miniatűr DAT-ok, nem sokkal rá pedig a MiniDisc-ek.

2006-ban, amikor minden tizenéves mp3-lejátszóval a zsebében rohangál, azt gondolnánk, hogy az ipar túllépett ezeken a mozgó alkatrészekkel operáló megoldásokon, és tele vannak a boltok elektronikus memóriába rögzítő eszközökkel; a valóság ezzel szemben az, hogy ilyeneket - a gyenge hangminőségű, beszédfelvételre szolgáló diktafonokon kívül - alig találni.

Ebbe az űrbe szakított be néhány hónapja az amerikai M-Audio nevű vállalkozás MicroTrack 24/96 nevű kis dobozkájával, és rögtön sikerült is egyfajta kultikus pozíciót kivívnia magának szülőföldjén - minden valamirevaló kütyüblog körbeajnározta legalább egyszer -, így elhatároztuk, hogy mi is megismerkedünk vele közelebbről.

A szerkezet csöppnyi, mint egy mobiltelefon, és simán, probléma nélkül átcipelhető a koncerteket felügyelő legzordabb szekuriti-emberállományon is, mert ránézésre éppen egy mobiltelefonnak néz ki: kijelző, fölötte bekapcsológomb, alatta pedig kezelőgombok - az elrendezés egyértelműen a klasszikus Nokia-dizájnokat idézi fel. A felvétel a digitális fényképezőgépeknél már jól ismert CF (CompactFlash) kártyára történik, amit oldalt csúsztathatunk be a készülék gyomrába.

Az illegális felvételkészítést megkönnyíti az antennaszerűen rádugható apró sztereó mikrofon - amit a csomagban szintén megkapunk -, de a készülék persze nemcsak szerzői jogsértésekre használható, hiszen körkörösen számos egyéb csatlakozó tárul fel a megfigyelő számára. Ha például jóban vagyunk a zenekarral vagy a keverőpultnál lebzselő fiúkkal, akkor a pult kimenetét közvetlenül is rácsatlakoztathatjuk a MicroTrack profi, nagy jackdugós vonalbemenetére, így még jobb felvételt készíthetünk. Ha még ennél is tovább tudunk menni, és a rögzítendő hanganyag digitálisan is megkapható, a MicroTracknek egy saját digitális hangbemenet (koaxiális) is rendelkezésre áll ahhoz, hogy ilyen kimenettel rendelkező készülékekkel közvetlenül is összecsatlakoztathassuk. A felvételeket visszahallgatni fejhallgatón, vagy a vonalkimenetére csatlakoztatott erősítő segítségével lehetséges, kimenekíteni belőle pedig USB-vel lehet - csak feldugjuk a számítógépre, és máris külön meghajtóként jelentkezik be a holmi, rajta pedig a szabványos hangfájlok.

Itt jegyezzük meg, hogy elemet sosem kell cserélni benne, mivel akkumulátorja van; amit pedig - micsoda frappáns, takarékos megoldás! -, ugyanúgy az USB-csatlakozón keresztül tölthetünk, a számítógépünkkel.

Kis barátunk kétféle fájltípust tud készíteni: tömörítetlen .WAV-ot, és tömörített .MP3-at - mindkettőt sztereóban, a monó upgrade-et egy későbbi szoftververzióval ígérik (és ez nem vicc). A felvétel előtt be kell állítanunk, hogy melyik típust (tömörítettet vagy tömörítetlent) választjuk, és be kell állítani annak paramétereit is, hiszen ezektől a beállításoktól függ, hogy időben mennyi anyagot rögzíthetünk. Természetesen minél jobb minőséget szeretnénk elérni, annál rövidebb felvételt készíthetünk, és a MicroTrack nagyon jó minőségű felvételek rögzítésére is alkalmas: hangmintavételezője 24 bit felbontással, 96 kHz-es gyakorisággal is remekül kavar, ami azt jelenti, hogy a CD-k minőségét (16 bit, 44,1 kHz) is messze maga mögött hagyhatja - ha akarjuk. Ha a legjobb minőséget választjuk, akkor azért elég sűrűn kell cserélni a kártyát - egy sima koncert felvételéhez minimum két darab egygigás CF-kártyát fogunk elfogyasztani, - de ha megelégszünk egy közel-CD minőségű mp3-mal, akkor egy egész koncertturné is felfér ugyanerre a típusra, hiszen így majdnem húsz órát rögzíthetünk.

Mivel tesztidőszakunkban érdemi koncertesemény nem zajlott a környéken, ezért egy hevenyészett kvázikoncertfelvételt készítettünk a készülék képességeinek demonstrálására: betettünk egy lemezt az otthoni hifibe, rendesen felküldtük a hangerőt, majd - kezünkben a MicroTrackkel - a hangszórók elé álltunk, és elindítottuk a felvételt. Az eredmény egészen becsületes, a kicsi gyári mikrofonka igen jól muzsikál, bár a sztereó képpel kapcsolatban (érthető okokból) azért merülhetnek fel kérdések.

Persze nem a koncert az egyetlen helyszín, ahol egy ilyen cuccnak jól kell teljesítenie, számtalan egyéb alkalmazása lehet - például hangkönyvtárak, zajkönyvtárak összeállítói (sokan élnek ilyesmiből) is jól járnak vele. Tettünk mi is néhány ilyen próbálkozást, felvettük vele egy pláza atmoszféráját, a pesti forgalom hangjait, és jártunk egy pályaudvaron, ahol épp arra járt egy gőzmozdony, illetve egy közönséges szerelvény. (Valamennyi felvételt utólagos változtatások, manipulációk és vágások nélkül adjuk közre.)

Mindezt, hangsúlyozzuk, a MicroTrack saját kis mikrofonjával vettük fel - profik persze sokkal komolyabb mikrofonokat is csatlakoztathatnak (például kondenzátormikrofonokat is - az ehhez szükséges úgynevezett fantomtápfeszültséget is biztosítja a gép). Ha pedig túl halk a hangforrás, amit meg akarunk örökíteni, a beépített előerősítő segít - a tízméterekkel távolabb földre ejtett napilap zizzenése is robbanásként sújt le ránk, ha épp rajtunk van a fülhallgató. (Bár, ne hallgassuk el azt sem, hogy az előerősítő feltolása jól hallható alapzajszint-emelkedést okoz.)

A kis készülék tartozéka még egy hasonló méretű fekete védőtáska, és egy PC-s szoftver a felvett hanganyagok kezeléséhez, vágásához. A MicroTrack fogyasztói ára bruttó 110 ezer forint, nagyjából ugyanannyi, mint a hőskorban egy csúcsminőségű kazettás walkman, vagy kicsivel később egy hordozható DAT-magnó - csak most ugyanezért a pénzért sokkal kevesebbet kell dolgoznunk, vagyis a kormányzó koalíció kampányérvei ezen a területen is megállják a helyüket: semmiképp sem járunk rosszabbul, mint négy évvel ezelőtt. És a MicroTrack nem gyűri be a szalagot.