Robotedző menedzseli a focicsapatokat
További MP3 cikkek
Fantázia-Beckham, fantázia-Ronaldo
Az internet terjedésével egyre populárisabb fantasy footballt (FF) rajongók milliói játsszák. A helyi szokásoknak megfelelően, amerikai és európai változata egyaránt létezik. Az öreg kontinensen például tizenegy fős csapatok küzdenek egymással; a játékosokat meghatározott - valódi - bajnokságokból (angol, skót, spanyol, olasz, stb.) vásárolják össze. A képzeletbeli tizenegyek igazi focisták füves pályán mutatott teljesítménye alapján szereznek, illetve vesztenek pontokat.
Az FF az Egyesült Államokban átvette a sokáig legnépszerűbb baseball vezető szerepét: körülbelül harmincmilliónyian űzik az évi százmillió dolláros üzletet jelentő játékot. A résztvevők általában hat-tizenhat, de leggyakrabban nyolc-tizenkét csapatot számláló ligákban mérik össze tudásukat. A végső győztes kilétét többféleképpen, bajnokságonként változó szabályok alapján döntik el: vagy hetente játszanak egymással, és a legtöbb győzelemmel büszkélkedő lesz az első, vagy statisztikai módszerekkel értékelve a pályán nyújtottakat, az összesített pontszámban élenjáró alakulat tarol. Utóbbi esetben a kispadon ülők teljesítményét nem veszik figyelembe. Az összeállításról a (gyakran ugyanazon személy) technikai igazgató, vagy a tulajdonos dönt.
Fokozva az izgalmakat, néha rájátszásra is sor kerül.
Robotedző mindent tud
Az ohioi Masonben technológiai tanácsadóként dolgozó Tom McDonald tíz éve űzi a sportot. Sokakkal ellentétben nem munkának, hanem játéknak tartja. Felettébb kritikusan (és kissé drasztikusan) vélekedik a szakértőkről, szaklapokról. Úgy véli, nem a fantasy football fellendítéséért, még nagyobb elismertségéért ténykednek, hanem főként magukat reklámozzák. Évente kéttucatnyi magazint vesz meg, rendszeresen látogatja a különböző szervezetek összejöveteleit, és csak dühöng az olvasottakon, elhangzottakon. Nevek említése helyett (felettébb közhelyes, túl általános, tehát semmitmondó) tanácsaikat vesézi ki.
Miután nem talált a tájékozódásban, játékosokra vonatkozó információ beszerzésében valóban segítő on- és offline forrásokat, vagy csak aktualitásukat vesztett anyagokhoz jutott hozzá, úgy döntött, létrehoz egy speciális – saját állítása szerint „mesterséges intelligenciával működő” – programot. Robotedző (RoboCoach) tanácsot ad: kit és mikor kell, és kit nem kell megvenni, eladni, hogyan állítsuk össze a csapatot, mikor cseréljünk le, állítsunk be egy-egy játékost, és így tovább. Például, ha meg akarunk vásárolni egy óriási tehetséget, viszont biztosan tudjuk, hogy riválisaink legkorábban a negyedik mérkőzésen játszatnák, célszerű, ha kivárunk, és nem sokkal a szóban forgó meccs előtt igazoljuk le – így Robotedző. (De mi történik, ha vetélytársaink ugyanazt a programot használják, és azonos logikával gondolkoznak?)
Nyugodtan rábízhatjuk magunkat, elirányítja a csapatot. Taktikát se kell kidolgoznunk, megteszi helyettünk: „bármire képes, amit egy ember meg tud tenni. Megmondja, kit szerződtessünk le az átadólistás játékosok közül. Tanácsot ad arra vonatkozóan, mit tegyünk sérültjeinkkel. Összeállítja a kezdő csapatot.”
A tulajdonosnak semmi mást nem kell tennie, csak az adott liga paramétereit kell a programba betáplálnia. Viszont, ha azt nem teszi meg, Robotedző képtelen hasznos instrukciókat adni, mert mindig az adott bajnokság szabályaihoz igazodva áll elő javaslataival.
A játékra szakosodott legnagyobb honlapokon (Yahoo!, CBS Sportsline) szintén zökkenőmentesen működik.
Egyelőre azonban főként bizonyítania kell.