Eufrozina, Kende
8 °C
20 °C

Egyre véresebb a japán-magyar klikkelős háború

2009.04.25. 00:58 Módosítva: 2009-04-25 00:59:24
Körülbelül negyven magyar klikkelő néz farkasszemet nyolcvan japánnal, de ahogy 1552-ben Egerben, úgy 2009-ben az online világban sem számít a túlerő: nyerésre állunk. Pedig az oldal üzemeltetője megpróbál mindent elkövetni, hogy hatástalanítsa a magyarokat és a főellenséget.

J. Robert Oppenheimer, az atombomba atyja a Bhagavad Gitát idézte a világ első nukleáris robbantása után: "Halál lettem, világok elpusztítója". A clickclickclick.com oldalán kattintgatva megértettem, miről beszélt: amikor két éve először írtam róla, még ártatlan kis játék volt csupán, Magyarország a harminchetedik helyről figyelte az eseményeket, az élen meg Chile és Lengyelország viaskodott egymással: akkoriban már 130 millió kattintással az élre lehetett kerülni.

Már nem játék

Idő közben minden megváltozott. Ez már nem játék többé. Komplett hadtestek álltak fel speciális feladatra kiképzett harci egységekkel, komoly taktikai megbeszélés előz meg minden fordulót, a háttérben dolgozó nemzeti informatikusok folyamatosan a legfejlettebb fegyvereken dolgoznak, Lengyelország az ötödik helyig süllyedt, Japán és Magyarország meg évek óta tartó háborút vív egymással.

Legutóbb 2007 októberében írtam a harcokról, amikor a véres pokol odáig fajult, hogy az élharcosok barátságos grafikákkal lepték meg egymást, sőt, közös rádióműsort is szerveztek, ahol bemutatták kedvenc dalaikat. Az óriási nyomás persze áldozatokat szedett, a magyar fél egy polgárháborúból kikecmeregve, néhány alaptagot elveszítve, részben új vezetéssel állt neki a klikkelésnek. Azóta viszont látszólag néma csönd volt.

Pár hete azonban levelet kaptam a hazaiak egyik vezetőjétől, csa3a-tól, akitől megtudtam, hogy a klikkelők nem álltak le. Sőt, a helyzet még jobban eldurvult. A magyarok akár frusztráltak is lehetnének, mert a 2007-es ligát 46:20-arányban, a 2008-ast 42:11-arányban vesztették el a japánokkal szemben, viszont amíg ennek a két csapatnak szinte kizárólag arany-, meg ezüstérme van, addig a harmadik helyezett "Other"-nek csak az összes bronzérem jutott. Mondjuk az nem derül ki hogy hol van az az Other, sem az, hogy a bruttó nemzeti termékük mekkora hányada származik vaskohászatból.

Töréspont

A japánok akkor tettek szert döntő előnyre, amikor a helyi tévékben szerepeltek, a hírverés után sokkal többen álltak a csapat mellé. Csa3a szerint míg idehaza körülbelül 30-40-en nyomkodhatják a gombot, addig Japánban körülbelül kétszer ennyien. Ennek ellenére 2009 egyelőre nekünk áll, 9:4-arányban vezet a magyar csapat az ázsiaival szemben.

Az alapok két év alatt sem változtak: kattintani kell, aztán aki többet nyom, az nyer. Mivel azonban a kattintóprogramokkal a japánok és a magyarok komoly előnyre tettek szert, az oldal üzemeltetője elhelyezett egy automata kattintgatót az oldalon: ez magától bevisz ezer klikket, hogy a többi nemzet ne kerüljön lemaradásba saját fejlesztésű célszoftver nélkül. Ian Andrew elmondta, hogy a 2007 áprilisa óta tartó játékba valóban megpróbált néhány könnyítést és nehezítést beleépíteni (hogy segítse a kisebb csapatokat és akadályozza a két nagyot), nem sok eredménnyel. „Megpróbáltam leállítani a klikkelőprogramokat, kevés sikerrel” - ismerte el. A házi kattintóprogramok különben is jobban működnek, így a két élcsapat továbbra is azokat használja, és az eredményeket elérve az erőviszonyokon nem is javított sokat az ajándék ezer kattintás.

A harmadik

Az elmúlt években csak egy olyan nemzet volt, amelyik képes volt megközelíteni a japánokat és a magyarokat: a tajvani, ami azonban mostanára teljesen eltűnt. Jelenleg 15-ikek, nem nagyon szólnak bele a harcokba. Csa3a szerint komoly csapást mért az ázsiai seregre a clickclickclick.com átalakítása, ami után már nem tudták használni a korábban fejlesztett kattintóprogramot, újat meg nem tudtak készíteni a kínai-tajvani helyzet miatt: a csapat kulcsembereit egyetem után besorozták katonának, a helyi hatóságokat állítólag az sem hatotta meg, hogy egy elméleti háború helyett a fiataloknak egy folyamatban lévővel lett volna dolguk.

Ian Andrew szerint azonban az elhivatottság és a koncentráltság a döntő, és ebben a két kategóriában a magyar és a japán csapat magasan kiemelkedik a mezőnyből. Ráadásul Ian szerint ez a két nemzet iktatja ki legügyesebben a csapdákat, bár a problémák megoldását egészen máshogy közelítik meg. Az ötvenéves brit szoftverfejlesztő, aki már 11 éves korában is játékokat hozott létre, igaz akkor még fából, elmondta, hogy bár vannak elképzeléseik arról, milyen módszerekkel próbálnak az élre törni a magyarok és a japánok, egyszerűen nem tudják kivédeni a taktikájukat.

Mindenesetre a tajvaniak kiesésével megint kétszereplős lett a háború. Manapság már nem olyan szorosak a japán-magyar kétoldalú kapcsolatok, mint két éve, a Skype-on azonban rendszeresen üzennek egymásnak a hadseregek vezetői.

Sosem lesz könnyű

A legnagyobb problémát továbbra is a captcha kijátszása jelenti, amit meg is értek: ahhoz, hogy kattintani lehessen, be kell ütni egy ellenőrzőkódot, amit viszont nem lehet elolvasni. Két éve még csak a gépeket bénították le a foltok elé helyezett számok, mostanra viszont eljutottunk odáig, hogy szinte már csak a gépeknek van esélyük kiolvasni azokat. Nekem, meg egy kollégámnak legalábbis csak tizedikre sikerült eltalálnunk a kódot, egy pilótának a kiképzés alatt valószínűleg sokkal könnyebb látásteszten kell átesnie, mint amit a Clickclickclick.com rak a játékosok elé.

kep

Csa3a szerint a captcha kijátszásában mi vagyunk a jobbak, annak ellenére, hogy a kódokat továbbra is kézzel kell beírogatni. Sokat nem árult el a rendszer működéséről, de állítása szerint abban szerepet kap a humán és a gépi erő, a felismerő neuronháló alapú, egyébként meg teljesen titkos, már csak azért is, hogy Ian Andrew ne tudja azt kijátszani. A munkafolyamatban mindenesetre nagy szerep jut a kacsavadászoknak, azoknak, akik a legtöbb captchát tudják kiiktatni, sőt, most már ők adják a hadsereg javát: mivel a kattintás automatikus, elsősorban abban kell a segítség, hogy egyáltalán a kattintásig eljusson a játékos. A kacsavadászok külön csapatokba rendeződve versenyeznek egymással, és minden héten nyertest hirdetnek.

Persze mindez majd a végső győzelem fényében kap értelmet.