A szakember néhány kifejezetten érdekes trendre figyelt fel az interjúk készítése során – azt tapasztalta, hogy a szoftverkalózok saját maguk által felállított etikai szabályokat követnek. „Kíváncsi voltam, miért töltenek le, ha egyszer tudják, hogy illegális" – összegezte munkája lényegét a tudós, aki kutatásával szeretne új megoldásokat javasolni a törvénybe ütköző letöltések körüli állapotok rendezéséhez.
Mivel az interjúalanyok egyöntetűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy cselekedettükkel semmiféle rossz dolgot nem követnek el, Harrington úgy véli, a kalózok cselekedeteik igazolására sajátos viselkedési szabályrendszereket követnek. Nem meglepő, hogy a legnépszerűbb magyarázatok között szerepelt az ismert frázis: „Letöltök ugyan néhány dolgot, de nem húzok le albumot olyan művésztől, akit igazán kedvelek." Mások csupán bele akartak hallgatni egy zenei albumba a tényleges vásárlás előtt, megint mások csupán azért töltöttek le egy komplett filmsorozatot a netről, mert az alkotás nem volt elérhető hazájukban.
A kutató arra az álláspontra helyezkedett, hogy az illegális letöltések mögött komplex, és nem baljós, vészes jelenségek húzódnak meg. „Vannak kampányok, melyek egyenlőségjelet tesznek az illegális letöltés és a táskalopás között, holott az interjúalanyaim nem vélekednek akként, hogy egy tétel online lemásolása és egy fizikai objektum eltulajdonítása összehasonlítható cselekedet volna" – mondta Harrington. Léteznek statisztikák arra vonatkozóan, hogy a kalózkodás miatt mekkora veszteségek érik a kiadókat, de ezek csupán becsléseken alapulnak, melyek bázisát az a hibás elképzelés képezi, hogy ha az emberek nem tölthetnének le ingyen fájlokat a netről, akkor biztosan meg is vásárolnák azokat. Ez a következtetés nem szükségszerűen helyes. Valójában az bizonyított, hogy a letöltők több pénzt költenek médiatermékekre másoknál - jegyezte meg a szakember.