Amikor a Gmail megjelent és egy teljes gigabájt háttértárat kínált ingyen, először mindenki azt hitte, áprilisi tréfáról van szó, olyan szürreálisan soknak tűnt ez az adat (és mert jó érzékkel 2004. április elsejére hirdették ki a bétateszt indulását). Azóta már nem érezzük olyan beláthatatlanul soknak a Gmail kapacitását, még akkor sem, ha azóta többször is emelték a fiókméretet, és most éppen 7 gigabájt tárhely jár egy frissen regisztrált felhasználónak.
A beteléssel fenyegető fiókok bővítésére eddig is volt lehetőség, hogy mennyien éltek vele, azt a Google sosem árulta el, de valószínűleg kevesebben, mint a cég szerette volna, ugyanis most egy huszárvágással a nyolcadára csökkentették a bővítés árát, és olyan magasra emelték a maximumot, amitől az emberben megint előjön a 2004-es hangulat, és azt mondja, ez soha a szomorú életben nem fog megtelni.
A minimális bővítés eddig 10 gigabájt volt évi 20 dollárért, mostantól azonban plusz 20 gigát kapunk 5 dollárért. Ennél még érdekesebb, hogy a maximum méretet meddig kitolták: ha akarjuk, akár 16 terabájt (vagyis nagyjából 16 ezer gigabájt) tárhelyet is kérhetünk a postafiók mögé, igaz, ezért évi 4096 dollár (kb. 740 ezer forint) bérleti díjat kell fizetnünk. Viszont a tárhelyet nem csak a gmailes leveleink, hanem a Picasa fotómegosztón tartott képeink is ki tudják használni.
Mindez a szakértők szerint a Google régóta pletykált hálózati háttértár-projektjének, a GDrive-nak lehet a főpróbája. Bár az éves díj egyelőre jóval magasabb, mint ha ugyanekkora méretű saját külső merevlemezt vásárolnánk, az adatainkat bárhonnan elérjük, és a Google archiváló és biztonsági rendszere vigyáz rájuk. A Gmail persze elsősorban levelezőrendszer, így csak némi trükközéssel alakíthatjuk nem túl kényelmes, univerzális távoli háttértárrá, a Gdrive lehetősége egyre reálisabbnak tűnik.