Emailek az esőben

Meg vannak őrülve mostanában ezek az online óriáscégek. Itt a forradalom, leváltjuk az emailt, jön a Wave, harsogta egy hónapja a Google, tessék, megmutatjuk neked is, ha tudsz kunyerálni valakitől meghívót. Most meg mivel áll elő a Mozilla? Itt a forradalom, leváltjuk az emailt, jön a Raindrop, tessék, megmutatjuk neked is, itt a forráskód.

Csak virtuális gépet kell indítanod, Linuxot telepíteni, arra Pythont, aztán babrálni kicsit terminálablakban-parancssorban, lefordítani, és már láthatod is a jövőt. Vettük a fáradságot, és telepítettünk, babráltunk, fordítottunk, hogy végül meglássuk: a Raindrop tulajdonképpen teljesen más, mint a Wave, viszont majdnem annyira érdekes. Ha valakinek kedve támadna utánunk csinálni, itt találja a pontos útmutatót a telepítéshez.

Esik eső karikára

A Wave és a Raindrop (vagyis esőcsepp) között az a legfontosabb különbség, hogy a Google úgy váltaná le az összes online kommunikációs csatornát, hogy ad helyettük egy univerzálisan használható újat, a Mozilla meg úgy, hogy a már meglevőket fogja össze és rendezi emészthető állapotba a maga rendszerével.

A Raindrop tehát egy olyan személyes webszerverszerű izé, amibe beömlik az összes bejövő emailünk, RSS-feedünk, MSN-, Skype-, Twitter- és egyéb üzenetünk, meg minden, amit bármilyen formában nekünk szán valaki a neten, ő meg elmenedzselgeti azokat. Legalábbis ez a terv, azzal a bónusz ígérettel, hogy a Raindrop képes lesz rendet vágni a káoszban, és kiválogatni az igazán fontos üzeneteket a zajból.

Ha sikerül belőni a rendszert, hamar rájövünk, miért Prototype 0.1 verziószám alatt fut: a funkciók jó része még nem működik, vagy nincs rá menüpont és parancssorba kiváltva kell életre lehelnünk, de ami a legfontosabb: a szándék, hogy mit is akarnak ebből az egészből kihozni, már jól látszik.

Először is be kell kötnünk a kommunikációs csatornáinkat, egyelőre Gmailt, illetve bármilyen IMAP-elérésű postafiókot, Twittert, Skype-ot (nem a telefonos részt, hanem a csetet) és RSS feedeket kezel a prototípus, de előbb-utóbb minden belekerül majd, aminek megnyitják a programozói felületét a fejlesztői (és jó eséllyel meg fogják, mielőtt még ciki lesz kimaradni a Raindropból). Aztán jön némi pepecselés, amikor az összesített konaktlistába leszipkázott bejegyzések között meg kell mondanunk a rendszernek, melyek takarják ugyanazt az embert, mondjuk három különböző emailcímen plusz Twitter-oldal plusz Skype-azonosító.

Univerzális-intelligens

Ha ez megvolt, már örülhetünk is, ugyanis minden ismerősünkhöz kapunk egy hírfolyamot, ahová bekerül minden, amit az illető bármilyen csatornán keresztül írt nekünk (és persze rögtön válaszolhatunk is). Emellé kapunk nagy univerzális postaládát meg Twitter-feedet, ahol a Raindrop nekifeszülhet a legnagyobb kihívásnak, hogy kiválogassa a számunkra fontos üzeneteket.

Ennek a működése egyelőre elég homályos, a levelezőlistákat például ügyesen külön pakolja, meg füzérekbe csomagolja az egymásra reagáló levélváltásokat – úgy általában nagyjából úgy működik, mint a Gmail, amibe már belepakoltunk pár címkét, szűrőt és hasonlót. A felhasználói felület olyan, amilyen (vagyis pazarlóan bánik a hellyel és a maga egyszerűségében csúnya is), de ilyesmit a legelső prototípus szemére hányni nem illendő.

Az még nem látszik tisztán, hogy tényleg ez lenne az univerzális, intelligens postafiók, de ennek a 0.1-es verziónak még nem is feltétlenül ez a célja, hanem inkább az, hogy felkeltse a programozók érdeklődését, és a Firefoxhoz hasonlóan ezrével szülessenek majd a Raindrophoz is kisebb-nagyobb kiegészítések, amikkel tökéletesen személyre szabhatjuk a rendszert.

Ha kész lesz (ami egyelőre nagyon távoli, a Wave-nél is messze-messze korábbi stádiumban jár a fejlesztés), az egész hóbelevancot webes felületen érjük majd el, vagyis bárhonnan a világból, bármilyen gépről, praktikusan akár a telefonunkról is. És ha már ott áll mögötte a Mozilla, akár bele is építhetik majd az egészet a Firefox 4-be.

Wave vagy Raindrop? Raindrop vagy Wave?

A Raindrop biztosan nem annyira újszerű, mint a Wave, de talán éppen ezért életképesebbnek is tűnik. Éppen a fapados mivolta miatt átláthatóbb, mint a Wave, és nem kell érte feladnunk a már bejáratott címeinket és kontaktlistáinkat, hogy a semmiből építsük újjá online saját magunkat. Akár rögtönözhetünk is egy összeesküvés-elméletet, hogy ha már egy platformra gyűjtöttük a teljes online kommunikációnkat, azt könnyebben és fájdalommentesebben cseréljük majd le a következő lépcsőfokot jelentő Wave-re (vagy akármi másra).

Addig is reménykedjünk, hogy a Mozilla tudja, mit csinál, és ha egy helyre ömleszti az összes postafiókunkba, közösségi profiloldalunkra, csevegőprogramunkba érkező üzenetet, abból nem valami olyasmi sül ki a végén, mintha az ország teljes autóforgalmát a centis jéggel borított nagykörútra terelnék, ahol a belső sávban pótkocsis teherautók cserélnek kereket.

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!