Már a blogolvasókat is kutatják

Kétirányú élmény

Elsőként a szakirodalomban, az UC Irvine Donald Bren Információ- és Számítástudományi Iskolájának tanulmánya kifejezetten az olvasók szemszögéből közelítette meg a jelenséget: milyen online szokásaik alakulnak ki, milyen szerepet töltenek be a blogalapú közösségekben, hogyan viszonyulnak ezekhez a szerepekhez. A korábbi elemzésekben szinte teljesen figyelmen kívül hagyták a webes naplókat kommentárokkal ellátó, a szerzőnek folyamatos visszajelzést adó közösségformáló publikumot.

Pedig csak az olvasók jobb megértése eredményezheti a folyamatos interakciót, a kétirányú produktív kapcsolatot, az írások minőségjavulását. A felhasználók még inkább személyre szabottan jutnak a szükséges információhoz, a közönségükről valós képpel rendelkező bloggerek (amennyiben úgy akarják) sokkal célirányosabban alkothatnak.

A kutatók tizenöt önkéntes online viselkedését vizsgálták. Első következtetésük a lehető legbanálisabb: egyesek gyakran kommenteznek, mások csak olvasnak, de megjegyzést soha nem fűznek hozzá.

Blogolvasók négy pontban

A többi észrevétel négy pontban foglalható össze.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy mi tekinthető blognak, hogy valójában mi is az a blog. Az elfogadott (akadémiai) definíció szerint folyamatosan módosuló weboldalak, fordított kronológiai rendben listázott, dátummal ellátott bejegyzésekkel. A felmérés résztvevői szélesebb skálán, technikai (RSS, trackback, stb.) és társadalmi aspektusokat (párbeszéd megléte, személyes tartalom) egyaránt figyelembe véve igyekeztek meghatározni, mit értenek blogon. (A trackback olyan rendszer, ami lehetővé teszi egy bloggernek, hogy megtudja, ki írta az eredeti bejegyzést, és ki írt egy másik bejegyzést azzal kapcsolatban.)

A rendszeres olvasót sok esetben már nem a tartalom érdekli elsősorban. A folyamatos levelezőláda-ellenőrzéshez hasonlóan, a blog rendszeres átböngészése is rutinná, online szokássá válik. Szélsőséges esetekben a tartalom egyáltalán nem számít, az olvasó egyszerűen csak „ott” szeret lenni, bejegyzései szinte köszönőviszonyban sincsenek a témával.

A bejegyzések sorrendje sokkal fontosabb, mint keletkezésük időpontja. A felhasználók sokszor csak a képernyő felső részén megjelenő hozzászólásokat futják át, általában nem érdekli őket, mikoriak. Az sem számít zavaró körülménynek, ha esetleg nem férnek hozzá az összeshez. Ezzel az észrevétellel megdőlni látszik az az általánosan elfogadott nézet, mely szerint mindig mindent tudni akarunk, naprakésznek kell lennünk, az összes új információval rendelkeznünk kell.

Sok olvasó komoly felelősséget érez, és ennek értelmében kizárólag tartalmas, minőségi bejegyzéseket ír, amelyekre érdemben lehet reagálni. Azt ugyan lehetett tudni korábban is, hogy a bloggerekkel szemben magasabbak az elvárások, a felhasználókat illetően viszont egyáltalán nem lehettünk biztosak ebben.

Blogon túli közösségimédia-felhasználók

A tanulmány célja, hogy hatására az olvasókat jobban ismerő fejlesztők mindkét oldal élményét fokozó – minél több felhasználóhoz eljutó – programokkal kísérletezzenek. Szerzői szerint újabb kutatások szükségesek, melyek például a kommentálás és a hivatkozások létrehozása (linkelés) interaktív lehetőségeit vizsgálnák. Irodalomelméleti párhuzamot vonnak: az irodalmárok a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben kezdte el elemezni az olvasók reakcióit. Addig kizárólag az alkotásokkal foglalkoztak.

A blogok közönségének elemzése után a világháló – különösen annak Web 2.0 (és későbbi) változatainak – egyéb közösségi tartalomgeneráló jelenségeit, Flickr-t, YouTube-ot, stb. szintén komoly felhasználó-oldalú vizsgálatoknak kellene alávetni.

Az online média társadalmi hatásai csak a médiafogyasztás pontos ismeretében érthetők meg.