Judit
3 °C
6 °C

Mobil szélessáv: lejtőn, hátszélben

2005.04.07. 00:36
Mobilnak mobil, sávnak sáv, gyorsnak viszont egyáltalán nem mondható a "mobil szélessáv"-ként reklámozott adatátviteli módszer, a gprs továbbfejlesztett változata, hétköznapi nevén az edge. Az Index kénytelen-kelletlen letöltött néhány pornósztárt, csak hogy kiderüljön: nem mind széles, ami sáv.

Aki megszokta a szélessáv áldásait, és havi átalánydíj fejében rutinszerűen töltögeti gépére a napi betevő gigabájtot, nyilván apró örömsikolyokat hallatott, amikor a hazai telefoncégek nagy elánnal hirdetni kezdték a "mobil szélessáv" előnyeit. Gprs eddig is volt ugyan, de a gprs a maga nyomorúságos, 30-70 kilobites másodpercenkénti sebességével az analóg modemet idézi, ráadásul méregdrágán. A három hazai mobilszolgáltató közül kettő, a Pannon GSM és a T-Mobile viszont a milliárdos költségekre fittyet hányva elkezdte kiépíteni az edge-et, ami a gprs-en alapul, de annál háromszor gyorsabb adatátvitelt ígér. Elméletben. Akár.

A vas: "Kártyatelefon"

#alt#
Csodakártya Sztálin mutatóujjával
Az edge-hez a legkézenfekvőbb módon, a Pannon és a T-Mobile által is ajánlott pc-kártyás módszerrel közelítettünk (a Vodafone nem foglalkozik a technikával). Amit mindkét cégtől kaptunk: egy Sony Ericsson GC 85 típusú "kártyatelefon" (card phone), lényegében egy laptopba tuszkolható pc-kártya, amibe sim-kártyát kell dugni, hogy életre keljen. A kártya listaáron a T-Mobile-nál akciósan 78 400, a Pannonnál 72 900 forintba kerül - annyiba tehát, mint egy felsőkategóriás mobiltelefon, csak épp telefonálni nem lehet vele (sms-ezni viszont igen, ha valaki késztetést érez erre). Egy- vagy kétéves hűségnyilatkozatok aláírásával 50 000 forint körül szerezhető meg mindkét csomag.

Mi van a pakkban?

Mi az az edge?
Az edge az Enhanced Data rates for Global Evolution rövidítése, és a gsm-hálózatokon használatos csomagkapcsolt adatátviteli technika, a gprs továbbfejlesztett változata, annál két-háromszor gyorsabb, a gyakorlatban 180-200 kbit/s-os adatátviteli képességgel. A gprs eleve köztes technikának számít - sokan nevezik két és feledik megoldásnak is, utalva arra, hogy a másodi generációs mobilkommunikációnál fejlettebb, de nem éri el a 3G képességeit. Edge-dzsel bármely gprs-hálózatot fel lehet szerelni, ha a szolgáltató hajlandó végrehajtani a szükséges technikai fejlesztéseket. A világ mobilszolgáltatói megosztottak a kérdésben: vannak, amelyek úgy döntöttek, "átugorják" a középutas edge-et, és inkább a valódi harmadik generációs technikára, a gyakorlatban 384 kbit/s sebességű 3G-re gyúrnak - így tett Magyarországon a Vodafone. Más szolgáltatók - mint a Pannon és a T-Mobile - viszont a gprs edge-esítésével próbálnak enyhíteni a sávszélességre vágyó mobil netezők türelmetlenségén.
A két cégtől származó csomagok tartalma gyakorlatilag azonos, kivéve, hogy a Sony Ericsson-féle telepítő cédét a Pannon saját, brandesített dobozban árulja, tartalmát pedig megfejeli egy install-lemezzel, amiről a Pannon MobiCard Plusz szoftvert és az Internet Expressz tömörítőalkalmazást lehet telepíteni. A T-Mobile kártyája az eredeti Sony-féle dobozban érkezik, az eredeti szoftverrel.

A telepítés meglehetősen egyszerű, bár a Pannon saját gyártmányú MobiCard szoftvere ronda, és az alapfunkció mellett leginkább reklámcélokat szolgál - az apró kezelőfelületen összesen háromszor jelenik meg a cég logója, és az alkalmazás minden egyes indításkor egy szürke öltönyös brókerutánzat fényképének megjelenítésével sokkol. A kártyák azonosak: szép alumínium tartóba tette őket a gyártó; ha viszont a kiegészítő antennát is csatlakoztatjuk, a szerkezet Sztálin mutatóujjaként mered ki a laptopból, arra intvén környezetünket, hogy a wifihez még kicsik vagyunk, az edge-hez viszont már gazdagok.

Ha már kúr, legyen kövér

#alt#
Pannon, Pannon, PANNON
Mivel a hardver azonos, a teszt legfontosabb része, a gyorsulási verseny a két cég hálózatának megbízhatóságán, illetve pillanatnyi leterheltségén múlt - ebben pedig nem mutatkozott közöttük lényeges különbség. A tesztet hagyományainkhoz híven egy 10 megabájtos pornóanyag letöltésével végeztük egy budai és egy pesti kerületben, egy lusta hétvégi reggelen és szorgos-munkás délelőttökön. A pannonos kártyával Adriana Sage 240 kbit/s-ról indult, aztán, ahogy ez várható volt, lelassult, és 2 megabájt letöltése után beállt a 80-90 kbit/s-os tartományba, aztán végig ott is maradt. Végül a 10 mega 16 perc alatt töltődött le - erre rá lehet ugyan fogni, hogy "szélessáv", de elég rosszul hangzik.

Bepróbálkoztunk hát egy Adrianánál jóval izmosabb, bár névtelen sztárnál is, de az igazi sávszél csak nem akart megmutatkozni. Ugyanazon fájlok letöltésekor a T-Mobile-lal hasonlóképpen jártunk: 80-90 kilobitnél néha kicsit kevesebbet tapasztaltunk, többet viszont soha. Mivel hivatalosan a Pannon 220, a T-Mobile 118 kbit/s-os csúcssebességet ígér az előfizetőknek, először arra gyanakodtunk, hogy ez nem is edge, és egy lefedetlen folt közepén ülünk, ahol csak a csigalassú gprs elérhető (a Pannon Budapesten 97 százalékos, a T-Mobile ugyancsak Budapesten 90 százalék fölötti lefedettséget ígér, a vidék viszont egyelőre teljes egészében érintetlen, és meghódításra vár).

Az, hogy a főváros adott pontján van-e edge-esített gprs-cella, a T-Mobile webszájtján fellelhető térképből viszonylag jól kideríthető. A Pannon viszont hallgatag; igaz, az ügyfélszolgálat segítőkész embere hajlandó volt kikeresni teszthelyszíneinket a titkos céges térképen. Megtudtuk, hogy a kérdéses területek mindegyikét mindkét szolgáltató edge-esítette már, nem az történt tehát, hogy gprs volt, amit mi edge-nek hittünk.

Túlzás, hogy széles

Az edge-et "mobil szélessáv"-ként emlegetni viszont egyértelmű túlzás. A nemzetközi telekommunikációs szövetség, (International Telecommunications Union , ITU) szabványokkal foglalkozó osztálya szerint a szélessáv (broadband) 1,5-2 megabit másodpercenkénti sebességet jelent. És bár igaz, hogy a gyakorlatban 256 kilobittől mindenki szélessávot emleget, ettől nemcsak a tesztjeink során tapasztalt 80-90 kilobit maradt el alaposan, de a cégek által vállalt maximális sebesség is. Arról már nem is beszélve, hogy ott a wifi, ami igazán mobil, igazán széles; igaz, egyelőre ritka, mint a fehér holló.

Livin' on the edzs

#alt#
T-Mobile: Csavarkulcs és varázspálca
Aki nem vigyáz, súlyos árat fizet Adriane ártatlan játszadozásaiért: a Pannonnál például mindenféle előfizetés nélkül is működik az edge, de 10 kilobájt letöltéséért csúcsidőben 5 forintot kérnek, ami azt jelenti, hogy 10 megabájtnyi Adriane (vagy három jobb minőségű jpg-kép) majdnem annyiba kerül, mint egyhónapos idő- és forgalomkorlátozás nélküli adsl-es vagy kábeles internet. A Pannon és a T-Mobile persze ajánl mindenféle csomagot: az előbbi cég a Mobile Data 500 csomagban 6250 forintért 500 mega ingyen letöltését biztosítja, igaz, csak munkanapokon este kilenctől reggel hatig, illetve hétvégén.

A T-Mobile legnagyobb csomagja, a GPRS Net 300 havi 6000 forintért 300 megabájt letöltését teszi lehetővé napszaktól függetlenül, a feltöltőkártyás ügyfeleknek viszont kitalált egy történelmi jelentőségű új mértékegységet, a forint/10 kilobájt/5 percet. "A számlázás alapja az 5 perc alatt forgalmazott adatmennyiség, amelynek egysége 10 kbyte", áll a T-Mobile szájtján, amivel a cég azt üzeni, hogy ötpercenként mér egy jót, és ha a felhasználó épp 102 kilobájtnál tart, azt fölkerekíti 110-re. Nem nagy ügy, csak bosszantó.

Tetűnek gyors, villámnak tetű

Azt a Pannon és a T-Mobile is elismeri, hogy a mobil sávszélesség függ az adott cellán lógó felhasználók számától, így egyértelmű, hogy ha nagyon sokan kommunikálnak egy körzetben, az adatátvitel jelentősen lelassulhat. A szemérmes szolgáltatók persze biztosra mennek: nem a kábelhez és az adsl-hez, hanem a köztudomásúan lassúcska gprs-hez hasonlítják az edge-et: "Háromszor olyan gyors lehet, mint a GPRS" - írja a T-Mobile, a "gyakorlatban akár a 220 kb/s-os sebességet is elérheti" - fogalmaz a Pannon.

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségen úgy tájékoztatták az Indexet, hogy nem tudnak olyan bejelentésről, ami a mobil szélessávval kapcsolatban érkezett volna. A Gazdasági Versenyhivatal infokommunikációs irodájának vezetője, Gönczöl Tünde pedig elmondta: szerinte - bár a köztudatban valóban 256 kbit/s-ot értenek szélessáv alatt - a szolgáltatók az edge-dzsel olyan fogyasztókat céloznak meg, akik az átlagosnál tájékozottabbak, így tisztában vannak azzal, hogy a mobil szélessáv képességei nem közelítik meg azt a teljesítményt, amire az adsl vagy a kábel képes.