Miklós
-7 °C
2 °C

Az internetszabályozás kezdete Amerikában

2001.10.03. 16:44
Az interneten sajátos viselkedésformák, szabályok érvényesülnek, ahol az eddig megszokott, konvencionális eljárások, gyakorlatok, szokások alkalmazhatatlanok, idejétmúltak. Ami azonban egyszerre előny, az az internet problémája is egyben. Vajon ki szabályozza az internetet? Milyen fennhatóság alá tartozik? Lehetek én is internetvezető? Világinternetes önkormányzatiság? Hogy néz ki ez Magyarországon? Ki állapítja meg nálunk az internetes szabályokat? Miért van annyi vita az internetes szabályozás körül? Miről szól a születőfélben lévő új magyar internetes törvény? Új sorozatunk ezekre a kérdésekre ad választ. Elsőként a hálózat amerikai eredetének történetét tárjuk olvasóink elé.
Az internet története 1957-ben kezdődik, amikor az Egyesült Államok védelmi minisztériuma a "Szputnyik-sokk" hatására utasította a Modern Kutatások Ügynökségét (Advanced Research Agency), hogy fejlesszen ki egy olyan távközlési rendszert, amely egy esetleges atomtámadás esetén is alkalmas az országos szintű kommunikációra. A Szputnyik-sokkot az oroszok űrbéli elsősége okozta: ebben az évben lőtték fel ugyanis első műholdjukat, jócskán megelőzve az amerikaiakat.

Galaktikus hálózat ötletéből született

J.C.R. Licklider
Az internet fejlesztésének ötletét a Massachusetts Institute of Technology (MIT) kutatója, J.C.R. Licklider fogalmazta meg először. A galaktikus hálózat néven futó ötlet lényege abban állt, hogy az egymástól eltérő helyen lévő számítógépeket össze kell kötni, amelyek aztán egymással valamilyen program segítségével kommunikálni tudnak. Az adatforgalomról szóló első dolgozatot Leonard Kleinrock írta1961-ben, majd 1964-ben ugyanő könyvet is publikált a témáról, Kommunikációs hálózatok: sztochasztikus üzenetfolyam és késleltetés címmel. Egy évvel később Lawrence G. Roberts és Thomas Merrill alacsony átviteli képességű telefonvonallal kapcsolt össze két számítógépet, létrehozva az első - bár igen apró - számítógéphálózatot.

Az MIT-n létrejött kutatócsoport viszonylag gyorsan eredményt produkált, 1970-re már jól működő, nagy számú rácsatlakozott számítógéppel rendelkező hálózattal büszkélkedhettek. Az ügynökség új neve (DARPA - Defense Advanced Research Projects Agency, Amerikai Védelmi Kutatási Program Ügynökség) után ARPANet névre keresztelt hálózat első erődemonstrációja az 1972-es Nemzetközi Számítógépes Kommunikációs Konferencia volt.

Rivális hálózatok jöttek létre

A sikerek mellett megjelentek az első problémák is. Az eredeti elgondolás, mely szerint több egymással párhuzamos hálózat jöjjön létre, szükségessé tette nem csak a számítógépek, hanem a hálózatok közötti kommunikáció problémájának megoldását is. Az MIT kutatói egy egységes szabványrendszer kidolgozásába kezdtek, mely szabvány ma is az internet alapját képezi. Ilyenek például a Transmission Control Protocol (TCP) és az Internet Protocol (IP). Ugyanakkor aktivizálta magát a többi kormányhivatal is, az USA Energiaügyi Minisztériuma létrehozta kutatói számára a saját hálózatát MFENet (Magnet Fusion Energy Net) néven. A NASA is beszállt a versenybe a SPAN nevű hálózatával, majd a Nemzeti Tudományos Alap (National Science Foundation, NS") támogatásával létrejön az első magántulajdonú tudományos és üzleti hálózat a CSNet (később NFSNet). A hálózatok ezek után feltartóztathatatlanul jöttek létre egymás után.

A különböző érdekű és központú hálózatok, több egymástól elkülönült kutatócsoport létrejöttét eredményezték. Rövidesen létrejött az első olyan csoport, melyben valamennyi hálózat képviselői jelen voltak: a Nemzetközi Hálózati Munkacsoport (International Network Working Group) 1973-ban alakult a Sussexi Egyetemen.

Gyakorlatias, demokratikus döntések

Ira Fuchs
A Nemzetközi Hálózati Munkacsoport vetette fel először intézményesült szinten a hálózatokra vonatkozó egységes normák megalkotásának gondolatát. Az egyes kutatócsoportok az alapszabványokon kívül - amelyeket mindenki elfogadott - igyekeztek a saját érdekeiket érvényesíteni a további fejlesztési irányok, szabványosítás terén. Köszönhetően a téma speciális voltának, a vita állami, központi behatások nélkül zajlott, valójában az egyes vezéregyéniségek, vezető kutatók meglátásai érvényesültek. A vélemények ütköztetése után az internetdemokrácia első jeleként a többség akarata döntött. A döntéseket ebben az időben szinte minden esetben kizárólag műszaki, technikai megfontolások befolyásolták.

A közös fejlesztési normáknak köszönhetően 1981-ben két kutató, Ira Fuchs és Greydon Freeman kifejleszti a hálózatokat összekötő BITNet-et. A Bell Laboratórium kutatói pedig 1980-ban kifejlesztik az UUCP protokollt, mely lehetővé tette az Unix rendszerekre érkező üzenetek további feldolgozását.

Egymás után születtek új hálózatok

A gazdasági szféra a hálózatok üzleti lehetőségeit általánosan felismerve egyre nagyobb pénz invesztál a fejlesztésbe. Az NSF előbb létrehozza 1985-ben a CSNet-ből saját szuperszámítógéphálózatát, melyet összekötött a brit fejlesztésű JANet-tel, majd 1988-ban leválasztotta a rendszerről a hagyományosan védelmi célokat szolgáló ARPANet-et és így létrejön a mai formájában is létező polgári felhasználású internet. Az internet immár a nem hadügyi célú kormányzati szektor hálózatát jelenti.

Az internet létrehozása után az NSF fokozatosan kezdett háttérbe húzódni, a fejlesztéstől visszavonulni. Végül az NSF 1995. április 30-ával teljesen kivonult az internet anyagi támogatásából.