További Net cikkek
Melyik is az a film, amiben Robert De Niro szarvasra vadászik Pennsylvaniában? És az melyik, amiben Will Smith szarvasra vadászik a kihalt New York utcáin? Melyikben kell választani a kék és a piros bogyó között?
A filmkeresés cím, rendező vagy szereplők alapján még viszonylag könnyen megy a hagyományos adatbázisokban is, de mi van, ha valaki csak egy jelenetre vagy a film hangulatára emlékszik? És milyen jó lenne egy olyan filmkereső, amibe be lehetne írni, hogy "a főhős egy szál géppuskával elbánik a zombihadsereggel, majd megdugja a főhősnőt", és akkor az összes ilyen filmet összegyűjtené! Ilyenkor szokott jönni a műértő ismerősök faggatása, az IMDb, a Google, vagy most a Jinni, az egyelőre tesztfázisában kipróbálható, forradalminak kikiáltott filmkereső. Ami érdekesnek érdekes, de inkább nem működik, mint igen.
Az alapötlet hasonlít arra, amit a Magyarországról amúgy elérhetetlen Pandora zenében már kitalált: emberi erővel el kell készíteni a zeneszámok vagy a filmek "géntérképét", és az így felépülő, a lehető legrészletesebb adatbázisban keresni. A Jinni munkatársai nekiálltak, térképeztek, és egy-egy filmet több mint ötven jellemzővel ("génnel") láttak el.
Szar az élet
A Jinni legnagyobb újítása, hogy a készítők a szokásos címkék mellett figyelembe vettek rengeteg, gépi erővel meghatározhatatlan elemet is: ilyen például az egyes filmek hangulata, ami nem mindig felel meg a klasszikus kategóriáknak, mert ugye mennyivel többet mond el egy filmről, hogy elgondolkodtató, durva vagy zavaró, mint az hogy vígjáték vagy thriller.
Ugyanilyen alapossággal osztályozzák az egyes filmek cselekményét a bennük szereplő narratív panelek alapján: kapcsolatok, barátság, sőt szar az élet (life is a bitch) is szerepel a gének között. Nem is beszélve a stílusról, ami lehet például epikus vagy fordulatos, esetleg az alkalomról – vannak filmek, amelyeket a Jinni kifejezetten esti randevúhoz ajánl, és vannak, amelyeket csajbulihoz. Ennyire szofisztikált.
Aztán itt jön a technika: miután a humán szakmunkások felcímkéztek egy csomó filmet (most 10 000-nél tartanak), munkába áll a gép, és az emberektől tanulva maga is címkézésbe kezd, ami a Jinni készítői szerint elsősorban a konzisztenciában segít – ez az, amiben a gép jobb, mint az ember. A Jinni felhasználói nemcsak a filmekre szavaznak, hanem egyenesen a génekre, vagyis azok relevanciájára. A Mátrix például hangulatát tekintve a Jinni genetikusai szerint szemlélődő, izgalmas, stílusos, durva és feszültségteli. Aztán jön a néző, és ha van kedve, egyenként megmondja, találóak-e a címkék. Új címkét nem lehet felvenni, így ha például valaki azt gondolja, hogy a Mátrix nőknek is ajánlható a férfiak és a tinédzserek mellett, vagy hogy stílusra nem neo-noir, ahogy a Jinni gondolja, hanem poszteklektikus, akkor sajnos tehetetlen.
Les Quatre Cents Coups
Amennyire ígéretes a koncepció, annyira vegyes az eredmény. Írjuk be például a keresőbe, hogy "red pill blue pill". Csak azért ezt, mert a piros és kék pirulákról minden másodikos tudja, hogy a Mátrix egyik kulcsjelenetében fordulnak elő, bezzeg a Jinni nem tudja: a keresésre két találatot hoz, az egyik a Wet Hot American Summer című B-listás borzalom (ha magyar videotékában keresik, kérjék hangosan a Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáront), a másik a Diggers. Mátrixnak nyoma sincs, pedig ezt még a Google is elsőre vágja.
Hogy gyorsan a végére érjünk: az autistára nem jön az Esőember, a kígyóbőrre nem jön a Veszett a világ, és Luciferre nem jön az Angyalszív, pedig ezek méltán népszerű amerikai filmek, és szerepelnek is a Jinni adatbázisában; akkor nem is csoda, hogy a szemgolyóra nem jön az Andalúziai kutya, pedig az is szerepel. És persze a Nagyításra (angolul Blow-up) nem jön a Nagyítás, jön viszont a Négyszáz csapás (angolul The 400 Blows), ami a félrefordítás miatt többszörösen csavart hülyeség, úgyhogy hagyjuk is.
One man army
Lehet, hogy a Jinni nem tökéletes, de az biztos, hogy jó helyen próbálkozik, mert a filmek taxonómiája, sőt folksonómiája, vagyis a nép által való rendbe szedése a nézői szokások változásával és a technika fejlődésével egyre fontosabbá válik. A legnépszerűbb amerikai online kölcsönző, a Netflix legalább 100 000 filmet tart raktáron, és egyik legnagyobb gondja az, hogyan párosítsa a nézőket a kínálattal, mert filmet azt néznének az emberek, de hogy mi tetszene nekik, azt a legnehezebb megmondani. A Netflix a Jinnivel ellentétben az egyes értékelésekre bízza a munkát: a nézők 1-től 5-ig osztályozzák a filmeket, aztán a rendszer olyanokat ajánl nekik, amelyek a hasonló ízlésű nézőknek is a kedvencei. Az ajánlásra és a filmek tetszésindexének automatikus meghatározására használt algoritmus rendkívül bonyolult, és legalább ennyire kiszámíthatatlan is. A cég egymillió dolláros fődíjat ajánlott fel annak, aki javít a rendszer hatékonyságán.
És hogy akkor mire jó a Jinni? Arra végül is jó, amire kitalálták. Ha ön kiégett, megkeseredett és meg nem értett hősnek érzi magát, írja be a keresőbe, hogy "one man army", és nézze végig, ahogy Bruce Willis Uma Thurmannel és Stallonéval versengve keserű szájízzel ugyan, de rendet tesz a világban. Flashbackfanatikusoknak kihagyhatatlan a Vietnam címszó, maffiakedvelőknek a mafia, és a találatok screenshotok formájában jelennek meg, relevanciájuknak megfelelő méretben. Ha meg valaki könnyű esti szórakozásra vágyik, keresse fel kedvenc videotékását, és kérje hangosan a Gyagyák a gatyában, avagy tudom, kit fűztél tavaly nyáront. Humoros, szellemes, szerelmes, romantikus, félig komoly, ellentétek vonzzák egymástos, realisztikus. Olyan nagyon nem lehet vele mellényúlni.