Az automatikusan működő rendszer kulcsszavakat figyel (többek között "kommunista", "Tajvan", "földrengés", "demokrácia", "Tibet", "Falun Gong" - vagyis nagyjából minden témát, ami tabunak minősül, vagy titkolnivalója lehet vele kapcsolatban Kínának), és a beszélgetéseket, ahol ezek felbukkannak, naplózza felhasználónévvel, ip-címmel.
Nart Villeneuve, a jelenség felfedezője a Skype adatforgalmát elemezte, amikor észrevette a fura anomáliát. Feltűnt neki, hogy ha kínai felhasználóval kommunikál, akkor néha nemcsak a két gép között van adatforgalom, hanem a rendszer kínai szolgáltatója, a Tom-Skype szerverei felé is. Ezt a forgalmat lenyomozva jutottak el a kanadai kutatók egy adatbázishoz, ahol azoknak a beszélgetéseknek a naplófájljait tárolják, ahol legalább az egyik résztvevő a kínai szolgáltatón keresztül kapcsolódott, és a már említett kulcsszavak hangzottak el.
Az adatbázisban több millió beszélgetés szerepel, a felhasználók személyes adataival. A rendszer elméletileg titkosított, de a titkosítást feloldó kód percek alatt beszerezhető. A Skype szóvivője a New York Times kérdésére minden felelősséget a kínai szolgáltatóra hárított, hozzátéve, hogy minden nagy nyugati online cég kénytelen elfogadni, hogy a szolgáltatásaik kínai verzióit a helyi törvényeknek megfelelően korlátozzák. Igaz, eddig csak tartalomszűrésről volt szó ilyen esetekben, lehallgatásról, és a személyes adatok tárolásáról nem. A Yahoo, a Google és a Microsoft is belefutott már hasonló problémákba - kaptak is hideget-meleget jogvédőktől amiatt, hogy engednek a kínai kormány cenzúrájának, hogy megvessék a lábukat a több százmilliós kínai online piacon.
Arról egyelőre mindenki mélyen hallgat, hogy a Skype-beszélgetésekből elkapott információkat és személyes adatokat az adatbázis hizlalásán felül felhasználta-e már a kínai kormány valamire.