Már nem használjuk a vissza gombot

Jakob Nielsen neve egybeforrt a weboldalak használhatósági (usability) elemezésével. Magyarul 2002-ben megjelent Web-design című könyve - akárcsak a világ minden országában - idehaza is bestseller lett, és azóta is alapműként tekintenek rá a területen dolgozó kutatók.

Nem olvasunk csak pásztázunk

Mikor tíz éve először végzett kutatást arról, hogy "a felhasználók hogyan olvasnak a weben", röviden azt a választ adta rá, hogy "sehogy". Nielsen hívta fel a figyelmet arra, hogy az interneten a júzerek a legtöbb esetben nem olvasnak, hanem scannelnek. Átfutják, végigpásztázzák az oldalak tartalmát, megnézik a főcímeket, az illusztrációkat, a kiemelt szavakat és számokat, beleolvasnak az első bekezdésbe, stb. Csak ha úgy döntenek, hogy kifejezetten fontos számukra az adott lap tartalma, akkor látnak neki a szisztematikus olvasásnak.

Nielsen legújabb vizsgálatát egy német kutatócsoport adataira alapozta. A Hamburgi és a Hannoveri Egyetemen arra keresték a választ, hogy teljesen természetes környezetben hogyan böngésznek az emberek. Rögzítették milyen oldalakat, és mennyi ideig néznek, illetve milyen navigációs eszközöket használnak a lapon. A 25 felhasználó által megtekintett közel 60000 oldal elemzéséből arra következtettek, hogy a "vissza gomb" az elmúlt évek során veszített jelentőségéből.

Vissza gomb

Régebben, a statikus szájtok "uralta" weben a vissza gomb volt a legfontosabb navigációs eszköz a felhasználó számára: ha eltévedt, nem tudta hol van, vagy nem érdekelte az adott tartalom, azonnal erre kattintott. Mostanában az oldalak többségén rengeteg olyan doboz található, ami dinamikusan, sokszor a felhasználó korábbi szájton való tevékenységétől függően jelenít meg linkeket.

A kutatók szerint elmondható, hogy jelenleg a tipikus felhasználó általában nem egy konkrét információt keres, hanem egyfajta interaktív viszonyban van az adott oldallal. Kíváncsi valamire, ami nem pontosan meghatározott a fejében, figyelembe veszi mit kínál neki az oldal, és e szerint lép tovább a szájt struktúrájában. A böngészés nem lineáris útvonal egy gráfban, ami a nyitó oldalon kezdődik és egy mélyebb szinten fejeződik be, hanem több fülön, ablakban zajlik egyszerre, néha egy időre megszakad (doglozik egy kicsit a felhasználó), majd pár óra múlva folytatódik.

Az olvasás képlete

Jacob Nielsen tovább elemezte a Harald Weinreich és Hartmut Obendorf nevével fémjelzett vizsgálat eredményeit. Nielsen arra kereste a választ, hogyan függ össze az oldalon töltött idő, az megjelenített információ mennyiségével. Elemzésében csak az átlagos 30 és 1250 közötti szómennyiséget tartalmazó oldalakra koncentrált és kiszűrte azokat is, amiken túl kevés vagy gyanúsan sok időt töltöttek a felhasználók. Azt találta, hogy (másodpercekben kifejezve):

az oldalon töltött idő = 25 + a szavak száma * 0,044

Ez azt jelenti, hogy átlagosan minden oldalon (amit ténylegesen elkezdenek olvasni) 25 másodpercet töltenek a júzerek orientációval: átfutják, mi hol van, mik a navigációs eszközök, képek, címek, stb, de ezen felül 100 szavanként csak 4,4 másodperccel töltenek többet az oldalon. Egy 300 szavas weboldalt így átlagosan 25+3*4,4= 38,2 másodpercig olvasnak a userek.

Nielsen szerint, ha feltételezzük, hogy az oldalon töltött teljes időt olvasásra fordítjuk - ami nyilvánvalóan nem így történik -, és úgy vesszük, hogy 250 szót olvasunk el percenként - ami már a gyorsolvasás határa -, akkor a legrövidebb oldalak esetében is csupán töredékét néznék meg ténylegesen az információnak. A vizsgált minta alapján a felhasználók átlagosan 20-30%-át olvassák el a megjelenített tartalomnak.

Hogy jobban érzékeltessük az olvasási kedv csökkenését: azon oldalak esetében, melyek olyan hosszúak, mint ennek a cikknek az első három bekezdése, még a Nielsen által vett ideális körülmények esetében is egy átlagos felhasználó csupán a 40%-át olvasná el ténylegesen. A cikk teljes egészének pedig 30%-át néznék meg a felhasználók átlagosan 50 másodpercet töltve ezen az oldalon.