Lőttek a negyedik hatalmi ágnak

Két év után ismét előadást tartott a tihanyi Média Hungary konferencián Mark Pesce ausztrál újmédia-kutató. Pesce neve 2004-ben vált közismertté, amikor széles körben vitatott kiáltványt (How Battlestar Galactica Killed Broadcast TV) tett közzé az interneten a nagymédia túlhatalmáról és az internetes fájlcserélő rendszerek (saját terminusával a hiperdisztribúció) forradalmi szerepéről.

Azóta is hangoztatott tézise szerint a széles sávú internetkapcsolatok általános elterjedése következtében az új típusú fájlcserélő rendszerek - például a mozgóképátvitelre is jól használható Bittorrent - a közeljövőben a televíziós műsorszórás versenytársaivá, sőt gyilkosaivá növik ki magukat, a számítógéphálózatok globális közönsége átveszi a hatalmat a médiadisztribúció fölött.

Az online tartalomválaszték robbanásszerű bővülésével a műsorszórói spektrumot elnyomja az internet, a tartalomkészítők és a médiafogyasztók közti hagyományos, 20. századi csatornák elsorvadnak, megszűnnek.

Pesce ezúttal is keményen beszólt a műsorszóróknak az elsősorban a földi sugárzású televíziók digitális átállásáról szóló múlt heti, tihanyi Média Hungary konferencián. "Önök itt két napja a digitális földi sugárzásról beszélnek, pedig ahogy egyre közelebb érünk hozzá, egyre kevésbé lesz érdekes. Pénzt és időt pocsékolnak a digitalizációra, pedig mire megvalósul, senki sem fog sugárzott televíziót nézni, a közönség már egészen másutt lesz" - indította prezentációját, amelyben elsősorban a YouTube példáján vezette le, hova vezet ha egy új technológia megváltoztatja az emberek médiafogyasztási szokásait.

A sugárzott televíziózást behatárolja a földrajz, mondja, a fájlcserélő és videomegosztó rendszereket viszont nem korlátozza semmi. A YouTube két éve még sehol sem volt, ma pedig már százmillió ember használja naponta, a világ negyedik leglátogatottabb webszájtja, és a mozgóképes médiatartalmak online megosztásának de facto szabványává vált. "A televíziózás sohasem lesz ugyanaz a YouTube után, de a YouTube is csak része egy sokkal nagyobb forradalomnak, csak a jéghegy csúcsa."

A videomegosztó oldal sikerét Pesce egyrészt a "share" gombnak tulajdonítja, amely letisztult formában valósítja meg a közönség igényét az online tartalomfogyasztás find, filter, forward (találd meg, szűrd, továbbítsd) szentháromságára. Másrészt a YouTube-bal lehetővé vált, hogy bárki, bármikor, bárhonnan mozgóképes tartalommal érje el a globális közönséget. Egy tavaly novemberi mobiltelefonos felvételt hoz fel példának, amelyen biztonsági őrök bántalmaznak egy diákot a Los Angeles-i UCLA könyvtárában. A YouTube-ra feltöltött felvétel következtében az eset botránnyá duzzadt, bekerült a lapokba és a televíziókba.

Ebből és még sok más eseményből soha, sehol a világon nem lett volna hír az amatőr tudósítók nélkül, érvel Pesce. Márpedig amatőr tudósítóból egyre több szaladgál: amatőr bloggerekből már profi hírügynökségek szerveződtek, két év múlva 50-100 millió embernek lesz olyan mobiltelefonja, amely közel adásminőségű mozgókép és hang rögzítésére alkalmas, és ők a videomegosztókkal bárhonnan elérik majd gyakorlatilag az egész világot.

Ez a fejlemény már a politikának is sok fejtörést okoz. Egy amerikai szenátornak atombiztosnak hitt mandátumába került, hogy egy kampánygyűlésen lemakákózott egy színes bőrű amatőrvideóst: a felvétel futótűzként terjedt szét a politikai blogokon, és a korábban biztos befutónak tűnő George Allen szavazóbázisa elolvadt.

A politika már felfigyelt erre az újfajta nyilvánosságra, nem véletlen, hogy Tony Blair nem a BBC-ben, hanem a YouTube-on gratulált Nicholas Sarkozy elnökké választásához. "Amikor már a politikusok is a YouTube-ot választják, a műsorszórók nagy bajban vannak." - szólt ki Pesce a tévéseknek. Az Egyesült Államokban a politika sokáig a kormány és a média közötti hatalommegosztás elvén működött, ez a helyzet azonban alapvetően megváltozott a politikai blogok megjelenésével.

A közönség kezébe került médiahatalom ma már bármelyik választás végkimenetelét megváltoztathatja. Példaként a Daily Kos nevű, több millió középkorú választópolgár által olvasott amerikai politikai blogot hozza fel, amely annak idején az iraki invázióra válaszul jött létre.

Pesce szerint nem kis részben ennek a blognak tulajdonítható, hogy a demokraták félidőben többséget szereztek a kongresszus mindkét házában. A nyíltan Bush-ellenes orgánum ugyanis fundraisinggel is támogatta a demokrata jelöltek kampányát, és hatékonyabbnak bizonyult a hagyományos kampányeszközöknél.

A hálózati nyilvánosság korában a média kapuőrszerepének is lőttek, állítja Pesce. A közösségi tartalomgyártást nem lehet cenzúrázni, nem lehet irányvonalat adni. Amikor a HD-DVD másolásvédelmét feltörő kód először feltűnt a digg-en, a szájt üzemeltetője - a kopirájtipar bosszújától tartva - szűrni kezdte. Ezzel azonban magára haragította a közönségét, amely egyre több beküldött cikkhez csatolta az inkriminált kódot, és az végül elborította a szájt címlapját, eltitkolásában csak a szerver kikapcsolása segített volna.

A kopirájt-kalózkodást nem lehet felszámolni, állítja Pesce, mert a közönség gyorsabb, erősebb, és műszakilag felkészültebb mindegyik tartalomdisztribútornál. Amit a közönség szeretne, azt meg is szerzi magának, úgyhogy egy médiavállalat jobban teszi, ha inkább kiszolgálja az ilyen típusú igényeket, például ha rádió, saját podcastot indít, mielőtt a közönség megteszi helyette. A tartalmak értékét ma már az általuk elért médiafogyasztók száma jelenti, tehát a - legális vagy illegális, egyre megy - megosztástól valójában értékesebbek lesznek.

A közönség disztribúciós hatalmát a politikusokon kívül már a tartalomipar óriásai is számításba veszik. A Disney bejelentette, hogy tartalmait ezentúl minden létező platformon egyszerre jelenteti meg, vége az ütemezésnek és a régiókódnak, mert így még mindig jobban járnak. A felhasználók ugyanis ma már nem hajlandóak ölbe tett kézzel megvárni, amíg megjelenik a hivatalos verzió, mindent konvertálnak és megosztanak torrenten, ami "a ma ismert leghatékonyabb médiaterjesztési eszköz".

A peer-to-peer kultúra terjedését érzékeltetendő Pesce felhozott néhány adatot. A tulajdonos és centralizált irányítás nélkül működő Wikipedia szócikkeinek száma két év alatt félmillióról kétmillióra nőtt, a szájt több embert ér el naponta, mint a BBC és a CNN portálja együttvéve. "Minden ember szakértője valaminek, és ezt meg is akarja mutatni. Nem pénz, hanem presztízs dolga szócikket írni a Wikipediába." A közösségi fejlesztésű enciklopédia az ausztrál kutató szerint a bolygó "kollektív intelligenciaszintjét" is növeli, és ez lesz a 21. század egyik mainstream médiuma, miután a 20. századi médiabirodalmak összeroppantak.

Ez az összeroppanás gyors és brutális lesz, állítja Pesce. A következő mérföldkő a peer-to-peer technológiát használó online tévétuner, a Joost megjelenése lesz. Az internetes tévémegosztó (P2PTV) szolgáltatást a Kazaa fájlcserélő rendszert és a Skype internettelefont jegyző páros, Niklas Zennström és Janus Friis fejleszti, ami már önmagában garancia lehet a sikerre. A szoftver széles sávon közel tévéminőségben teszi elérhetővé a tévécsatornákat, méghozzá egyszerre akár több ezer csatornát is, így értelmetlenné válhatnak a kábeltévés és műholdas előfizetések.

Ennek a folyamatnak a hosszú távú hatásai beláthatatlanok, állítja Pesce. Az sem biztos, hogy minden fejlemény örvendetes lesz. A politikai célok mentén szerveződő hálózatok céljai nem mindig barátságosak. "Az az erő, amely lehetővé teszi, hogy egy személy megdöntsön egy kormányt egy titkos felvétel hiperelosztásával, ugyanaz az erő, amelynek segítségével a terroristák bárhol könnyedén támadhatnak."

Az e-mintaország Észtország informatikai infrastruktúrája hetekig globális, összehangolt DDOS támadásnak volt kitéve, miután eltávolítottak egy szovjet háborús emlékművet. A YouTube-on is fogható Hamasz-tv gyerekek szájába adja a háborús propagandát. Az al-Kaida a sejtek közötti hatékony információcsere érdekében "peer production technikákat" használ Irakban.

Ez a fajta propaganda nem függ már a tömegmédiától, ellenőrizhetetlen és cenzúrázhatatlan, ma már nem fordulhat elő, hogy az összes adó hazudik, mint az Iraki invázió előtt az USA nagy tévétársaságai. A hálózati kommunikáció korában a tömegtájékoztatás monopóliumainak, oligopóliumainak végképp lejárt az idejük, állítja Pesce, és ez ma már a puszta létében fenyegeti a professzionális médiát, ezért támadja sok újságíró a blogokat.

A végeredmény az is lehet, hogy a bizonyos kérdésekben korábban mindig egységes nemzetek megbékíthetetlen, veszekedő csoportokra esnek szét, és ez hatalmas sokk lesz az államszervezeteknek.

"A jövő már itt van, csak nincs egyenlően elosztva" - zárta előadását egy William Gibsontól kölcsönzött idézettel Pesce. "A tömegmédia már most harcolni kényszerül a hiperdisztribúcióval és az egyenrangú műsorkészítéssel, és hosszú távon halálra van ítélve a mikroszerveződések hatalomra kerülésével. Sokkal több változást láthattunk a médiaterjesztésben az elmúlt két évben, mint az utóbbi százban, a rádió feltalálása óta összesen. Teljesen át kell gondolniuk kik önök, és mi a közönséghez való viszonyuk. Minderre nincs sokkal több idejük további két évnél" - búcsúzott a meghökkent magyar médiaipartól a P2P pápája.